Igen, sajna ilyen is van... A kasszám végétől nem messze várakoztak, de még nem álltak be a sorba. Mivel nem voltak sokan volt időm nézelődni és már akkor feltűntek. A "kedves" nagypapa már akkor nagyon mondta a magáét a feleségének: Hogy mit nem értesz? Hányszor magyarázzam még el?. Na már ennek sem tetszett a hangneme, aztán szerencsétlenségemre hozzám álltak be. Nem ketten voltak, hanem a lányukkal/mennyükkel, egy 6 év körüli kisfiúval és egy másfél év körüli kislánnyal, akit az anyukája tolt babakocsiba.

A lényeg, hogy a kisfiú szeretett volna segíteni kipakolni, és hát látta másoktól, hogy fel szokták emelni a gurulós kosarat, hogy ne kelljen annyit hajolgatni.

Kisfiú: Segítek, ezt így felemelem...

Nagypapa: Nem kell fogni! Ne segíts! (de ezt kb olyan hangnemben, mint amikor az embert elkapja a harci ideg mikor meglátja, hogy a kutyája szétrágta a kedvenc papucsát és erélyesen rászól, hogy mit csináltál?!)

Már ekkor felhúztam enyhén a szemöldököm, de ugye nem szólhatok bele a dologba. Aztán nagypapa a földről egyesével felpakolta a dolgokat, mert senki más nem fért hozzá, max a kisgyerek, de arra meg rászólt.

Nagypapa: Tedd a helyére! (ugyanaz a hangnem)

Kisfiú: De hova?

Nagypapa: Ott a helye! Mit nem tudsz ezen?! (bökött a helyre, ahonnan előzőleg a kolléganő elvitte a hasonló kosarakat. De hát szerencsétlen gyereknek mégis honnan kellett volna tudni. Nincs azoknak fix, felrajzolt helye, tegye oda! felirattal)

Na már itt azon gondolkodtam, hogy vajon miért nem szól egyik nő sem, és veszi a védelmébe, de  hát nem tartozik rám, nekem csak kedvesnek kell lenni, meg végezni a dolgom. Ekkor a kisfiú már nagyon szólni sem mert, csak állt ott, nekem meg a szívem szakadt meg, hogy ilyen tahó nagyapja van.

Nagypapa: Itt a fagyid! (ilyen spongyabobos jégkrém, amit valahogy alulról kell kinyomni, ilyen henger alakú) Menj ki oda vele! Edd meg! (továbbra is ugyanaz a hangnem)

Kisfiú: Hogy egyem meg? (gondolom szegény azt se tudta, hogy kell kibontani)

Nagypapa: Talán próbáld meg a szádon keresztül! (ugyan az a hangnem)

Na itt volt az a pont, amikor majdnem beszóltam a tatának, hogy vegyen már vissza, nem csinált semmi rosszat az a gyerek, ne beszéljen már így vele, de nem tettem, mert tudom, hogy csak én jöttem volna ki rosszul. Így inkább csak felnéztem a két nőre. A nagymamába volt annyi, hogy kiment és segített neki kibontani, de az anyja. Olyan fapofával tolta a babakocsit, mintha csak azt mondta volna, hogy: magadnak kerested a bajt, akkor viseld a következményeit. Nem azért, de én már az első egy-két mondat után beszóltam volna az öregnek, hogy ne beszéljen így a gyerekemmel. Persze lehet megvolt az oka, amiért hallgatott, mert nem akart rontani a helyzeten és ki tudja mennyire függött az öregtől, de akkor legalább a gyereknek mondta volna, hogy gyere ide kicsim, ne zavard a nagypapát, vagy valami. De semmi! Egy kurva szót nem szólt! A nagymamába több együttérzés volt, mint benne!

Szóval no comment, az öreg is, meg a gyerek anyja is...