Khan és Naxon úgy döntöttek, hogy szereznek valami rágcsálni valót, ezért elmentek a boltba. Az orrukat használtál a kereséshez, majd miután döntöttek, megvették, és visszaindultak a falka szálláshelyére.

– Hmm... nem is rossz. Annak a falatkának milyen íze van? – kérdezte Khan és beletúrt Naxon kezében lévő zacsiba.

– Lehetne kicsit erőteljesebb is az íze, nem igazán érzem rajta a bacont – panaszkodott Naxon.

– Jah, tényleg – értett egyet vele Khan, miután szinte rágás nélkül lenyelte az apró darabkákat, amit a szájába dobott.

A nasi nagy részét elfogyasztották már mielőtt visszaértek a többiekhez, a maradékot pedig zsebrevágták, hátha a többiek nem szúrják ki náluk, amire igen kicsi volt az esély. Katja jött eléjük és Khant csókkal üdvözölte, amit az árnyfarkas hím örömmel viszonzott.

– Eh! Mit ettél? Minek van ilyen íze? – húzta el Katja a száját.

– Vettünk Naxonnal egy kis nasit. Még van belőle, kérsz? – húzta elő a maradékot rejtő zacsit a pulcsija zsebéből Khan, a lánnyal szívesen megosztott bármit.

– Oh egek! – sápadt el Katja. – Ez kutyáknak való jutalom falat és ebből került a számba?

Azzal a lány elrohant kimosni a száját, miközben a hányingerrel küzdött. A két hím csak értetlenül összenézett, megvonták a vállukat. Mi olyan borzalmas ezen?