18.fejezet
-Nem hinném. Amúgy biztos van egy csomó Christian itt úgyhogy nem tudom kiről beszéltek.-tettetem a hülyét.
-Christian W. Tudod.-nyávogta.
-Na jó. Mit akartok tőlem?-lett elegem.
Nem azért jöttem le, hogy a hisztis, kiváncsiskodó kis picsákkal beszélgessek.
-Mi csak azt akarjuk, hogy mivel mindenki azt hiszi édeshármasban nyomjátok, de mivel ez nem igaz akár mondhatnál pár szót rólunk.-bökte ki a kurvára értelmes mondatát.
-Mindegyikre nem.-mondtam flegmán.
-Odamész hozzá, nyalizol egy kicsit aztán már az ágyában leszel. Vagy franc tudja hol.-vigyorogtam gúnyosan.
-Akkor csak ennyi?-kérdezték megint egyszerre.
-Igen. Sziasztok.-legyintettem.
Szó nélkül fogták magukat és elhúztak végre.
-Szia cica.-állt meg mellettem egy srác.
Adam. Lana exe. És szerintem részeg volt. Mi a faszért kell folyton vonzanom a hülye nyomorékokat? Mostmár kurvára fel ment bennem a pumpa.
-Mit akarsz?-néztem rá.
-Téged.-nyalta meg a száját.
-Akkor mehetsz is innen a picsába.-pattantam fel és elindultam a másik irányba.
-Oké, de velem jössz.-erősen megszorította a karom és magához húzott.
-Engedj el.-rángattam a karom.
A bárok és a kis faházak mögé húzott. Kezdtem beparázni. Nem történhet meg megint. Nem. Nem. Nem.
Erősnek kell lennem.
Nem igaz, hogy hirtelen mindenki eltűnt a partról.
Adam hirtelen nekinyomott egy falnak és a pólóm alatt járt a keze. Próbáltam eltolni magamtól, de túl erős volt.
-Erre várok mióta megláttalak.-kezdte el puszilgatni a nyakam.
-Beteg vagy.-köptem a szavakat.
-De attól még akarlak dugni.-nyomta nekem a férfiasságát.
Még jó, hogy megtanultam vakon sms-ezni. És még jó,hogy volt annyi eszem,hogy magamra vettem a ruhám, aminek volt zsebe. És a zsebembe volt a telefonom.
Amíg a melleimmel volt elfoglalva írtam Chrisnek egy üzenetet.
Nagyon remélem,hogy megkapja.
Amíg nem ér ide próbálom Adamet lelasítani. Nem akartam nemet mondani neki, mert szerintem simán megvert volna, ha feldühítem.
-Mi lenne,ha előbb elmennénk randizni?-toltam el a fejét.
-Az hülyeség.-nyomta vissza magát.
-Akkor előbb beszélgessünk.-próbálkoztam tovább.
-Nincs miről.-mondta dühösen.
Na basszus ezt nem akartam. Ha dühös hamarabb cselekszik.
-Jó lenne, ha befejeznéd a nyavajgást és inkább csinálnál valamit.-húzta meg a hajam.
-Te barom ez fáj.-ordítottam rá.
-És még fog is,ha nem engedelmeskedsz.-vigyorgott gúnyosan.
Már a sírás kerülgetett, de tartottam magam. Ha sírok csak még jobban kihasználható leszek. És ezt nem akarom.
-A kurva élet fog neked engedelmeskedni bazd meg. Soha nem fogod rólam levenni a ruhát és én soha nem fogok hozzád érni. Undorodom tőled.-kiabáltam.
Vörösen izzó szemekkel nézett rám aztan lendült a keze és akkorát ütött, hogy vagy nyolc métert repültem.
Az orromból megeredt a vér és szedültem. Aztán hallottam, hogy egy motor megáll.
Chris
Mikor megkaptam az üzenetet Lélától már rohantam is csakhogy az apám otthon volt és rossz passzban volt.
-Mit gondolsz hová mész?-ordított rám.
-Muszáj mennem.-csaptam be magam mögött az ajtót aztán már mentem is.
Szerencsére nem jött utánam.
Fogalmam sem volt hol keressem Lélát.
Már mikor körbejártam a fél partot megláttam két alakot.
Közelebb mentem és láttam, hogy Léla csúszik a földön. Az a barom megütötte.
A harag úgy ment fel bennem, hogy legszívesebben megöltem volna azt aki ezt tette vele. Aki hozzá mert nyúlni. Egyesével vágtam volna le az ujjait.
Leugrottam a motorrol és a srácot a nyakánal fogva nyomtam neki a falnak. Adam.
Csak ütöttem és ütöttem. A szemem előtt vörös köd volt. Csak arra tudtam gondolni, hogy hozzányult Lélához.
Az ÉN Lélámhoz.
-Chris.-halottam meg lágy hangját.
Elengedtem a srácot és odamentem hozzá.
Léla
Belefurtam a fejem Chris mellkasába és kitört belőlem a zokogás.
Viszont az orrom még mindig vérzet. Csodás látvány lehettem.
-Csss.-ölelt szorosan.-Mostmár itt vagyok. Vigyázok rád.
Chris szavaitól csak még jobban sírtam. Elképzeltem mi lett volna, ha megtörténik.
Még egy kicsit sírdogáltam aztán Chris felállított.
-Vérzik az orrod.-fogta kezébe az arcom.
-Nincs zsepim.
-Nekem sincs. Tessék.-vette le a pólóját.-Ezen már úgyis van bőven.
-Mennyi Alkonyatot néztél te?-húztam mosolyra a szám, de fájt az egész arcom.
-Meg fogom ölni.-nézett a szemembe Chris.
Veszélyes volt és félelmetes, de én nem féltem tőle.
Tetszett, hogy engem próbál megvédeni. Hogy valaki engem is meg akar védeni.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro