Lumpsluck professzor órája számomra laposra sikeredett. Lehet csak azért, mert már nem volt meg az a kínosan feszengő hangulat ahogy mindenki retteg Piton professzortól, de nekem valami mégis hiányzott. Hermione Lumpsluck minden kérdésére tudta a választ, aminek a következménye az lett, hogy elhívta őt a Lumpklubba. Feltűnt viszont órán, hogy Harry kifejezetten jól teljesít, sőt! Lekörözte Hermionét is, amiért megkapta Lumpslucktól a Felix Felicist és jó pár dicséretet. Hermione alig bírta véka alá rejteni csalódottságát és kíváncsiságát, hogy mégis hogyan lehetett jobb nála Harry.

- Milyen érzés, Potter, hogy lekörözted Hermionét? – kérdeztem kifelé menet vigyorogva. Hermione elpirulva lehajtotta a fejét.

- Felbecsülhetetlen – vigyorgott rám, majd bájitalkönyvét ismét kinyitva olvasgatni kezdte. Homlok ráncolva végül kielőztem őket, majd csatlakoztam Pansyhez, aki szintén részt vett a bájitaltanon és együtt mentünk ebédelni.

***

Este ahogy leballagtam a klubhelyiségbe, hogy megírjam az első házi feladataimat megrökönyödve pillantottam Harryre, aki a kandalló előtt ült Hermione és Ron társaságában.

- Te még mindig az az idióta könyvet olvasgatot? – kérdeztem, majd mielőtt még felocsúdhatott volna kikaptam a kezéből.

- Hé! – kiáltott rám agresszívan, de kikerülve őt fellapoztam.

Kinyitva a könyvet szinte azonnal megtaláltam az okát, hogy miért is teljesített jobban Hermionénál. A könyv tele volt írva mindenféle lábjegyzettel, sőt volt, ami ki volt húzva a könyvből és átvolt írva.

Disaudio – nem tudnak kihallgatni

Harry folyamatosan követett engem ahogy kiakarta kapni a kezemből, de én csak kikerülgetve őt végül döbbenten felemeltem a kezem, hogy várjon. Harry reakciómat látva lefagyott és bármennyire is akarta kapni a kezemből a könyvét nem tette, hanem várt.

Levicorpus – testlebegtető bűbáj, a célzott személy a bokájánál fogva lóg fel a levegőben, Liberacorpus – ellenbűbáj

- Te, Potter...néha kölcsönkérhetem? – kérdeztem igazi kíváncsisággal a hangomban.

- Mégis mi van benne? – pattant fel Ron is, de elhúztam a keze elől a könyvet és végig Harry szemébe nézve vártam a választ.

- Miért adnám kölcsön? – vonta fel a szemöldökét, miközben kikapta a könyvet a kezemből.

- Nagy tudással rendelkezik ez a könyv és nem akarok belőle kimaradni – húztam félmosolyra a szám. – Na jó, ilyet is ritkán mondok: kérlek – tettem hozzá egy sóhajjal, mire Harry kócos haján végig simítva végül bólintott. – Pompás! Majd szólok, ha megfelelő időm lesz rá, hogy eltudjam olvasni – mosolyodtam el, majd leültem az egyik íróasztalhoz, hogy megírjam a házi feladatom, de folyamatosan a varázslatok jártak a fejemben és az, hogy mennyire jók...na és persze, hogy honnan ismerős a kézírás.

- Harry, mutasd azt a könyvet! – jött a parancsoló hang Hermionétól. Vigyoromat elnyomva, csak elkezdtem körmölni a pergamenre és fél füllel hallgattam az arany trió vitáját.

***

A következő két hetem átlagosan telt, ahogy eddig minden évem. A legnagyobb dolog, amit megszenvedtem az Fred és George hiánya volt, de viszont minden héten írtak nekem, ami roppantul jó érzéssel töltött el. Az órákra igyekeztem nagyjából készülni, minél jobban hozzáakartam magam szoktatni a tanuláshoz, hogy a RAVASZ-szal ne legyen gondom. Ezt Hermione (bár még mindig nem nevezném magunkat igazi 'barátnőknek') büszkén figyelte. Pár napja már volt időm arra is, hogy beváltsam Harry ígéretét és kölcsön kértem a könyvet. Egy pergamenre mindent kiírtam a könyvből, amit fontosan találtam. Disaudio, Levicorpus, Liberacorpus, Sectumsempra (bár ezt nem tudom, hogy merem-e majd alkalmazni) és mint kiderült az írója találta fel a 'Pofix'-ot is, amit még az év első SVK óráján alkalmaztam Hermionén. Hátra dőlve olvasgattam a különféle megjegyzéseit, míg odáig nem jutottam, hogy pár bájitalreceptet ki is írtam, bár ebből nem volt sok, mert ezeknek java részét megtanultam Pitonnál. Végül éjfél tájt adtam vissza Potternek, aki félálomba ülve a kanapén várta, hogy befejezzem a jegyzetelést a könyvből.

- Nagyon érdekes, kösz, hogy kölcsönadtad – nyújtottam vissza Harrynek.

- Miért csigáz fel téged ennyire ez a könyv? – kérdezte elnyomva egy ásítást.

- Szeretek varázslatokat alkalmazni, főleg sötét varázslatokat – mosolyodtam el.

- Ezek nem sötét varázslatok – nézett rám döbbenten.

- Akkor mégis, hogy magyaráznád azt, hogy minden egyes bűbáj leírásánál ott van az 'ellenség' szó? – kérdeztem kissé gúnyosan. – Például nézd – vettem vissza tőle a könyvet, majd pár másodperccel később felé nyújtottam ismét és ráböktem az egyik lábjegyzetre, ahová az alábbi volt írva: Sectumsempra – ellenségnek

- Ezek akkor sem sötét varázslatok – motyogta Harry.

- Legyen igazad – mondtam. – Mindenesetre bejön nekem ez a 'Félvér Herceg' – mondtam elmosolyodva.

- Nekem is...szimpatikus – vonta meg a vállát, majd intve egyet elvonultam lefeküdni.

Másnap reggel ezúttal két levél is került az asztalomra két különböző bagolytól, akiket azonnal felismertem. Egyik Fred és George 'üzleti baglyuk' volt, Penelopé (ha nem az ikrek lennének csak a fejemet ráznám, hogy mégis ki nevez így el egy baglyot) a második pedig Rupert volt, a szüleim baglya.

- Köszönöm – cirógattam meg a baglyok fejét, majd egy-egy bacont nyújtottam feléjük, amit boldog huhogással el is majszoltak. A szüleim levelét egyelőre nem volt kedvem felbontani, így elébb az ikrekét bontottam fel, ami inkább nem is levél, hanem csomag volt.

Kedves Nira!

Remélem Roxfortban minden jól megy, a Félvér Herceg bűbájait/átkait igazán leírhatnád nekünk is, ezekben a napokban igazán jól jön. Apánk szerint Voldemort emberei már a Minisztériumba is bejutottak, bár még semmit sem tudnak tenni, mivel kevesen vannak. Reméljük így is marad. Az üzletünk virágzik (bár ezen nem is kell csodálkozni) egyre több a vevő és a Minisztérium újabb kétezer (együtt már ötezer) páncélsüveget rendelt, de ezúttal piacra kerültek a páncélköpenyek és páncélkesztyűk is, amiből szintén pár ezret rendeltek, szóval úszunk a galleonokban. Reméljük veled minden rendben, nem álltál át a rosszoldalra és a helyünkbe lépve felfordulást művelsz a Roxfortba. Hóborc nagy tisztelőnk lett, ha valami csalafintaságba segítség kell fordulj hozzá.

Ölelünk, Fred és George

Ui.: a csomagban mellékeltünk két új terméket, ami úgy gondoltunk, hogy tetszene és jó hasznát vennéd.

Elmosolyodva a kedves levelükön végül a csomag után nyúltam és megnéztem mit tartalmaz. Egy Sérüléseket eltüntető krém volt benne, amire először felvontam a szemöldököm, mivel tudtommal az már létezett és egyszer adtak Hermionénak is belőle, amikor a gyanuszkóptól monoklia lett. Aztán ahogy megfordítottam a tubust megláttam, hogy mi is van ráírva. Sérüléseket eltüntető krém 2.0! Pár percen belül eltüntet kisebb sérüléseket, nagyobbakat pedig akár egy órán belül!

Felnevetve a szövegen végül visszatettem a dobozba, mire egyszer csak Ginny Weasley telepedett le velem szembe.

- Az ikrek üzentek? – kérdezte mosolyogva.

- Igen – mondtam elkomolyodva ahogy társaságom lett, majd átadtam neki a kenőcsöt, amin ő is elmosolyodott. Ezután elővettem a második dolgot, ami egy kisebb dobozban volt benne. Homlok ráncolva olvastam a szöveget, ami rávolt írva: Táncoló katica, használható szórakozásra és elterelésre is! – Nem látom ennek hogyan venném hasznát – ráztam meg a fejem, majd kinyitottam a dobozt, amiből egyből egy átlagos katicától háromszor nagyobb példány ugrott ki és előttem, majd Ginny előtt is meghajolva pörögni és forogni kezdett. Ginny felnevetve rajta kinyújtotta az ujját és a katica táncolva felmászott rá és egy személyes tangót nyomott.

- Kétlem, hogy ez bárki figyelmét is elterelné – ráztam a meg a fejem.

- Az a legújabb Weasley termék? – pattant fel hirtelen Dean és felénk robogott.

- A táncoló katica! – hallottam több irányból is, mire pár ember körénk gyűlt.

- Az emberek idióták – motyogtam, mire Ginny felnevetett.

- Fred és George a legérdekesebb módon tudják kitalálni, hogy mire is vágynak az emberek – felelte, majd az ujjával együtt felemelte a katicát, majd átnyúlt az asztal felett és rátette a hajamra. A körülöttünk álló emberek nevetve figyelték a kis elvarázsolt élőlényt.

- Jó, elég a műsorból! – emeltem fel a hangom. Pár ember azonnal el is ment, de voltak, akik maradtak. – Most komolyan?! – vettem le a fejemről a katicát, majd betettem a dobozba. Az emberek szomorúan sóhajtva ballagtak el tőlünk.

- Igazán küldhettek volna nekem is ilyet – emelte fel a dobozt, amiben már a nyugodt katica feküdt. Hümmögve elővettem a második levelemet is és sóhajtva kibontottam. – A szüleid írtak? – kérdezte kíváncsian.

- Sajnos – mondtam komoran, majd elkezdtem olvasni.

Kedves Nira!

A következő hétvégét itthon fogod tölteni (már megbeszéltem a házvezetőddel és az igazgató úr is tud róla), mivel részt kell venned a legközelebbi gyűlésen, ami szombat késő délután lesz. Piton professzorral fogsz ide hoppanálni (igen, tudjuk, hogy már letetted a hoppanálási vizsgát, de ragaszkodunk hozzá, hisz úgyis jön ő is). McGalagony és Dumbledore úgy tud róla, hogy családi okok miatt kell hazajönnöd, szóval ez maradjon is így.

Anya, Apa

Nyugtalanul nyeltem egyet, majd visszatettem a borítékba a levelet. Ginny azonnal észrevette rajtam, hogy teljesen lesápadtam a döbbentségtől, de amikor rákérdezett csak megráztam a fejem mondván nem olyan fontos. A tanári asztalra felpillantva ránéztem Pitonra, aki unottan vágta fel a reggelijét, de nem nézett rám. A tekintetem tovább haladt az asztalon és végül megállapodott az igazgatón, aki valamilyen okból kifolyólag pontosan rám nézett. Először teljesen meglepődtem rajta, ez bizonyára az arckifejezésemen is lehetett látni, mivel halványan elmosolyodott Dumbledore, majd biccentett felém. Végül én is vissza biccentettem, majd az ételt eltolva magamtól felkeltem.

- Hová mész? – kérdezte Ginny, aki szintén befejezte éppen a reggelit.

- Beszélnem kell Dracóval, mivel úgy néz ki, hogy a hétvégét nem a Roxfortban töltöm – mondtam neki, majd meg sem várva az újabb kérdését elsétáltam a Griffendél asztalától és egyenesen átmentem a Mardekárosokhoz, ahol Draco és Pansy már éppen kézen fogva álltak fel. – Draco! – szólítottam meg, mire mind a ketten rám néztek. – Beszélnünk kell – mondtam, mire Pansy egy fintorgó arcot vágva vissza leült Crackhoz és Monstrohoz. Draco gyorsan mellém szegődött, majd kimentünk a főteremből és az egyik folyosó beugrójába behúzódva előhúztam a varázspálcám.

- Mit csinálsz? – kérdezte felvont szemöldökkel.

- Disaudio! – mondtam, majd ismét eltettem a pálcám. – Így nem tudnak lehallgatni. Nos – simogattam meg idegesen a vállam. – A hétvégén gyűlésre megyek – mondtam.

- Miféle...oh – értette meg. – Ezt mégis miből gondolod? – kérdezte, mire a zsebemből előhalásztam a szüleim levelét és átnyújtottam. Draco egy percen belül elolvasta, majd sóhajtva visszanyújtotta a levelét. – Én is kaptam levelet a szüleimtől, de ők csak annyit írtak benne, hogy hétvégére haza kell mennem, az okot nem írták – mondta.

- Hát persze – forgattam a szemem. – Te...hogyan élted meg? Az első gyűlést? – kérdeztem az ajkamba harapva.

- Nyugtalanító volt. Minden okklumenciai tudásomat előkellett vennem, bár nem is akart a Sötét Nagyúr az agyamba turkálni. Mindenesetre előtte Piton segített gyakorolni 2-3 alkalommal.

- Na ne mond – csodálkoztam. – Én is tudom alkalmazni az okklumenciát, de nem tudom, hogy olyan helyzetben nem-e ütne ki rajtam a pánik – haraptam az ajkamba.

- A gyakorlás a maga esetében sem árt – lépett egyszer csak mellénk Piton, mire mind a ketten összerezzentünk és megilletődve fordultunk a tanár felé. - Hangtalanító védőbűbáj, hasznos dolog, de ha az ember odafigyel könnyen észreveszi és hatástalanítani tudja – húzta gúnyos mosolyra a száját. – Ma este, vacsora után Malfoy kisasszony jöjjön a dolgozószobámba – mondta közömbös hangon. – Draco, holnap te is akár csak Malfoy kisasszony legyél a kapunál délután öt órakor és együtt hoppanálunk a kúriához.

- Hozzánk vagy Dracoékhoz? – kérdeztem összefont karral.

- Lucius Malfoyhoz vagyunk hivatalosak – mondta egy kis hatásszünet után, majd lobogó talárjával megfordulva elviharzott mellőlünk.

- Tényleg jó ötlet volt ez a varázslat, kitudja kihallott volna meg minket – motyogta Draco.

- Ő viszont megérezte – furcsáltam. – Mintha úgy ismerné a varázslatot, mint a tenyerét...

- Pitonról van szó, ő már csak ilyen – mondta gúnyosan Draco.