Jelenleg ez a sztori nem olvasható, de bizonyára néhány emlékeztek rájuk is :)

Jenett ajándéka

- Mi ez a nagy sóhaj? - ült le May Lini mellé.

- Nem tudom mit vegyek Jenett asszonynak - vágott elkeseredett képet.

- Én arra gondoltam, hogy veszek neki valami szép, de természetes színű sminkkészletet.

- Miért, tudod mit használ?

- Nem, de én se valami olcsó vacakra gondoltam - és May sértett arcot vágott.

- És honnan tudod, hogy nem e allergiás valami összetevőre? - agyalt tovább Lini.

- Hát látod ez eszembe se jutott. Ááá... - vágott a másik lány fancsali képet. - Pedig azt hittem tök jót találtam ki.

- Micsodát? - jelent meg a társalgóban Tom.

- Ajándékot, Jenett asszonynak - szomorodott el May.

- Én úgy döntöttem, könyvet veszek neki - mosolyodott el a fiú.

- Talán végignézted a ház összes könyvének címét? - nézett rá Lini.

- Nem - vallotta be.

- Akkor honnan tudod, hogy nincs e meg neki? Vagy, hogy szereti az olyan könyvet, amit venni készülsz neki? - tudakolta a lány.

- Ööö... lehet át kell gondolnom - és leült velük szembe a fotelba.

- De gondterhelt arcot vág mindenki - jelent meg Rick és ledobta magát May mellé.

- Azon gondolkodunk, hogy mit ajándékozzunk karácsonyra anyukádnak - válaszolt neki a lány.

- Én azt találtam ki, hogy elviszem színházba, ha már úgyis annyira szeret járni - és elégedetten vigyorgott.

- Színházbérlete van - közölte Lini, mire a fiú meglepett arcot vágott.

- Tényleg? - nyögte ki.

- Ezt még én is tudtam - vetett Rickre lapos pillantást May, aki segítségkérőn nézett Tomra, de ő is jelezte, hogy bizony egyedül volt tudatlanságban.

- Akkor nincs ötletem - sóhajtott.

Percek óta gondolkodtak, mikor Lini felemelte a fejét és a társalgó legtávolabbi végében üldögélő Scarh nézett, aki nagyon lapozgatott valamit és közben jókat vidult.

- Nem segítenél kitalálni valami jót? - szólította meg.

- Nem - jött a tömör válasz.

- Te mit vettél neki? - faggatta Rick.

- Semmit.

- Ah, minden évben ezt mondod és mindig valami tök jóval leped meg - morgott a srác az orra alatt.

- Mi lenne, ha összedobnánk neki egy drágább ajándékot? - vetette fel hirtelen Tom, mire a többiek egyből rá is bólintottak.

- Régóta fáj a foga egy 1939-es Mercedes-Benz 540K-ra - dobta oda nekik Scarh.

- Tudod te azok mennyibe kerülnek? - döbbent le Tom.

- Segítettem egy tippel, mert azt mondtátok összedobjátok az árát, erre nem tetszik, amit javaslok? Hát így segítek legközelebb...

Lini közben felállt, mert kíváncsi volt, hogy a srác mit nézeget annyira, amin néha jókat vidul. Maynek is feltűnt, nem is tudta megállni kérdés nélkül.

- Mit nézegetsz? - tudakolta a nyakát nyújtogatva.

- Valami albumot - válaszolt a srác helyet Lini.

- Neeee! Mond azt, hogy nem szedted elő a fényképeket - vágott elkeseredett arcot Rick.

- Nem én, már itt voltak - majd Scarh vigyorogva kihúzott egy képet és felmutatta.

- Ne már! - temette kétségbeesetten a tenyerébe az arcát mikor meglátta melyik az.

- Ez Rick? - pattant fel May.

- Igen. Két és fél éves volt talán itt, épp ajándékbontáshoz készültünk, ő meg valahogy leöntötte magát, de csak a nadrágját, de úgy, hogy még az alsónadrágja is elázott. Jenett levetkőztette és elment tisztáért, míg Matilda rongyért ment. Rick úrfi meg úgy döntött, hogy pucér hátsóval nekiáll szaladgálni. Jamesszel ketten kergettük, de nem sikerült megfogni. Jenett meg mikor visszatért ahelyett, hogy rászólt volna, inkább csinált néhány képet - mesélte mosolyogva.

- Miért mesélted el? Ez olyan ciki! - fakadt ki Rick.

- Szerintem tök cuki - mondta May. - Hé van egy ötletem!

- És pedig? - nézett rá Lini.

- Láttam a neten olyant, hogy a régi gyerekkori képeket újrafotózzák, de már felnőttként és egymás mellé teszik a képeket.

- Ez jó ötlet, biztos van olyan kép, amin Rick és Scarh együtt vannak, meg múltkor a vásárlásnál is csináltunk képeket, azt is beletehetnénk. Meg egy közös csoportfotót és ezt adnánk ajándékba - gondolta tovább Lini egyből.

A két lány Rickre és Scarhra nézett, utóbbi csak megvonta a vállát, hogy neki aztán mindegy.

- Nem bánom - állt fel, majd kikapta May kezéből a képet. - De ezt nem vagyok hajlandó újracsinálni! - morogta.

Mindenki vigyorgott, amitől, ha lehet még morcosabb lett.

Nekiálltak keresgélni a képek között, hogy mit lenne érdemes újrafotózni, aztán May segített átnézni Ricknek a ruhatárát, hogy van e valami hasonló, mint amit gyerekként viselt. És mikor összekészültek megindult a szervezkedés.

Tom vállalta, hogy újracsinálja a képeket, mint kiderült hobbi szinten komolyabban foglalkozik vele. És mivel akadt néhány külföldi kép is, Scarh közreműködött, mint fuvarozó. Talán egyedül ő viselte jól a teleportálgatásokat és vigyorgott azon, hogy szenvednek.

Egészen addig, amíg Lini a kezébe nem nyomta azt a képet, amin a nagyjából tíz éves Ricket a vállára dobva cipeli egy medence felé, hogy belevágja. De mivel belement a dologba, kénytelen volt megcsinálni. Talán a másik srác ezt a képet élvezte a legjobban.

Néhány képhez Jenettet is be kellett szervezniük, de úgy, hogy ne tűnjön fel a dolog, így titokban kellett megoldani, amit úgy oldottak meg, mintha a két lány selfizne. Miközben Rick elkeseredett arcot vágva mutatja az édesanyjának az ujját, hogy szálka ment bele és senki nem hajlandó segíteni kiszedni, ő meg nem tudja. S bár az asszony meglepődött, eleget tett a fia kérésének.

Jó néhány órás munka után, még az ünnepi vacsora előtt sikerült összehozni egy kisebb albumra valót, amit a lányok ügyesen becsomagoltak. A vacsorát megpróbálták természetesen végigülni, de nem igazán jött össze, főleg a vége felé, mert Jenett eléggé gyanúsan méregette őket, amint észrevette az első jeleket.

- Na jó, miben mesterkedtek? - tette fel a kérdést a desszert után. - Egész délután jöttetek-mentetek, néha nyom nélkül eltűntetek, és azt kell mondjam, hogy eléggé gyanúsan is viselkedtetek néhányszor.

- Hát... - kezdett bele Lini. - Úgy döntöttünk, hogy közös ajándékkal lepünk meg téged.

Az asszony meglepődött, aztán elmosolyodott és látszott, hogy megmelengeti a dolog a lelkét.

- Tessék anya! - adta át Rick a csomagot, amit Jenett nekiállt kibontani.

Kicsit meglepődött, hogy fotóalbum, de aztán kinyitotta és nekiállt megnézegetni, ők pedig mosolyogva figyelték a reakcióit. Az asszony szája felfelé görbült, ennek ellenére néha le kellett törölnie egy könnycseppet. Aztán meglátta az akkor és most képeket és felnevetett.

- Köszönöm szépen - nézett rájuk, amikor végzett. - Ennél szebb ajándékot nem is kaphattam volna tőletek.

- Nagyon szívesen - válaszolt May mindenki nevében.

- Azért azon csodálkozom, hogy Scarh nem ajánlotta, hogy a félig pucéran rohangálós képedet csináljátok újra - mosolygott az asszony.

- Anya! - akadt ki Rick.

- Szerintem az volt a legviccesebb Karácsonyunk. Ott rohangáltál és nem tudott két felnőtt férfi elkapni. Scarh még a teleportációval is megpróbálkozott, de villámgyorsan képes voltál irányt váltani. Egyszer még James lába között is átbújtál, amitől majdnem elesett. Aztán mikor meguntad odafutottál hozzám és azt mondtad: "Kéjem a nadjágom, fázik a popom."

- Oh egek! Ezt muszáj volt ilyen részletesen elmesélni? Így is ciki, mert látták a képet - panaszkodott Rick.

- Ugyan, csak két és fél éves voltál. Szerintem nagyon aranyos történet - mosolygott May, amit a srác nem sokkal később viszonzott.

- Ezek után mit szólnátok, ha bemennénk és megnéznénk a többi ajándékot? - javasolta Jenett.

- Jó, kíváncsi vagyok mit kapok Scarhtól - és Lini szemezett a sráccal.

- Semmit - válaszolta halálosan komolyan, mire Jenett oldalba bökte.

- Minden évben ezt mondod és mégis mindig lapul valami a fa alatt, amit te tettél oda.

- Nem én voltam, hanem a Mikulás - húzta halványan mosolyra az ajkait.

- Nem is hiszel benne, sose hittél - csóválta meg az asszony a fejét.

- Mégis sikerült elhitetnem Rickkel tizenkét éves koráig, hogy létezik - vigyorodott el, mire a nevezett megmerevedett.

- Tizenkét éves koráig? - húzta Lini csodálkozva magasba a szemöldökeit.

- Muszáj nektek minden ciki dolgot elmondani rólam? - akadt ki Rick.

- Igen - és Scarh pofátlanul vigyorgott a barátjára.

- Utállak! - küldött felé lapos pillantást a srác.

- Na menjünk! - nógatta meg őket Jenett ismételten, mire végre elindultak.

Megkezdődött a csomagok bontása, és voltak meglepetések, mert senki nem maradt ki a sorból, aki ne kapott volna meg olyat, amire nagyon vágyott. Még Scarht is sikerült meglepni, amitől először szóhoz se jutott, aztán úgy vigyorgott, mint a vadalma.