– Cain! – Jelent meg Tyson a házban egy hatalmas vigyor kíséretében.

– Mit akarsz? – kérdezte meg gyanakodva.

– Ma van a szülinapom! Mától nagykorúnak minősülök a törvények szerint. Erre iszunk!

– Gratulálok! És mire gondoltál, vízre?

– Dehogyis! Nézd mim van? – emelte vigyorogva maga elé a kezét Ty, amit eddig a háta mögött rejtegetett.

– Az vodka? – kerekedett el Cain szeme.

~ Az mi? – kotyogott közbe Shadow.

– Az! – továbbra is fülig ért a szája Tysonnak.

– Honnan szerezted? – indult meg a barátja felé Cain.

– Apám abban az évben vette, amikor születtem, pontosan a mai napra szánta. Eldugta, amikor meg leeresztették a pajzsot, meg még inkább. Most adta oda, és azt mondta osszam meg a barátaimmal. Szóval eljöttem hozzád inni.

Cain meg sem tudott szólalni. Nem viselkedett túl szépen Tysonnal amióta belépett a Farkasokhoz, ő mégis továbbra is a legjobb barátjának tartja. Talán illene kicsit megenyhülnie.

~ Ja, az nem ártana – kommentálta Shadow. ~ De még mindig nem tudom mi az a vodka.

~ Hamarosan megtudod.

– Minket meg se kínálsz? – Jess sértett arcot vágott, mire Ty bocsánatkérőn mosolygott. – Jól van na! Azért szerintem hagyjatok belőle, mert jó seb fertőtlenítő.

– Persze, persze! – ígérte meg a nagydarab srác. - Gyere üljünk ki a konyhába és iszogassunk ott.

Cain nem ellenkezett, beérve előszedett két kisebb bögrét, lévén az üvegpoharak többsége mostanra összetört. De hát nem mindegy miből gurítják le?

~ Iszunk, az már lejött, de mit? – akaratoskodott Shadow, mint egy kíváncsi és türelmetlen gyerek.

~ Alkoholt – tájékoztatta Cain.

~ Az biztos, bár nem volt még alkalmam megkóstolni egyet sem, pedig jó néhány bolygón jártam már.

~ Én fogok inni, nem te! – közölte határozottan a srác.

~ A tested minden sejtjében ott vagyok, hogyan akarod megakadályozni? – kekeckedett vele Shadow.

~ Ne szúrj ki velem, valószínű soha az életben nem lesz több alkalmam alkoholt inni!

~ Jól van na! De azért én is megkóstolom.

– Jól vagy? – kérdezett rá Tyson.

– Persze! Miért? – ézett rá kérdőn Cain.

– Olyan fura vagy, mint aki nincs itt.

– Csak elgondolkodtam – hárított a srác.

– Aha. Na igyunk! Egészségemre!

– Egészségedre! – aztán elkerekedett Cain szeme, mert Ty a két és fél decis bögrét szinte csurig töltötte.

Lelkesen belekóstoltak mind a ketten, de néhány korty után jött a köhögés, meg a könnyezés. Marta a torkukat és elvörösödött a fejük. Egymásra néztek, majd le a bögréjükre.

– Szerintem nem kell az egész üveg, már a bögre felétől fejre állunk – jegyzete meg Cain, de a haverja csak elvigyorodott.

– Azért van! – Ty újra belekortyolt a sajátjába.

– Jess leszedi a fejünket, ha takarítania kell utánunk – bizonytalanodott el Cain.

– Jaj, ne parázz már! Igyál! – húzta meg a bögrét Ty, a barátja aggódva figyelte.

~ Egyet értek, bár meg kell hagyni fura az íze, de tetszik, hogy olyan maró. Szóval jöhet még!

~ Shadow megegyeztünk! – szólt rá Cain a társára.

A genosym viszont kihasználta, hogy nem figyel magára és már emelkedett is a pohár, Cain pedig kénytelen volt nyelni, ha nem akarta, hogy a földre menjen. Shadow egy húzásra megitatta vele, a végén azt hitte nem fog tudni levegőt venni, mert átég a légzőcsöve is.

– Hűűű, ez durva volt haver – nyögte Tyson, az ő arcán már látszott, hogy megszédítette az ital.

Cain egyelőre azzal küzdött, hogy a könnytől egyáltalán lásson.  Ezért még számol a genosymmel. Ugyan nem tudja még mivel büntethetné, vagy fenyíthetné meg, de majd kitalál valamit.

~ Rohadék! – morogta gondolatban, egyelőre kénytelen ennyivel beérnie.

– Öntsek még? – kérdezte bizonytalanul Tyson.

– Neeee! – tiltakozott Cain, bár egyáltalán nem érezte az ital hatását, mert lényegében Shadow elhappolta előle.

~ De, kérjél még tőle! – követelte a genosym, a srác érezte neki is megártott.

– Nem! – közölte határozottan Cain.

– Oké, felfogtam elsőre is! – védekezett Ty.

– Bocs! – motyogta a srác, nem mondhatta meg a barátjának, nem neki címezte.

– Semmi... Én azt hiszem visszaöntöm a többit. E-ennyi bőven elég volt nekem is. Kicsit szédülök –  dadogta Tyson, bizonytalanul állt a lábán.

– Jobb, ha lefekszel. Gyere! – fogta meg a barátja karját Cain.

– Igen, az jó lesz. Kezd forogni a konyhátok. Azt hiszem nem bírom az italt - azzal Ty teljes súlyát nekitámasztotta Cainnek, aki nyögve tartotta meg.

– Szerintem meg biztos – válaszolt és alig tudott ellentartani, de közben furcsa érzése lett, így hátranézett.

~ Shadow! – dörrent a genosymre gondolatban, aki kinyúlt hátrafelé a testéből, hogy megszerezze az üveget. Minden akaraterejére szüksége volt, de végül ő nyerte meg kettejük párbaját és visszahúzta magába.

~ Olyan vagy! – motyogta Shadow.

~ Te meg részeg! – morogta magában vissza Cain.

Sikerült betámogatni Tysont és lefektetni a heverőre. A srác motyogott valamit, arról, hogy szédül és lehet hánynia kell, mire Jess felpattant és elfutott egy lavórért.

– Mennyit ivott? – nézett rá a lány Cainre.

– Nem sokat, még egy fél bögrével se. 

– És te? Mert csak úgy árad belőled a szag – vonta kérdőre a lány.

– Lehúzta a bögrét, szinte egyszerre! – kotyogta ki Tyson.

Jess nagyon csúnyán nézett rá, mire legyintett egyet, de úgy, hogy csak a lány lássa. Ugyan kétkedve húzta össze a szemét, de nem szólt aztán semmit, hisz Cain nem mutatta semmi jelét, hogy megártott volna neki.

– Visszaöntöm a maradékot és lezárom – tájékoztatta a lányt Cain, aki csak bólintott.

~ Inkább ad nekem! – méltatlankodott a genosym.

~ Nem kapsz, te semmit! – hordta le, még mindig mérges volt Shadowra.

~ Éhes vagyok – közölte a társa.

Már épp megmondta volna a magáét, hogy nemrég evett, amikor is bevillant neki egy kép, egy furcsa lényről. Fura mód tudta mi az, bár még életében nem látott ilyet. Rájött, hogy mivel Shadow lerészegedett nem tudja elrejteni előle a gondolatait.

Aztán bevillant egy kép, egy fekete mintás, fehér színű genosymről, amitől a másik mintha izgalomba jött volna. Arra jutott, hogy talán ő lehet White Claw. Valami meghitt jelentett várt, de helyette teljesen más jött.

Spirálban egymás köré csavarodtak, aztán mintha nekiálltak volna eggyé válni. Érezte a másik erejét, és mintha el akarta volna nyelni. Sőt, biztosra vette. Harcoltak és Cain nem mert volna fogadni rá, hogy ők jönnek ki győztesnek. De mi a manót talál ebben Shadow izgatónak?

A harc véget ért és nekiálltak szétválni és újra azok lenni, akik. A fehér elégedetten nézett végig rajta, majd egy apró biccentéssel, ami annyit jelentett; nem is volt rossz, távozott. Cain ekkor kezdte kapiskálni, miben is volt része.

~ Oh egek! Ti ölre mentek közbe? – kérdezte telepatikusan, de nem kapott választ, mert Shadow gondolatai már csapongtak is tovább.

Megint éhes volt, de most valami más állatot lakomázott. Aztán egy harci jelenet játszódott le a fejében, majd megint a kaja. Majd újra kaja, harc és megint megjelent White Claw.

~ Könyörgöm ne! – nyögte Cain. ~ Nem akarom még egyszer átélni! Most, hogy tudom mit műveltetek az előbb.

De csak jött a jelenet és már annyira nem is bánta, hogy eddig nem tudta mi jár a társa fejében, mert elég szegényes. Kaja, harc, kaja, szex, kaja... Már nem csodálkozik a kaja utáni vágyán, mert most átélhette az éhséget, amit ezek szerint folyton érzett.

A képek kezdtek darabossá válni, és csendben is maradt a genosym, így gyanította kiütötte őt az ital. Legalább addig sem kap képeket. De tévednie kellett, folytatódott a sor, csak sokkal több harci emlék tört felszínre.

~ Neeee! – nyögte elkeseredetten.