Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

18.fejezet

-Nem hinném. Amúgy biztos van egy csomó Christian itt úgyhogy nem tudom kiről beszéltek.-tettetem a hülyét.

-Christian W. Tudod.-nyávogta.

-Na jó. Mit akartok tőlem?-lett elegem.

Nem azért jöttem le, hogy a hisztis, kiváncsiskodó kis picsákkal beszélgessek.

-Mi csak azt akarjuk, hogy mivel mindenki azt hiszi édeshármasban nyomjátok, de mivel ez nem igaz akár mondhatnál pár szót rólunk.-bökte ki a kurvára értelmes mondatát.

-Mindegyikre nem.-mondtam flegmán.

-Odamész hozzá, nyalizol egy kicsit aztán már az ágyában leszel. Vagy franc tudja hol.-vigyorogtam gúnyosan.

-Akkor csak ennyi?-kérdezték megint egyszerre.

-Igen. Sziasztok.-legyintettem.

Szó nélkül fogták magukat és elhúztak végre.

-Szia cica.-állt meg mellettem egy srác.

Adam. Lana exe. És szerintem részeg volt. Mi a faszért kell folyton vonzanom a hülye nyomorékokat? Mostmár kurvára fel ment bennem a pumpa.

-Mit akarsz?-néztem rá.

-Téged.-nyalta meg a száját.

-Akkor mehetsz is innen a picsába.-pattantam fel és elindultam a másik irányba.

-Oké, de velem jössz.-erősen megszorította a karom és magához húzott.

-Engedj el.-rángattam a karom.

A bárok és a kis faházak mögé húzott. Kezdtem beparázni. Nem történhet meg megint. Nem. Nem. Nem.
Erősnek kell lennem.
Nem igaz, hogy hirtelen mindenki eltűnt a partról.
Adam hirtelen nekinyomott egy falnak és a pólóm alatt járt a keze. Próbáltam eltolni magamtól, de túl erős volt.

-Erre várok mióta megláttalak.-kezdte el puszilgatni a nyakam.

-Beteg vagy.-köptem a szavakat.

-De attól még akarlak dugni.-nyomta nekem a férfiasságát.

Még jó,  hogy megtanultam vakon sms-ezni. És még jó,hogy volt annyi eszem,hogy magamra vettem a ruhám, aminek volt zsebe. És a zsebembe volt a telefonom.
Amíg a melleimmel volt elfoglalva írtam Chrisnek egy üzenetet.
Nagyon remélem,hogy megkapja.
Amíg nem ér ide próbálom Adamet lelasítani. Nem akartam nemet mondani neki, mert szerintem simán megvert volna, ha feldühítem.

-Mi lenne,ha előbb elmennénk randizni?-toltam el a fejét.

-Az hülyeség.-nyomta vissza magát.

-Akkor előbb beszélgessünk.-próbálkoztam tovább.

-Nincs miről.-mondta dühösen.

Na basszus ezt nem akartam. Ha dühös hamarabb cselekszik.

-Jó lenne, ha befejeznéd a nyavajgást és inkább csinálnál valamit.-húzta meg a hajam.

-Te barom ez fáj.-ordítottam rá.

-És még fog is,ha nem engedelmeskedsz.-vigyorgott gúnyosan.

Már a sírás kerülgetett, de tartottam magam. Ha sírok csak még jobban kihasználható leszek. És ezt nem akarom.

-A kurva élet fog neked engedelmeskedni bazd meg. Soha nem fogod rólam levenni a ruhát és én soha nem fogok hozzád érni. Undorodom tőled.-kiabáltam.

Vörösen izzó szemekkel nézett rám aztan lendült a keze és akkorát ütött, hogy vagy nyolc métert repültem.
Az orromból megeredt a vér és szedültem. Aztán hallottam, hogy egy motor megáll.

Chris

Mikor megkaptam az üzenetet Lélától már rohantam is csakhogy az apám otthon volt és rossz passzban volt.

-Mit gondolsz hová mész?-ordított rám.

-Muszáj mennem.-csaptam be magam mögött az ajtót aztán már mentem is.

Szerencsére nem jött utánam.

Fogalmam sem volt hol keressem Lélát.
Már mikor körbejártam a fél partot megláttam két alakot.
Közelebb mentem és láttam, hogy Léla csúszik a földön. Az a barom megütötte.
A harag úgy ment fel bennem, hogy legszívesebben megöltem volna azt aki ezt tette vele. Aki hozzá mert nyúlni. Egyesével vágtam volna le az ujjait.
Leugrottam a motorrol és a srácot a nyakánal fogva nyomtam neki a falnak. Adam.
Csak ütöttem és ütöttem. A szemem előtt vörös köd volt. Csak arra tudtam gondolni, hogy hozzányult Lélához.
Az ÉN Lélámhoz.

-Chris.-halottam meg lágy hangját.

Elengedtem a srácot és odamentem hozzá.

Léla

Belefurtam a fejem Chris mellkasába és kitört belőlem a zokogás.
Viszont az orrom még mindig vérzet. Csodás látvány lehettem.

-Csss.-ölelt szorosan.-Mostmár itt vagyok. Vigyázok rád.

Chris szavaitól csak még jobban sírtam. Elképzeltem mi lett volna, ha megtörténik.
Még egy kicsit sírdogáltam aztán Chris felállított.

-Vérzik az orrod.-fogta kezébe az arcom.

-Nincs zsepim.

-Nekem sincs. Tessék.-vette le a pólóját.-Ezen már úgyis van bőven.

-Mennyi Alkonyatot néztél te?-húztam mosolyra a szám, de fájt az egész arcom.

-Meg fogom ölni.-nézett a szemembe Chris.

Veszélyes volt és félelmetes, de én nem féltem tőle.
Tetszett, hogy engem próbál megvédeni. Hogy valaki engem is meg akar védeni.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro