21.fejezet
Mire felértünk a szobámba szerintem eltelt egy óra. Annyiszor pisszegtem le őket, hogy már fájt a szám.
Lefeküdtek az ágyam két oldalára én meg bevágtam magam középre.
Délelőtt én keltem elsőnek. Ryan teljesen rajtam feküdt. Alig bírtam ledobni magamról.
Chris pedig az ágy szélén volt, félig leesőben.
Felnyomtam az ágyra mire kipattantak a szemei. A fehér rész nem is látszódott olyan véres volt.
-Mmm.Hol vagyok?-kérdezte hangosan.
-Cssss. Ryan alszik. Amúgy épp az ágyamat foglalod el.-suttogtam.
-Segíts felállni.-nyújtotta a kezét.
Lassan felhúztam, de csak dőlöngélve tudott menni. Elég vicces látvány volt.
A konyhába levágta magát az egyik székre. Kivettem két fájdalomcsillapítót meg egy pohár vizet és leraktam Chris elé. Szó nélkül lehúzta.
-Hol voltunk tegnap?-masszírozta a tarkóját.
-Csak a kocsmáról tudok. Semmire nem emlékszel?-húztam el a szám.
-Nem nagyon. Gyere csak.-paskolta meg maga mellett a kanapét.
Leültem tisztes távolságot hagyva közöttünk.
-Ne csináld már.-húzott magához.
-Nem én csinálom Chris. Hanem te. Te löksz el folyton magadtól.-hangom keserűen hangzott.
Nagyon fájt amit tegnap csinált.
-Tudom tündérem. Annyira sajnálom a tegnapit. Én csak...én nem szoktam meg, hogy valakit érdekel, hogy mi van velem. Nem tudom hogyan kezeljem. Ryannen kívül soha senki nem tudott rólam ilyen sokat, mint te.-támasztotta állát a fejemen.
-Márpedig én foglalkozni fogok veled. Akkor is, ha ellöksz magadtól. Fontos vagy nekem Chris. Te vagy a legjobb barátom.-fúrtam fejem meztelen mellkasába.
Még egy ideig összebújva ültünk aztán lejött Lana. Csak lenézően ránk nézett aztán ment tovább.
Kis idő múlva anya és a nénikém lépett be az ajtón futóruhába.
Kibújtam Chris öleléséből. Anya mosolyogva nézett minket viszont a nénikém összehúzott szemmel méregette Christ.
-Sziasztok.-köszönt anya.
A nénikém csak morgott valamit.
-Csinálok reggelit. Chris te is eszel?-kérdezte anya.
-Igen. Köszönöm asszonyom.-vigyorgott anyára a bugyinedvesítő vigyorával.
Még kész nem volt a reggeli inkább tvt néztünk mivel elég feszült volt a hangulat Lana meg az anyja miatt.
Mikor anya szólt, hogy kész a reggeli akkor leültek én pedig még öntöttem magamnak inni.
Ryan letrapolt a lépcsőn és meg nem állt addig még össze nem ért a szánk. Anyaék előtt. Durván csókolt és közbe a fenekemet fogdosta. Eltoltam magamtól.
-Basszd meg Ryan.-suttogtam a fülébe.
És leesett neki, hogy mások is vannak ott. Vörös fejjel fordultam feléjük.
Anya arcán csalodottság volt, a nénikémén és Lanáén pedig undor.
Chris pedig nem mutatott ki érzelmet. Aztán mikor ránéztem elfordítota a fejét.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro