Chibi Story, avagy amikor a történetem hősei átmennek gyerekbe.

Mikulás

- Lilith - löködi meg finoman Lia a már fal felé fordult lányt.

- Mi van? - morogja oda félálomba.

- Gyere nézzük meg a cipőnket, már elég késő van, biztos megjött a Mikulás - noszogatja tovább izgatottan a szobatársát.

-Ki az a Mikulás? - szólal meg Lucien kíváncsi hangja a szemközti emeletes ágy tetejéről.

- Te nem tudod ki az? - kerekedik el Lia szeme. - Ő egy jóságos apó, aki minden évben megjutalmazza finomságokkal a jó gyerekeket, a rosszakéba viszont a vele jövő krampusz virgácsot tesz.

- Aha - válaszolja a fiú nem túl meggyőzően.

- Nincs Mikulás - közli morcosan Lilith.

- De van! - replikázik Lia.

- Mi a baj? - ébred meg Katja ásítva.

- Valami Mikuláson veszekednek - tájékoztatja Argo a Luciennel szomszédos emeletről.

- Nálunk Télapó van, de majd csak holnap reggelre jön meg - ásít újabbat a szöszi lány és magához szorítja sötétszürke bundás farkas plüssét.

- Igenis megjött már most! - erősködik Lia. - Ha nem hisztek nekem, akkor gyertek velem le!

- Ugye tudod, hogyha elkapnak, akkor büntetés lesz a vége - figyelmezteti Lanceloth, Lilith feletti ágyról.

- Én benne vagyok - lógatja le a lábát Khan. - Így izgalom is van benne.

- Hát, ha úgy a közelünkbe jönnek, hogy nem halljuk meg, akkor eláshatjuk magunkat - dobta le magáról Zina is a takarót. - Felőlem is mehetünk!

A kis társaság szép lassan összekészült, majd Argo kikukucskált, hogy lássa van-e mozgás. Csend volt és nyugalom így szép lassan elindultak, majd Lia meglepve tapasztalta, hogy Lilith is csatlakozik. Aztán elvigyorodott.

- Ne örülj! Csak szeretném látni az arcod, amikor szembesülsz vele, hogy üres a cipőd - azzal összefonta a karját.

Lassan haladtak a folyóson, Lia és a vérfarkasok mezítláb, Lanceloth húzott zoknit, Lucien, Lilith és Katja lábán papucs volt, utóbbié rózsaszín színben pompázott és nyuszi fülekkel díszített. És természetesen hozta a plüssét miközben el nem engedte volna Khan kezét.

Argo megálljt intett, mire mindannyian megmerevedtek. Luc Árnnyá válva suhant el a sarokig, hogy meglesse ki közeledik, majd alakot öltött és intett a többieknek, hogy jöjjenek bátran. Társai és az új jövevények egyszerre értek a kereszteződéshez. Volt is meglepettség a másik fél részéről.

- Hello - köszönt oda nekik Lia halkan. - Ti is a cipőtöket jöttök megnézni, hogy megjött-e a Mikulás?

- Nem - közölte Scarh - Mi Rickkel éhesek vagyunk és a konyhába igyekszünk.

- Mi meg vigyázunk a fiúkra - csatlakozott a beszélgetéshez Lini. - Lini vagyok, ő May, Rick, Scarh.

- Micsoda hajad van - mérte végig Argo az ezüst, tüsi hajú srácot.

- Te csak egy szót se szólj, úgy nézel ki, mint, aki megőszült - vágott morcos képet.

- Én ezüst színű vérfarkas vagyok, azért ilyen - és egyértelműen sértésnek vette a megjegyzést.

- Igen? Én meg féldémon - dobta vissza hetykén a dolgot.

- Scarh! - szólt rá Lini.

- Nem lehetne hangosabban, hogy mindenkit felébresszünk? - tudakolta Lilith és összefonta a karjait, mert a folyóson nem volt épp meleg.

- Igaza van, inkább menjünk, úgy is egy felé van - intett Lia, majd csendben bemutatta a társaságot.

- Nem akarlak elkeseríteni - lépett mellé Lini. - De a Mikulás, majd csak huszonnegyedikén éjszaka hozza az ajándékokat.

- Igen-igen, a kéményen át - helyeselt May.

- Hülyeség, amilyen kövér a Mikulás be se fér a kéményeken - dörmögte oda Rick.

- Varázsereje van képzeld el! - vágta oda sértetten a gesztenyebarna hajú lány.

- Európában ötödikén este jön, van ahol csak reggelre ér oda - világosította fel őket Lia, mire kérdőn összenéztek.

- Ez egyre jobb - jegyezte meg Khan vigyorogva Argonak. - Az egyiknél cipőket töm meg finomsággal, máshol meg a kéményen át hoz ajándékokat.

- A virgácsról ne feledkezz meg! - figyelmeztette a fajtársa.

- Azt a krampusz hozza - javította ki Zina, majd az ezüst hajú hímre mosolygott.

- Tök mindegy - legyintett.

Elérték a lépcsőt, majd óvatosan lefelé indultak, nehogy megnyikorduljon alattuk, ami többé-kevésbé összejött. Lucien egyszerűen Árnnyá vált és lent termet, mire a négy később csatlakozott gyerek szeme elkerekedett. Aztán Scarh fogta magát füstté vált és a másik fiú mellett jelent meg diadalittas arcot vágva, de csak egy lesajnáló pillantást kapott.

- Akkor én most váljak szellemé? - tette fel Lanceloth a kérdést a versengést látva.

- Sze-sze-szellemé? - dadogta May és elfehéredett.

- Igen, tudod ő, az - tájékoztatta Lilith unottan és nem foglalkozott a másik lány ijedelmével.

Argo egyszerűen felült a korlátra és lecsúszott, Zina követte. Khan is megtette volna, ha Katja hajlandó elengedni a kezét, így kénytelen volt a lépcsőt használni. Rick viszont követte a példájukat, bár a végén majdnem orra bukott mikor leugrott.

- Na, mi mentünk a konyhába - közölte Scarh, de Lia elé állt.

- Na, gyertek velünk, nézzétek meg a cipőket, utána is tudtok menni - és nagy kérlelő szemeket meresztett.

- Azon a pár percen semmi nem múlik - mosolygott rá Lini a tüsi hajú srácra - És én kíváncsi is vagyok erre.

- Na jó - adta be a derekát.

Azzal a kis csapat elindult, a nagycsarnok felé, ahol szépen sorban felakasztva várták a kabátok a tulajdonosaikat, alattuk pedig a cipők sorakoztak. Alig fordultak ki, mikor gyors mozgást láttak, de egy pillanat alatt eltűnt.

- Mi volt ez? - merevedett le Argo, hisz a füle semmit nem jelzett.

- A Mikulás! - toporgott Lia izgalmában és szélesen vigyorgott, majd oldalba lökte Lilithet. - Mondtam, hogy létezik.

- Ugyan, amennyit láttunk, az alapján egy szellem is lehetett - rázta le.

- Akármi is volt, tényleg mindenki cipőjét telerakta finomsággal, még a miénket is - indult meg Lini a sajátja felé, hogy megnézze pontosan mi került bele.

- Ez mi? - húzott ki egy ezüst színű faágacska szerű dolgot Scarh a cipőjéből és már egyáltalán nem bánta, hogy nem a konyhába mentek, hisz a csoki ezerszer jobb dolog, mint bármi, amit ott találtak volna.

- Virgács - közölte vele Lanceloth - Nem lehettél túl jó, ha kaptál. Az enyémben nincs.

- Én is kaptam - morogta Argo, majd végigsandított, hogy kinél lát még.

Megnyugodva vette tudomásul, hogy Khan és Luc se úszta meg, no meg a Rick nevű srác se. Úgy tűnik a lányok közül mindenki jó volt, még Lilith is, pedig, ha valaki, ő biztos megérdemelte volna, mert néha nagyon undok tudott lenni.

- Mehetünk - vette magához a sok édességet Scarh.

- Mi? Nem, tedd vissza, különben lebukunk, hogy itt jártunk - akadékoskodott Lia.

- Dehogy teszem le, éhes vagyok - majd gondolt egyet és a virgácsot visszaejtette a cipőbe. - Tessék, így majd max azt hiszik, hogy én nem kaptam semmi mást.

- Zseni vagy - vigyorodott el Rick és hasonlóan cselekedett.

- Lucien tedd le! - szólt rá durcásan a lány, amikor észrevette, hogy hasonlóan akar cselekedni. - Nem, egyet sem! És ti sem!

Azzal nyomatékosan a két vérfarkas hímre nézett, akik zavartan néztek össze, hogy most mi legyen. Szembeszálljanak vele vagy sem, hisz tudták nem túl jó dolog a lánnyal ujjat húzni.

- Egyet igazán engedhetnél mindenkinek - próbálta Zina meggyőzni. - Hisz lejöttünk veled és még csak le se buktunk.

- Na jó - adta meg magát és azzal ő is egy töltött csokit kicsempészett a sajátjából.

Amilyen halkan csak lehet, csokit majszolva visszaindultak az emeletre, hogy visszatérjenek a szobáikba és végre aludni térjenek. A reggel hamar eljön és akkor minden kiderül, az is, ha netán mégis lebuktak, csak épp nem szólt rájuk senki.