Na, félre értés ne essék! Nem élek vele. XD. Sőt állítólag kicsinek, ha nem jött belőle semmi, akkor repült. Szóval engem az unokahúgommal ellentétben nem kellett leszoktatni. Ő úgy ment fel elsőbe, hogy közölték vele, hogy akkor most kidobjuk az összeset. Oh, és évvesztes...

Szóval a helyzet az, hogy utálom mikor egy kisgyerek szájába ott a cumi és mindig megkérdezem, hogy nekem adod a cumit?

Az általános reakció, hogy vagy csúnyán néznek, vagy kétségbeesetten és odabújnak apucihoz, anyucihoz. Persze volt már rá precedens, hogy a kb két éves kisfiú kikapta és felém nyújtotta én meg tovább adtam az apukának. XD

Igen, eddig semmi érdekes. Viszont volt egy kislány, elég kis picike volt, talán bölcsis, de beszélni már tudott, szóval lehet, hogy kiscsoportos, csak alacsony növésű volt, mint én anno XD Kérdem tőle...

Én: Odaadod a cumit?

Kislány: Nem. (persze cumival a szájában)

Én: Miért nem?

Kislány: Mert szükségem van rá.

Kész, ennyi. Ki lettem osztva. Lehet erre bármit mondani?

Másik sztori. Szintén egy kislány, ő viszont már tuti kiscsoportos volt. Kérdezem tőle?

Én: Odaadod a cumit?

Elképesztő csúnyán nézett rám és az anyukája mögé bújt.

Anyuka: A lehető legrosszabb kérdést tette fel.

Én: Sejtettem.

Szkennelek, lassan a végére érek, amikor az anyuka hirtelen megszólal.

Anyuka: Az egyik kollégám megkérdezte tőle egyszer, hogy oda van nőve az arcodhoz? Mire ő kikapta a szájából és azt mondta, hogy nem. Mire a kollégám: Pedig azt hittem, mert mindig a szádban van.

Én: :D

Nem azért, de jó fej kolléga lehet.