27.fejezet
Véletlenül kinyitottam a kaput, úgyhogy azt se láttam ki jött be csak mikor már az ajtó is nyitva volt.
-Nincs itthon Lana.-mondtam a szembejövő Adamnek.
-Hozzád jöttem.-vigyorgott.
-Én se vagyok itthon.-csuktam be az ajtót, de kezével megfogta.
Hiába nyomtam az ajtót beragadt a keze és már hisztizett is.
-Mit akarsz?-nyitottam ki.
-Csak beszélgetni.-olyan hangsúllyal mondta mintha kérdezné.
-Kösz nem.-vágtam rá.
-Attól, hogy Lana utál neked nem kell.
-Mond el miért gyűlöl téged ennyire nagyon és akkor beengedlek beszélgetni.-bár fogalmam sincs miről beszélgethetnék vele, de ezt már nem mondtam ki.
-Engedj be és elmondom.-dőlt neki nagyképűen a falnak.
-Csak akkor, ha normálisan fogsz viselkedni.-sóhajtottam.
-Semmi illemtelent nem teszek.-tette a szívére a kezét.
Visszafolytott mosollyal kitártam az ajtót ő pedig bejött. Miután adtam neki egy pohár vizet kimentünk az udvarra és beültünk a nagy napágyba, ami hatalmas volt. Elhelyezkedésünk után kérdőn néztem rá.
-Na tehát. Mit akarsz tudni?-nevetett rám.
-Mit tettél amiért ennyire utál az én drága unokatesóm?
-Ez nagyon hosszú és bonyolult.-vakarta meg a nyakát.
Mikor látta, hogy várom a folytatást megköszörülte a torkát és folytatta.
-Két éve még hülye fejjel összejöttünk és egy ideig jól is mentek a dolgok aztán állandóan veszekedtünk és elkezdtem megcsalni, először titokban aztán már nem érdekelt és előtte is csináltam. Egy este sokat ittunk és kiabáltam vele meg mindennek elhordtam aztán meg akartam dugni, de nem engedte. Mindenki előtt ordibáltunk egymással és akkor már nagy ideges lettem és megütöttem, le kellett fogniuk a többieknek.-nézett meredten maga elé.
Még fel kellett fognom a dolgokat. Ezt Lana elmondhatta volna. Ő tudja mi történt velem, de én semmit nem tudok róla. Mostmár tudom miért reagált úgy Lana mikor meglátta Adamet.
-Mire gondolsz?-fordult felém.
-Miért mondtad el?
-Mert Lana biztos máshogy adta volna elő. És hogy tud, hogy részegen én nem én vagyok.
-Akkor miért iszol?-tettem fel egy újabb kérdést.
-Mert akkor felejtek. Nem érzem magam olyan szarul.
Megcsörrentt a telefonom. Ismeretlen szám.
**
-Halló.-szóltam bele.
-Szia Léla, Emily vagyok. Ne haragudj, hogy már ilyen hamar zavarlak csak szeretném kérdezni, hogy mit csinálsz este.-beszélt gyorsan.
-Elvileg valami kerti partira megyek Lanával, de ha van kedved csatlakozhatsz hozzánk.-ajánlottam fel.
-Ó hát az jó lenne. Először nem akartam menni, de most hogy te is mész így jó lesz.-nevetett.
-Na akkor ott tali.
-Oké, puszi.-rakta le.
**
Arrébb dobtam a telefont és újra Adam felé fordultam.
-Szerintem szereztem egy barátot.-mosolyogtam.
-Ki az?-érdeklődött.
-Emily Tuess.
Adamből kitört a nevetés. Kérdőn néztem rá.
-Mi bajod?
-Az új barinőd az unokahúgom.-hagyta abba a nevetést.
-És?-még mindig nem értettem min nevet.
-Semmi, semmi.-hagyta abba és próbált komoly lenni, de megint elnevette magát én pedig már rajta nevettem.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro