-Ááá csak utálkozom benned.-legyintettem.

-Szerintem nincs is ilyen szó.-nevetett.

-Jó na.-fordultam a másik oldalamra.

Chris meleg leheletét éreztem meg a fülemnél. Kirázott a hideg.

-Szerintem megyek.-suttogta.

-Oké.-csuktam be a szemem, mintha nem annyira érdekelne.

-Holnap beszélünk. Álmondj rólam.-nyomott puszit a halántékomra.

Felállt és becsukta maga mögött az ajtót. Mivel már semmire nem volt erőm és fáradt voltam egyből el is aludtam. Csak egy pici gond van. Nem hívtam fel a pultos fiút.

Chris

Már a gondolattól is rosszul voltam, hogy haza kell mennem, de meg kellett néznem anya jól van e. Most ő kellett, hogy legyen a legfontosabb, mert ha egy ujjal is hozzáér az a féreg én megölöm.
Mikor beléptem az ordibálás egyből megütötte a fülem. Le se húztam a cipőm csak a konyhába rohantam. Anya orrából már folyt a vér. Tudtam, hogy nem szólhatok semmit, mert akkor még többet kap anya. Odamentem hozzá és felsegítettem. Zokogva dőlt a mellkasomra. A düh, az utálat és az adrenalin dübörgött bennem.

- Te meg hol voltál fattyú?-ordít rám.

Ügyet sem vetek rá.

- Válaszolj, ha kérdezlek.-lökött meg.

Ököllel vágtam az arcába. Mivel hatalmas darab volt és teli izom egyből elborított és úgy ütött. Mindenhol. Nem harcoltam. Már megszoktam. Csak anyát védem.

-Menj.-néztem anyára.

Mindig így megy, úgyhogy ő gyorsan felment én meg mikor már alig láttam a vértől egy erőset fejeltem abba a rohadékba. Ennyi ki is ütötte. Holnap délig nem kell fel. Tele volt piával. Kimásztam alóla és már a motoromon is voltam.
Nem tudtam hová megyek addig még fel nem neztem az ismerős házra. Nem tudom miért ide jöttem. Léla már rég alszik. Beütöttem a kapukódot és már másztam is fel az ablakához. Azt hittem leesek úgy szédültem. Léla pont ment vissza az ágyához mikor beugrottam.

Léla

Egyből felismertem Chris alakját. Felkapcsoltam a kis lámpám. Chris arcából semmi nem látszott.

-Mi történt veled?-ijedtem meg.

Chris nem válaszolt csak szorosan megölelt.

-Chris?-toltam el egy kicsit magamtől, hogy a szemébe nézzek.

Amint kimondtam a nevét kitört belőle a zokogás. Csak még jobban szoritottam magamhoz. Mikor már csitult újra eltoltam magamtól.

-Hozok fertőtlenítőt.-mentem be a fürdőbe.

Mikor visszamentem Chris az ágyamon ült és nézett ki a fejéből. Csendben letisztítottam a fejét. Mikor kész volt csak nézett rám.

-Nem fogod elmondani ugye?-simitottam meg a szeme alatt a lila bőrt.

-Nem.-nyögte ki.

-Hát jó. Szeretnél itt aludni? Van egy pár vendégszoba. Választhatsz.-vontam vállat.

-Én itt szeretnék aludni.-paskolta meg az ágyam.

-Én sehova nem megyek.-ráncoltam a szemöldököm.

Nem mondott semmit csak levette a pólóját meg a nadrágját és bebújt az ágyamba. Még a mozgás is fájt neki. Ha megtudom ki tette ezt vele megölöm. Az én barátaimat senki nem bánthatja. Igaz, hogy még csak pár napja ismerem, de eddig ők a legjobb barátaim.

-Gyere.-tárta ki nekem a vékony kis lepedőt.

Ellenkezés nélkül feküdtem be mellé.

-Köszönöm.-fogta meg a kezem.

- Alap. Te vagy az egyetlen barátom. Még jó, hogy ennyit megteszek.

- Mert Ryan?-kérdezte.

-Ja ő a legjobb barátom. Csak utána jössz te.-kapcsoltam le a lámpát.

Már vagy két perce feküdtünk a feszült csendben mikor Chris elengedte a kezem.

- Átölelhetlek?-kérdezte.

-Nem. Aludjál. Örülj, hogy az ágyamban aludhatsz.-mondtam flegmán, de a végére elröhögtem magam.

- Jó. Ugyis még sok alkalom lesz rá.

- Miért?

-Nem hiszem, hogy most utoljára jövök ide összeverve. De minden egyes alkalommal meg fogom kérdezni és aztán te fogod kérni, hogy öleljelek át.

-Megint túl nagy az egód. De mostmár aludj.

-Jó éjt tündérem.-puszilta meg a vállam.

-Neked is szörnyeteg.

Halk nevetésére aludtam el.