Miután felöltöztem kimentem Chrishez.
Vigyorogva figyelt.

-Mi van?-néztem rá.

-Jól elintézted.-paskolta meg mellette az ágyat.

Lefeküdtem mellé és csak néztem a plafont.

-Tudod amúgy még mindig nem tudok rólad semmit.-gondolkodtam.

-Én sem rólad.-jött olyan közel hozzám, hogy akarunk összesimuljon. Mint legelőször a parton.

-Akkor játszunk.-jutott eszembe.

-Nem hiszem, hogy nálunk a játszunk ugyanazt jelenti.- vigyorgott.

-Chriiis.-szóltam rá.

-Oké, na első kérdés. Mi teljes neved?

-Léla Cross. Neked?

-Christian Wyth.-válaszolt.

-Hány éves vagy?-kérdeztem megint.

-19. Te? Amúgy kettőt kérdezek.

-17. Jó kérdez.-nevettem.

-Miért költöztettek ide?

Hallgattam. Most mit mondjak, hogy a szüleim miattam elváltak és apám...

-Anyának változás kellett.-akartam ennyivel lezárni, de nem sikerült.

-Miért?-kerdezősödött tovább.

Ez már túl sok. Ennyit nem mondhatok el.

-Most én jövök. Van testvéred?-néztem rá.

-Ja,van egy bátyjám. Neked gondolom nincs.

-Nincs.-ráztam meg a fejem.

Csöndben feküdtünk egymás mellett. Olyan kérdések jutottak eszembe, hogy vajon miért barátkozik velem. Mi volt az a fogadás az anyukájával? Miért utálják ennyire? Főleg Lana. Mi benne a rossz, mit tett? Azonkívül, hogy egy bunkó majom és eddig mindig felidegesített. De akkor is tudni akarom a válaszokat. Tudom, hogy nem lesz könnyű, mert nem nagyon bízik meg bennem és a vége a beszélgetéseinknek mindig vitatkozás. De én látom benne a jót.
Ki Christian Wyth? Tudni akarom. Ezek a gondolatok megijesztettek. Senkiben nem akarok bízni, mert az emberek csak fájdalmat okoznak egymásnak.

-Min gondolkodol ennyire hercegnő?-könyökölt fel és onnan nézett rám.

-Hogy mindjárt kidobom a taccsot.-végülis igaz volt.

-Hozzak vízet?-állt fel.

-Ahha, légyszi.-mondtam hálásan.

Chris kiment a szobámból aztán vissza is jött.

-Hol a konyha?-nevetett.

-Egyből ahogy lemész ott.

Hallottam a lépteit, ahogyan elmegy.

Két perc sem telt el és már ott is volt egy pohár vizzel.

- Köszönöm.-ültem fel.

Olyan jól esett a hideg víz. Gyorsan megittam az összeset és a poharat visszaadtam Chrisnek.

-Na össze tudod magad szedni? A másik másnapos már vár minket.-ült le.

-Talán.-sóhajtottam.

Szép lassan felálltam és már nem is szédültem annyira. Kimentünk a házból aztán megláttam a rémálmom.