- Hmm melyik világba menjünk? - néztem a csajokra.

Volt egy könyvem, ami említi jelenleg mennyi van, nagyjából a módot is hogyan lehet eljutni. Az ősöm leírta, meg Kenan is ismerte, de Zyn szerint seregek mozgatására nem alkalmas, ezért kellet anno világokon keresztül jönnie és mivel azok nem akarták engedni, így letarolta őket. Na mindegy, ez a múlt és elmúlt.

Mi pedig most négyesben arra készülünk, hogy megnézünk párat. Megígértem a csajoknak, kárpótlásul azért, mert lemaradtak nagy a harcról. Micsoda mázli, különben Vera tuti piszkált volna vele.

- Nem értem miért nincs részletes leírás melyikben mit találunk - morogta zsémbes barátnőm.

- Gondolom azért, mert ha rossz kezekbe kerülne, akkor valaki már tudná hogyan menjen oda, ha meg akar szerezni valamit - okoskodott Nelly.

- Zyn, te mennyit ismersz? - nézett rá Vera.

- Néhányról tudom csak, hogy mik lakják. Amiben jártak már a fajomból - vont vállat.

Igazából nem örült a dolognak. Veszélyesnek titulálta, de tudta úgy sem tud minket megállítani, így inkább velünk jön, hogy tudjon vigyázni a hátsónkra. Leginkább az enyémre.

- Akkor húzzunk egyet - ajánlottam és nekiálltam a miénket kihagyva felírni a világok sorszámát.

Azért vicces, hogy a nevük mellett saját sorszámuk is van, ami alapján egymás mellett elhelyezkednek. Kb, mint a heringek a dobozban, ugyanis némelyik részben átfedi egymást.

Csináltam egy kupacot, és ledobtam az ágyra, Nelly pedig mindegyikünket megelőzve már bele is túrt és kivett egy gondosan összegyűrt galacsint, amit neki is állt kihajtogatni.

- Kilenc! - kiáltott fel.

- Nem oda, nem megyünk! Kizárt! - kezdett Zyn egyből heves tiltakozásba, mi meg furcsán néztünk rá.

- Miért? Mi van ott? - kérdeztem aztán rá.

- Az egy szörnyű hely, szörnyű lényekkel. Húzzatok mást! Oda nem megyünk!

Hát nem olyannak ismertem meg, aki félne bármitől így igencsak meglepődtem, hogy most ennyire tiltakozik. De vajon miért?

- Nem részleteznéd? Ennyi kevés ahhoz, hogy megijedjünk - szólalt meg Vera.

- Az a hely maga a pokol. A lényeknek hatalmas és csillogó szemük van. Ráadásul aki oda belép, azt átformálja a világ is a maga képére. Elégedjetek meg azzal, hogy borzalmas.

- Már ne haragudj, de csillogó nagy szemek nem fognak megijeszteni - és Vera karba fonta maga előtt a kezeit, jelezve, hogy nem enged.

- És biztos mókás, hogy átformál a maga képére - lelkesedett Nelly. - Menjünk Vick!

- Oké. Neked nem kell jönni - mosolyogtam rá Zynre, mire sértetten villant a szeme.

Itt ennyibe is maradt a dolog, így nekiálltam kibogarászni az útmutató alapján az igét, amivel létrehozhattam a portált. Létrejött egy színes örvény, nem olyan fekete, mint amit Kenan alkotott. Ez lehet egyén függő vagy nem tudom.

Zyn lépett volna elsőnek, de Nelly szinte szó szerinte arrébb taszította, hogy megelőzze. Annyira meglepődött, hogy még aztán Vera is előtte ment át. Én viszont mutattam, hogy csak utána. Láttam rajta mély levegőt vesz, majd átlépet és utána én is.

Aztán meg is torpantam és csak pislogni tudtam. Nem igazán találtam szavakat arra, ami a szemem elé tárult. Minden élénk színes volt, de a legmellbevágóbb, hogy tényleg nagy csillogó szemű lények néztek rám. Méghozzá pónik.

- Na húzzunk innen! - hallottam meg Vera hangját és felé fordultam.

Pónivá változott ő is, sárga színű volt a teste és barna a sörénye. A farán pedig egy kard szimbólum díszelgett.

- Én kicsi pónim! - lelkesedett fel Nelly és összecsapta a kezeit, azaz nem. - Jééé patáim vannak! Meg szárnyaim!

Égkék színben pompázott, a sörénye meg fehér volt. Egy bot volt a jele, ami körül fehér füst kígyózott. Ránéztem Zynre, vajon ő mivé változott és felfelé görbült a szám.

Cuki, plüss farkasra emlékeztetett hatalmas barna szemekkel. A karmai inkább tűntek aranyosnak, mint veszélyesnek. Ráadásul ahogy ott ült, letaglózva, lehajtott fejjel, bús képpel. Már tudtam miért utálja ezt a világot. Ő egy veszélyes, félelmetes vérfarkas, nem pedig egy imádni való farkasocska, amit az ember szívesen szorongat magához.

- Vick, húzzunk innen! Eleget láttam - hallottam meg Vera hangját. - Neked szarvad van?

Láttam rajta a meghökkenést én meg a patáimmal felfelé tapogattam, hogy tényleg igaza van? Unikornis lettem, míg Nelly pegazus, Vera meg sima póni.

- Klassz - nyögtem ki, mire nagy nehezen megoldottam a tapogatást.

- Nem, nem az. Egy mesevilágba csöppentünk, ahol minden happy, nincs semmi izgalom, mindenki barátságos és nincs semmi veszélyes vagy félelmetes.

Csak mosolyogtam rajta. Én amúgy lila színű voltam, fekete-lila sörénnyel. Körbenéztem volna, de talán majd máskor Nellyvel kettesbe visszajövünk.

- Repülők - húzott el felettünk az érintett és Vera ijedten húzta be a nyakát.

- Gyere le mielőtt ki nem töröd a nyakad! - kiabált oda neki. - Vicky, szedd le onnan!

- Miért? Élvezi és nem tűnik úgy, hogy baja eshetne, nagyon profin csinálja - ellenkeztem.

- Majd akkor én! Te meg nagyon profin nyiss haza egy átjárót, így is kezdenek sokan lenni, akik bámulnak minket - morogta oda és elindult volna, de orra is bukott, mert nem ment igazán a négy láb összehangolása.

Jót kuncogtam rajta, mire csúnyán nézett rám, aztán felnéztem Nellyre és koncentráltam. A következő pillanatban eltűnt ahol volt és előttem jelent meg. Nagyon vicces volt így varázsolni, hogy a szarvamat kellett használni.

Aztán újra összpontosítottam és megnyílt az átjáró. Most nem tűnt olyan színesnek, mint mikor idejöttünk. Talán a világ is befolyásolja a dolgot, de idővel úgyis rájövök.

Nelly szinte áttolta Verat, aki továbbra sem tudott mit kezdeni azzal, hogy négy lába van a kettő helyett, ő viszont vidáman átugrott. Zynen láttam, hogy megkönnyebbül, hogy végre megyünk és könnyedén szökkent át, én még visszanéztem, aztán követtem őket.

Mindenki normálisan nézett ki, de azért Vera a biztonság kedvéért megtapogatta magát, majd morcosan nézett Nellyre.

- Most én húzok! - jelentette ki és beletúrt a halomba. - Kisebb gombóccá nem tudtad volna gyűrni Vicky?

- Nelly volt - védekeztem, hisz ő csinált belőlük galacsint, míg én írtam a számokat.

- Eh...

- Mi van rajta? - kérdezte Zyn óvatosan.

- Hetes - és ránéztünk mire bólintott.

- Az az én világom, oda mehetünk - egyezett bele.

Vera arcára széles mosoly ült ki, engem viszont levert a víz. Eddig sikerült elkerülnöm a dolgot, hogy megismerkedjek a szüleivel, de most muszáj lesz. Azon agyaltam milyen indokkal úszhatnám meg, de amikor ránéztem a mosolya elárulta, most nem menekülök. Francba...