28.fejezet
-Hé Léla.-kiabált valahonnan Lana.
-Igen?-kiáltottam vissza.
-Csak anya ü...-mikor meglátott minket kikerekedett a szeme.
-Lana várj.-próbáltam még a robbanása előtt lenyugtatni.
-Most ez komoly?-nézett rám.
-Lana.-szólalt meg Adam, pedig nem kellett volna.
-Te ne szólj hozzám.-emelte fel a hangját.-Léla most ezt direkt csinálod? Az összes embert ide fogod hozni, akit utálok?-nézett rám könnyes szemekkel.
-Bassza meg.-csuktam be a szemem.-Lana, ha elmondod mi történt akkor nem hívtam volna be, de nem mondtad.
-Na jó, én megyek.-állt fel Adam.-Este találkozunk.-simította meg a vállam és elment.
Mikor már Adam kiment az udvarról Lana lefeküdt a helyére és kitört belőle a zokogás. Hátulról átöleltem és vártam, hogy lenyugodjom. Ha tudom, hogy ezt váltja ki belőle Adam akkor nem engdem be azon az ajtón.
-Cssss.-nyugtattam mikor még percek múlva is hevesen sírt.
-Sajnálom.-fordult felém.
-Nyugodj meg Lana. Bármi van megvédelek mindenkitől.-mondtam őszintén.
-Tényleg?-pislogott sokat a könnyektől.
-Tényleg.-fogtam meg a felém tartott kisujját.
-Én is megvédelek, ígérem.-bólintott.
Ezután mindketten csak hallgattunk és valahogy elaludtunk a forró levegőben.
Arra ébredtem, hogy egy bogár mászik az arcomon. Lana még békésen aludt mellettem, úgyhogy halkan felálltam és elindultam befelé a telefonommal együtt, ami már fél ötöt mutatott. Nemsokára mehetek készülni a bulira.
-Hé anya.-örültem meg mikor megláttam a nénikémmel a konyhába főzni.
-Szia kicsim.-vigyorgott, mint a tejbetök.
-Mizu?-néztem rá kérdőn, mivel elég furának tartottam, hogy egy hónappal a szakítása után már így vigyorog. Jó, persze nem azt mondom, hogy ne tegye csak ez olyan fura volt. De az, hogy mint változhatott meg benne azt nem tudom.
-Ő semmiség.-legyintett aztán egy idő után mondta, hogy üljek le, mert beszélni akar velem.
Katherina nénikém kiment, hogy Lanát is felkeltse, mert elvileg ez mindenkire tartozni fog, amit mondanak. Lana ásítva lépett be az ajtón és leült mellém.
-Na tehát.-csapta össze anya a kezét.-Katherinaval megismerkedtünk egy pár férfival és elhívtak minket Costa Ricára pár napra nyaralni.
-Ez az, elhúzunk innen.-kiáltott fel Lana vigyorogva.
-Hát nem éppen.-ráncolta a szemöldökét a nénikém.-Csak mi mennénk, ketten.
-Mi?-kérdeztük egyszerre.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro