Nézegettem a draftban lévő könyveket és megtaláltam néhány történetet, amit eredetileg a történet közbe szúrtam be, később külön helyet kaptak az ilyen szösszenetek, de hogy ne legyen annyi minden ott, inkább berakom ide őket. Hű de szép hosszú mondat lett, azért remélem érthető :D

A fotó

- Fiúk, Katjaval bemegyünk a bankba a pénzért, amit a szülei küldtek, addig várjatok meg minket és ne keveredjetek bajba! - figyelmeztette Khant és Argot Zina, mire az ezüst hajú csak fújt egyet.

- Olyannak ismersz minket? - tette fel a kérdést a sebhelyes és pofátlanul elvigyorodott.

- Nálatok semmi sem kizárt, amilyen feltűnőek vagytok! - azzal otthagyták a két hímet.

- Meg lesz vele a bajod - jegyezte meg az ajtó becsukódása után Khan.

- Miről beszélsz? - vágott morcos arcot Argo.

- Tudod te azt - mire az ezüst hajú arca még sötétebb lett, de a sebhelyes nem vett róla tudomást. - Na, menjünk át a parkba, aztán üljünk le.

Azzal nem várva a másik férfira elindult, aki magában morogva ballagott utána. Nem gondolta, hogy bárkinek feltűnt az, hogy érez Zina iránt, de ezek szerint nem titkolja valami jól. Vajon a lány is látja, csak nem vesz róla tudomást? Lehet esélye sincs és feleslegesen álltatja magát, hogy egy napon megkapja őt?

- Hmm...

- Mi az, hogy hmm? - tudakolta Argo továbbra is morcos hangulatban, és utálta, hogy nem lát.

- Vajon mi zajlik ott?

- Honnan tudjam? - válaszolt flegmán.

- Nézzük meg! - indult meg Khan és ha az ezüst hajú nem akart egymaga, hülyegyerek módjára álldogálni, akkor kénytelen volt követni.

- Max te! - dörgölte azért az orra alá.

- Ja, ja. Tudod, hogy mire gondolok - legyintett rá a sebhelyes.

- Azt tenni oda! Nem, ez nem jó! Hol van már a modell? - elégedetlenkedett egy furcsa kinézetű alak.

- Azt hiszem megérkezett uram - szólt csendesen egy lány és Khanék felé biccentet.

- Na végre! - fordult feléjük és indult meg, majd végigmérte Argot. - Festett hajszín? Tetszik. De én nem szakállas modellt kértem!

- Mi baja van mindenkinek a szakállammal? - mordult fel az ezüst hajú, Khan meg csak halkan nevetett mellette.

- Jól van, végülis maradhat - borzalmas akcentussal beszélt a férfi - Na, kezdjünk! Az idő pénz!

Tapsolt néhányat majd karon fogta Argot, aki viszont kirántotta a karját.

- Mit akar tőlem? - kérdezte és még mindig ingerült volt az előbbiek miatt.

- Hogy-hogy mit? Fotózni! Téged küldött az ügynekség, nem?

- Nem! - majd Khan felé fordult. - Nem vicces!

- Oh! Ez lenni nagy kár. Te lenni tökéletes modell képeimhez! Nem akarsz?

- Nem! - vágott közbe Argo.

- Ez nagyon nagy kár. Én fizetni neked sokat, ha vállalod.

- Argo! - szólalt meg Khan mielőtt az ezüst hajú újra rávághatta volna, hogy nem, majd telepatikusan folytatta. ~ Gondold meg. A pénz nekünk csak jól jön. És néhány fénykép az egész.

- Mennyit fizetsz? - fonta karba a kezét, és kénytelen volt fontolóra venni, amit a sebhelyes üzent.

- Ezer eurót - vágta rá gondolkodás nélkül.

- Az szép summa néhány képért - ismerte el Khan, aminek Argo nem örült, mert így nem mondhatott rá nemet.

- Nekem megéri. Ilyen alkat, mint ő, nem jön mindennap szembe velem az utcán. Szóval, te vállalni?

- Jól van - egyezett bele morogva, mire a fickó tapsikolt néhányt.

- Remek! Gyere, kezdjük! Állj oda! - mutatott egy fehér vászonra, melyet felhúztak.

- Lenne itt egy dolog - szólalt meg Khan mire felé fordultak. - Ő vak.

- Oh! Nem számít, megoldjuk. Te ott! - bökött egy vékony alkatú nőre, mire az összerezzent. - Vezesd oda!

- Erre - szólalt meg és félve fogta meg Argo karját, aki jelen helyzetben engedte magát vezetni.

- Hozzatok paravant. Át kell öltöznie! - adta ki pattogó hangon az utasítást.

- Átöltözni? - torpant meg az ezüsthajú. - Erről nem volt szó!

- Te nem gondolni komolyan, hogy én fotózni téged ebben a ruhában? Van nagyszerű kollekció. Te leszel csinos.

- Csinos? - akadt fenn a dolgon és hallotta, hogy Khan kuncog, és elhatározta, hogy ezért még nagyon meg fogja verni, amiért rávette erre.

- Öhm... hogy mondjam... Te leszel a ruhákban női szívek hódítója!

- Mármint sármos? Csábító? - segítette ki a sebhelyes a férfit.

- Igen-igen. Ez a jó szó!

- Aha - és azért így kicsit másképp hangzott a dolog.

Megállították egy helyen, majd érezte, hogy többen nekiállnak segíteni levetkőzni, ami roppantul frusztrálta, az meg még inkább, hogy aztán fel is öltöztették. Hallotta, hogy elviszik a paravánt, amire úgy gondolta, hogy igazából semmi szükség, hisz nem volt szégyellős.

- Oh, igen! - lelkendezett a férfi. - Te most vagy nagyon... vonzó.

- Vonzó? - és hallotta, hogy Khan roppant jól szórakozik rajta, ezek után tuti megveri, csak érjenek vissza.

- Igen. Nők fognak érted... dögleni. Sóhajtozva fogják nézni a képeidet - aztán összecsapta a tenyerét. - De most, akkor kezdjük, és ne vágj ilyen mogorva képet.

- Nem vagyok hajlandó mosolyogni! - vágta rá Argo.

- Nem is kell, csak légy természetes, légy macsó! Nem kell mást tenned, mint követni az utasításaimat.

Azzal nekiállt dirigálni Argonak, hogy hogy álljon, hogy tartsa a kezét, merre nézzen. Aztán kattogott a gép, majd jöttek az újabb utasítások. Majd még kétszer átöltöztették és újra végig kellett csinálnia az egészet, és már kezdte bánni, hogy belement ebbe az egészbe.

- Most csak venni le felsőt, csinálunk félmeztelen képeket rólad! Te tested tökéletes! - és a hallotta, hogy közeledik felé és mikor hozzáért egy pillanatra megmerevedett, majd le kellett gyűrnie a kényszert, hogy megüsse. - Micsoda izmok, látszik minden kocka. És ezek a karok, de hmm... kellene rád valami tetoválás.

- Tetoválás? - Argo hallott már róla, de kételkedett benne, hogy egy vérfarkasnál működne a dolog.

- Igen. Csinálunk rád! - majd tapsolt mire azonnal ugrott egy nő.

- Nem akarok tetoválást! - és az ezüsthajú eldöntötte, hogy ha kell erővel tartja őket távol magától.

- Nem kell félni, ez nem igazi. Csak festünk rád valami dögöset, amit aztán a végén le lehet mosni.

- Muszáj? - tette fel a kérdést, bár tudta előre a választ.

- Muszáj - és Argo hallotta, hogy valamit lapoz. - Ez legyen! Ez illik a karakteredhez!

Azzal egy nő nekiállt festeni az alkarjára, azért kíváncsi lett volna, hogy vajon mi kerül a vállára. Khan ismerős lépteit hallotta, aki szintén nem tudta megállni, hogy ne nézze meg. De így legalább megtudhatja milyen minta kerül rá.

- Érdekes - jegyezte meg a sebhelyes és érezte a hangján, hogy még mindig jól szórakozik.

- Mi az? - akarta tudni.

- Farkasnak tűnik - válaszolt neki Khan.

- Az is! Te lenni olyan magányos farkas típus. A nők imádják az ilyen férfiakat. Meg akarják őket szelídíteni - a sebhelyes hallhatóan szórakoztatónak találta. - Mit talál ezen mulatsagosnak?

- Csupán annyit, hogy nem jár messze az igazságtól - és Argo most már tényleg szerette volna Khant megfojtani.

- Persze, hogy nem! Én lenni jó emberismerő. Ez tartozni a munkamhoz.

- Értem - azzal Khan jobbnak látta, ha távolabb megy ismételten.

Nem sokkal később elkészült a tetoválás és újra kezdődött az egész, és Argo tényleg unta már a dolgot, és azon volt, hogy megmondja most már legyen elég a képekből. Adja oda a pénzt és már itt sincsenek. Vajon a lányoknak mi tart ennyi ideig?

- Hmm... valami hiányzik ezekről a képekről, de nem jönni rá, hogy mi.

- Khan mi folyik itt? - hallotta meg az ezüsthajú Zina hangját és a megmentőt látta benne.

- Argot felkérték néhány kép készítésére, amiért fizetni is fognak neki - adott magyarázatot a sebhelyes.

- Érdekes - a fekete hajú lány nem tudott mást kinyögni, aztán a fotós pillantását látva zavartan tette fel a kérdést. - Mi van?

- Ezek a szemek! Ez a fekete hajzuhatag és karcsú alkat! Tökéletes ellentéte neki! Már tudom, hogy mi hiányzik a képekről! Te!

- Mi? Nem! Én nem vagyok fotogén alkat.

- Nincs ilyen ember, csak béna fotós. Te leszel gyönyörű a képeken! És én fizetek neked külön, ha vállalod.

- Legyen elég! - telt be Argonál a pohár.

- Nem te döntesz, hanem a hölgy! - és az ezüsthajú megtorpant a letorkolás hallatán.

- Naaaa, Zina! - nyúzta Katja izgatottan. - Vállald el! Tök jó lesz!

- Hát... - állt zavartan, és nem tudta mi lenne a jó döntés.

- Nagyszerű! - fogta meg a csuklóját és már húzta is a lányt. - Adunk rád gyönyörű ruhat!

- Nem mondott igent! - mérgelődött Argo.

- De nemet se, és egy nőnél a talán igent jelent. Melyik ne akarna magáról gyönyörű fotókat? Te nem ismerni őket, de én igen - és azzal átadta egy segédjének a lányt, aki végül nem ellenkezett és el kellett ismernie, hogy tényleg nagyon szép ruhát adtak rá.

- Bellissima! Téged fognak sokan irigyelni, hogy ilyen férfi mellett vagy a képen. Ti lenni tökéletes pár! - és észre sem vette, hogy mind a ketten döbbenten nézik rá, nekiállt a gépet beállítani.

- Csak ők nem ismerik el - súgta Khan Katjanak, aki kuncogott egyet a megjegyzésen.

- Reménykedj, hogy Argo nem hallotta, mert ezért kinyír - válaszolta mosolyogva.

- Nem fog, szüksége van rám - és a sebhelyes viszonozta a mosolyt és átölelte a lány derekát.

És megkezdődött kettejük tortúrája, mert egyáltalán nem volt könnyű teljesíteni a fickó kéréseit úgy, hogy mind a ketten kissé veszélyezve érezték magukat, de végül sikerült néhány olyan fotót készíteni, amivel a fotós meg volt elégedve.

- Még egy kép és mehettek is! - mondta ki a szavakat, amire Argo már nagyon várt. - Fel kell venned ölbe, és úgy nézni rá, mintha ő lenne az a nő, akiért a pokolba is lemennél és megküzdenél érte magával az ördöggel. Gyengéden mégis férfiasan, úgy mintha a számodra legdrágább kincset tartanád a kezedbe.

- Tessék? - vágott döbbent arcot Argo és remélte, hogy ez csak egy rossz vicc.

- Te pedig gyönyörűségem, átöleled a nyakát és úgy nézzél rá, mintha számodra ő lenne a fehér lovon érkező herceg. Úgy, hogy aki rátok néz lássa, hogy igen, ilyen egy tökéletes pár, akiket a sors is egymásnak rendelt.

- Öööö... - és Zina rettentő zavarba jött a dologtól. - Ez...

Elakadt, mert ha kimondja, hogy nem fog menni, akkor utána esélytelen Argonál, és ha eddig kedvelte is egy kicsit, ezután biztos, hogy meg fog sértődni. Hisz alfa, egy tökéletes példánya a vérfarkas hímeknek.

- Ez? - nézett rá kérdőn a fotós.

- Nem túl intim? - nyögte végül ki.

- Ez a lényeg! Hogy megjelenítsünk egy képen egy bensőséges viszonyt. És ti eddig is nagyon jók voltatok. Meg tudjátok csinálni!

~ Te döntesz! - sugallta Argo telepatikusan, hisz neki semmi kifogása nem volt az ellen, hogy ölbe vegye a lányt és képes is lenne rá úgy nézni, ráadásul most még foghatja is arra, hogy a kép kedvéért vágott ilyen arcot.

Zina hálás volt, hogy Argo átengedte a döntést, ez is megmutatta neki, hogy micsoda jellem. Nem kényszerítene rá semmit, amit nem akar. De vajon megteheti, hogy visszautasítja a jelenetet? És, hogy fogja kivenni magát az, ha rábólint.

- Nos? - sürgette meg a kisfickó, és a lány mély levegőt vett.

- Rendben - egyezett bele, amivel némileg meglepte Argot.

~ Vajon ezt vehetem jelnek, hogy nincs ellenem kifogása? - gondolkodott el magában az ezüst hajú.

- Remek! Akkor kezdjük is!

Zina Argo felé fordult, aki a hónalja, majd a térde alá nyúlt és úgy emelte fel, mintha nem is lenne súlya. Megvolt az előnye, hogy vérfarkas volt, mert az ereje nagy része még emberi alakban is megmaradt. Érezte, hogy a lány a kérésnek megfelelően átkarolja a nyakát, annak ellenére, hogy a szagában érezte, hogy zavarban van.

Mély levegőt vett, hisz most épp arra készült, hogy kimutassa a valódi érzelmeit. Nem tudhatta, hogy Zina ugyan így érez. Argo behunyta a szemét és bár vak volt, nagyon is oda tudta képzelni ténylegesen a lányt maga elé. A smaragdzöld szemeit, amelyek elképesztő intelligenciával csillogott. Lassan nyitotta ki és közben vágyott arra, hogy láthassa milyen is, amikor a lány úgy néz rá, mintha ő lenne számára az egyetlen hím. Szinte nem is hallotta a gép kattogását, csupán arra lett figyelmes, hogy a fotós lelkendezik.

- Oh ez remek! Csodálatos! Sokkal jobb, mint vártam! Te vagytok... perfecto!

Ez azt jelentette, hogy leteheti a lányt, amit kicsit sajnált, mert még szívesen fogta volna. Nekiállt leereszteni, de hogy ne durván érjen talajt egy pillanatra magához szorította, hogy aztán úgy engedje le a talajra. Nem látta, de érezte magán Zina pillantását, szagán pedig a zavarát. Talán nem egészen erre számított, de végülis ki tudja magyarázni a mozdulatot, ha később rákérdezz.

- Hé arról volt szó, hogy nincs több fotó! - hallotta meg a néhány újabb kattanást.

- Igen-igen, de hatalmas hiba lett volna, ha én ezt kihagyom! Gyönyörű pillanat, ami azt mondja el, hogy el kell engedjelek, de mégsem tudlak.

Ettől viszont még Argo is zavarba jött és legszívesebben leütötte volna a fotóst, de hát visszacsinálni már nem tudta az egészet. Aztán meghallotta, hogy Khan megköszörüli a torkát.

- Igen-igen, megkapjátok a pénzt - és fel se emelte a fejét miközben intett az egyik segédjének, majd még odamotyogta a két modellének. - Nyugodtan vegyétek vissza a ruháitokat!

- Ümm... bocsánat - lépett oda Katja, amint Argo és Zina eltűntek szem elől. - Ezekből az utolsó képekből kérhetnénk.

- Oh persze! Csodálatosak voltak, igaz? - kérdezte mosolyogva a fickó. - Mintha tényleg egy pár lettek volna.

- Igen - mosolygott rá Katja és tartotta a mobilját mutatva, hogy várja a képeket.

A fotós pedig kivette a memóriakártyát, amit egy laptophoz csatlakoztatott és már küldte is át a lánynak. Mire Argo és Zina visszatért ők már Khannal nézegették a képeket, ami a fekete hajú nősténynek feltűnt.

- Mit néztek? - kérdezte gyanakodva.

- Képeket - válaszolt titokzatosan, de gonoszan mosolyogva Khan.

- Ugye nem? - döbbent le Zina, de már tudta is a választ.

- Ha... - kezdett bele Argo a fenyegetésbe.

- Nyugi van - hűtötte le a sebhelyes. - Csak miattatok kértük, hogy legyen emléketek róla. Amúgy tényleg jó képek lettek.

- Szerencséd - morogta oda az ezüst hajú. - De, ha megtudom, hogy mégis megmutattátok valakinek, akkor kaptok érte mind a ketten!

Khan csak mosolygott, hisz ha meg is mutatják bárkinek akkor azt úgy, hogy egyikük se tudjon róla. Látta, hogy Katja az utolsó képek egyikét átnevezi: A Fotóra, majd rányom a küldés gombra. Zina pedig nem sokkal később már veszi is elő a saját mobilját, az arca pedig mindent elárul, ahogy a képet nézi. A sebhelyes csak megcsóválja a fejét, vajon mikor fogják ezek ketten észrevenni egymást?