Bocs, de ez most egy ilyen kiakadásos bejegyzés lesz, de ezt most nagyon kiakasztott.

Az első egy 60-70 körüli (nagymama korú) nő (nem tudom azt írni, hogy hölgy, nem érdemli meg...) Fizetett előtte egy pár, járt volna nekik egy garfieldos matrica, de nem kérték. Aztán fizetett ez a nő, és alig 150 forint híján neki is járt volna, de nem mondta hogy üssek még hozzá valamit, én meg úgy voltam nem fogok erőltetni. Fizet és így szól negédesen, hogy nem kaphatná meg azt a matricát, amit itt hagytak?

Mondtam neki nem lehet, nem adhatjuk ki másnak.

Erre ő, hogy gondolom a családtagoknak barátoknak meg több jár, igaz?

Azért erre kiakadtam, hogy jön ő ahhoz, hogy kétségbe vonja az én becsületességemet?

Mondtam neki, hogy nem, mert minket figyel a kamera és kirúgnak azért, ha többet adunk ki!

Mire az volt a válasza aha, persze

Egy csomag nyomorult matricáért rinyált ott, mert ha még 3-4...8 csomag lett volna azt mondom oké, de 1 volt.

És nem adtam oda neki, mert soha nem lehet tudni mikor kapunk próbavásárlással ellenőrzést, és nem ér nekem meg egy csomag nyomorult matrica annyit, hogy aztán azt mondják köszönik szépen holnaptól nem kell jönni.

Aztán volt estefelé egy idősebb, öltönyös fickó. Az előtte lévő pont fizetett volna, ő meg berakja a már kihajtogatott papírzacskót a scannel elé, én kedvesen mondtam neki, hogy legyen kedves ne a scannel elé tenni, mert beviszi. Mi volt a válasza? Talán nem kellett volna nekem odahúzni a terméket, akkor le tudta volna tenni elé.

Húzza a rosseb, jön az magától, nem a nyolcvanas-kilencvenes években vagyunk, hogy pedálozni kelljen, hogy jöjjön a szalag, már nagyon régóta érzékelősek.

Nem is világosítottam fel egyből, mert kellett vennem előtte egy mély levegőt, így lebonyolítottam a fizetést, elköszöntem a másiktól, majd udvariasan őt is köszöntöttem, persze a következő mondatom azt volt, hogy a szalagot nem én irányítom. Nem reagált rá semmit, de azt hiszem jobban is tette.