Reggel mikor felelkeltem Chris még békésen aludt. A szemei körül lila és zöld árnyalata játszott. Kikeltem az ágyból és mentem reggelit csinalni.

-Jó reggelt kicsim.-ült le anya.

Basszus elfelejtettem, hogy már hazajöttek.

-Neked is.-eröltettem magamra egy mosolyt.

Francba még a telefonomat sem hoztam le, hogy irjak Chrisnek, hogy ne jöjjön le. Már késő.

-Mikor kelté.. -meglátta anyát.

-Jó reggelt ööö-nézett rám kérdőn.

-Az anyukám.-tátogtam anya mögött.

-Mrs. Cross.-fejezte be.

Felmutattam a hüvelyk ujjam, hogy jól csinálta.

-Neked is. Hogy hívnak?-mosolygott erőltetten ő is.

-Chris vagyok. De már megyek is.-indult vissza a szobámba.

Ajjaj rossz ötlet. Anyának majd kiesett a szeme mikor meglátta hová megy.

-Ti együtt aludtatok?-pirosodott a feje.

-Öhm nem, vagyis de, viszont Chris a földön aludt.-nyögtem ki végre.

-Többet ne lássam meg. Előbb szólj kislányom,ha hazahozol valakit.-fordult felém mérgesen.

Basszus ez nagyon ciki.

-Oké. Bocsi anya.-öleltem meg.

Inkább hagytam a reggelit és visszamentem a szobámba Chris után. A cipőjét húzta.

-Hová mész?-csuktam be az ajtót nehogy halljon anya bármit is.

-Haza. Megnézem, hogy van anya. Ajj a francba.-nézett rám.

Nem akarta elmondani miért nézi meg az anyukáját, azt sem akarta, hogy megtudjam az anyukájával van valami.

-Miért? Mi történt tegnap este?-ültem le mellé az ágyra.

A hajába turt aztán egy ideig nem nézett rám és nem szólalt meg. Hát én kivárom.

-Ez bonyolult.-szólalt meg egy idő után.

-Szerintem képes vagyok felfogni.

-Hát jó. Apám ver minket.-bökte ki  gyorsan.

-Hogy mi?-kérdeztem döbbenten.

-Ez van.-indult az ajtóm felé.

-Akkor miért nem hagyjátok el?

-Fogalmam sincs.-sóhajtott.

-Mióta tart ez?-húztam vissza a kezénél fogva.

-Már pár éve. Kiskoromban még csak anyát bántotta, de most kiállok anyáért és így inkább engem..

-Nem engedem, hogy visszamenj.-jelentettem ki szigorúan.

-Szerinted én vissza akarok menni?-nyögött fel.

-Nem tudom.-sütöttem le a szemem.

-Tudod ezért nem hívtalak meg hozzánk. Nem tudom mikor jön haza, mit fog csinálni. Legszívesebben...-hallgatott el.

-Legszívesebben mi?

-Megölném.-mondta folytott hangon.

Na jó erre mit mondjak? Hogyha sajnálni kezdem csak mérges lesz.

-Ide bármikor jöhetsz.-villantottam rá egy bánatos mosolyt.

-Köszönöm.-bólintott.