-Olyan szexi vagy.-csókolgatta a nyakam Ryan.

-Hmm..-sóhajtottam.

Nem tudom mióta ültem az ölében lovagló ülésbe vagy, hogy mióta csináltuk ezt, hogy mikor tűnt el Chris.
Csak Ryanre figyeltem és, hogy milyen izgató ahogy kiszívja a nyakam. Valahogy alulra kerültem. Elkezdte levenni a pólóm. Mivel rajta már nem volt hagytam neki.

-Elég legyen.-hallottam meg Chris dühös hangját.

Gyorsan visszavettem a pólóm és felültem magammal tolva Ryant is.

-Léla hazaviszlek. Most.-nézett rám.

-Még nem akarok.-öleltem át Ryant.

-Ne akard, hogy mégegyszer elmondjam.-ordított rám idegbetegen.

-Nyugodj már le.-szólt rá Ryan.

-Te fogd be a pofádat.-mondta neki dühösen.

Még részegen is jónak láttam felállni és odamenni hozzá. Mivel nem jártam valami stabilan megfogta a derekam és úgy vezetett ki.

-Te várj meg itt. Visszajövök érted.-fordult vissza Ryanhez.

Vagy tíz perc volt mire a tömegen átvergődtük magunkat. Kicsit kezdtem kijózanodni. Kicsit. Chris már a kezemet fogta, de nem szólt semmit. Láttam ahogy idegesen ráng az állkapcsa.
Már majdnem a házunknál voltunk amikor éreztem, hogy jön fel a pia. Odarohantam az egyik bokorhoz és mindent kiadtam magamból. Chris a hajamat fogta. Hirtelen elöntött a szégyen. Ha anya így meglát nagyon haragudni fog. Nem szabadot volna innom. Nem szabad, mer ilyenkor csak rossz dolgok történnek. A sírás kerülgetett, de nem akartam Chris előtt sírni, mert akkor kérdezősködni fog.

-Kicsi manó jól vagy?-simogatta a hátam Chris.

- Ühüm.-bólintottam.

-Akkor húzzák befelé és feküdj le aludni.-lépett egy lépést hátra tőlem.

- Bekísérsz?-néztem rá esdeklően.

-Nem. Be tudsz menni egyedül is. Majd holnap beszélünk.-ezzel megfordult és otthagyott.

Hál' Istennek a többiek már aludtak, úgyhogy instabilan be tudtam kóvályogni.