- Kapják el! - kiáltotta el magát Harry. Kingsley azonnal megpróbálta rávetni magát az álcázott Yaxley-re, de ő már rég menekülőben volt. Leugrott az emelvényről és már futott is a kijárat felé, de Perselus átka egyből eltalálta és Yaxley megkötözve esett a földre. Perselus beérte őt lobogó talárjával, felültette a földön és a fejére célzott a pálcájával. Egy nonverbális varázslatot lőtt ki rá, Yaxley pedig visszaváltozott önmagává, mindenki szeme láttára.

- Te mocskos fattyú! - kiabálta az arcába Perselus, majd öklét meglengetve orron ütötte őt, amit egy hangos reccsenés követett. Yaxley felordított fájdalmában, orrából pedig ömleni kezdett a vér. Perselus grimasszal az arcán megrázta a kezét, ami bizonyára fájhatott neki, de közben undorodva nézett Yaxley-ra, akiről egy másodpercig sem vette le a szemét.

- Miért? - sietett oda Kingsley a többi bíróval együtt és szimplán ezt az egy szavas kérdéssel célozták meg Yaxley-t, aki felé számtalan pálca szegeződött.

- Vagy az Azkabanba végzi vagy halállal lakol az áruló! Piton tárgyalásán is részt akartam venni, de már ki volt jelölve a vezetőbíró hozzá. Őt ezután akartam megölni, csak ez a kurva rájött! - kiabálta dühösen.

- Vigyázzon a szájára! - mondta McGalagony, aki közvetlen Perselus mellett állt. A két auror, akik eleve értem indultak el, most helyettem Yaxleyt emelték fel a földről és tartották szorosan.

- Hol van Mr. Kupor? - kérdezte Griselda Marchbanks.

- Halott és sosem találják meg a testét! Levágtam a hajából, hogy álcázni tudjam magam és tettem róla, hogy Kupor véletlenül se zavarjon közbe!

- Vigyék ezt a halálfalót az Azkabanba. Úgy gondolom neki nem fontos a tárgyalás, láthattuk, hogy mire képes még a háború után is - mondta Kingsley közömbös arccal. - Ami pedig tég...magát illeti Ms. Malfoy... - fordult felém Kingsley, őt pedig a többi bíró és a hallgatók követték. Elvörösödtem a sok rám tapadó szempártól. Háttal legalább nem láttam a közönséget, így viszont sokkal kínosabb volt a helyzet. - Igaz, hogy megkínzott egy mugliszületésűt? - kérdezte Kingsley.

- Sajnálattal kell közölnöm, hogy igaz - mondtam komolyan.

- Igaz, hogy a sötét varázslatok hatása alatt állt? - tette fel a következő kérdést.

- Igaz.

- Tényleg az alatt állt, még utána is jó pár óráig tajtékzott. Én adtam neki nyugtató bájitalt - szólt közbe Perselus.

- A sötét varázslatok használóira az első alkalom sokszor ilyesféle reakciót vált ki, ezt még én is tudom - szólt közbe McGalagony, Kingsley pedig egyikőjüket sem szakította félbe.

- Nem akartam megölni. Még csak megkínozni sem. Viszont muszáj volt- mondtam őszinte bűnbánattal.

- Szavazzunk - mondta pár másodperc után Amelia Bones, miközben le se vette a tekintetét az arcomról. - Ki szavaz arra, hogy küldjük az Azkabanba? - egyik bíró sem emelte fel a kezét. - Akkor hát eldőlt. Maga szabad ember, Ms. Malfoy - mosolygott rám, előttem pedig lepergett az életem.

- Baszki! - harsant fel George hangja, miközben boldogan vigyorgott, mire Ms. Weasley, aki mögötte állt, reflexből tarkón csapta, bár mosolyát ő sem bírta letörölni az arcáról.

Ezután pedig mindenki egy emberként kezdett el tapsolni az őrületes tárgyalásom után, Perselus pedig elém lépve szorosan átölelt. Abban a pillanatban vegyes érzelmek uralkodtak bennem, teljes mértékben összevoltam zavarodva. Bármennyire is a jövőm, az életem volt a tét ezen a tárgyaláson, mégis valahol legbelül élveztem. Azt pedig még jobban, hogy rajta kaptam Yaxley-t, hogy megpróbál csőbe húzni és kikerülni az Azkabant.

***

Amikor másnap reggel kinyitottam a szemem úgy éreztem, mintha egy álomban lennék. Perselus mellkasán feküdtem a kényelmes hálóingemben, biztonságban voltam életem szerelmével, Fred kivételével az összes szerettem életben volt, és...szabad voltam. Igazán, ténylegesen szabad.

Éreztem, hogy az alattam fekvő Perselus szuszogása alább hagy, majd egy nyugodtabb tempót vesz fel. Ébren volt.

Lassan felemeltem a fejem és az államat megtámasztottam a mellkasán. Perselus hosszúakat pislogva kinyitotta fekete szemeit, majd rám nézett. A szabad kezét, ami nem a hátamon volt felemelte és lassan végig simított a hajamon.

- Jó reggelt - mondta rekedtes, férfias hangján, amitől kissé megborzongtam.

- Jó reggelt - köszöntöttem a fejemet a vállába fúrva. - Elhiszed, hogy szabadok vagyunk? - kérdeztem halkan.

- Nem - mondta Perselus egyszerűen. - Egyelőre nehéz felfogni - tette hozzá.

- Egyetértek - sóhajtottam egy aprót.

- Holnap mennek haza a diákok. Ideje lenne neked is eldöntened, hogy hová mész - mondta, mire a szívem kihagyott egy ütemet. - Jobban mondva, hogy hová megyünk - javította ki magát, mire egyből meg is könnyebbültem.

- Tisztába vagy vele, hogy kábé megállítottad kora reggel a szívemet?! - morogtam, mire Perselus szokásától eltérően halkan felkuncogott.

- Szóval? - tért vissza az eredeti témához.

- Nos, természetesen oda megyek, ahová te is - mondtam felkönyökölve mellette, hogy a szemébe tudjak nézni, addig Perselus pedig kinyújtotta elgémberedett tagjait, amit idáig én foglaltam el, majd az oldalára fordult.

- A luxus Malfoy kúria után megelégelsz egy lepukkadt Fonó sori házat? - kérdezte enyhén szkeptikusan.

- Sosem kötött ahhoz a házhoz semmi - válaszoltam. - Szívesen eladnám és abból pénzből feljavíthatnánk a Fonó sori házat...sőt még maradna is pénzből - mondtam.

- Ennyi erővel én is eladhatom a Fonó sori házat - forgatta a szemét.

- Jó, adjuk el mind a ketten és vegyünk egy közös otthont - mondtam egyetértve, mire Perselus megrökönyödött.

- Én csak viccből mondtam - mondta ledöbbenve.

- De én nem - húztam apró mosolyra a szám, mire Perselus is lassan viszonozta.

- Komolyan beszélsz? Adjuk el a házakat és költözzünk véglegesen össze? - kérdezte.

- Miért is ne? Lényegében már most is együtt élünk, még ha nem is jelentjük ki hivatalosan - vontam meg a vállam. Perselus pár másodpercig még nézett, mintha várná, hogy beköpjem, hogy csak viccelek, de amikor ez nem történt meg, leplezetlen boldogsággal vetette rám magát és csókolgatta össze minden porcikámat. Hangos nevetésben törtem ki az ölelésének szorításában, és mindent elkövettem volna, hogy abban a percben maradjunk.

***

Miután mind a ketten megmosakodtunk és felöltöztünk, egymás mellett sétálva mentünk a nagyterem felé. Roxfortban már nyílttitok volt, hogy egy párt alkotunk, de nem voltunk mások előtt hajlandóak beismerni, bár eléggé nyilvánvaló volt, hogy minden reggel egymás mellett sétálva érkezünk meg a nagyterembe, még ha nem is fogjuk egymás kezét. A fontos emberek az életemben/életünkben tudták, és ezzel mind a ketten megvoltunk elégedve, még ha néha égető vágyat is éreztem, hogy szét kürtöljem a világban. Holnap pedig, ha a diákok hazamennek nem kell félnünk attól, hogy bármi is kiderül, mert bajba már nem kerülhetünk érte. Nem mintha most is nagy bajban lennénk.

Perselus a talárom alá benyúlva észrevétlenül végig simított a derekamon, majd felment a többi tanárhoz reggelizni, én pedig leültem Harryhez, Ronhoz, Hermionéhoz, Ginny-hez és George-hoz. Mind az öten úgy döntöttek, hogy év végéig itt maradnak, még ha George nem is iskolás már. Nem bírt haza menni még, amit teljesen megértettem.

- Úgy döntöttünk a családdal, hogy holnap lesz a temetés - mondta George reggeli fogyasztás közben. Arcán a fáradtság és a gyűröttség nem tűnt el a háború óta. Ron szorosan lehunyta a szemét, majd utána próbált ismét letuszkolni a torkán egy kolbász falatot, de nem ment neki.

- Hánytól? - kérdeztem gombóccal a torkomban és az asztal szélét néztem megrögzötten. Nem bírtam George szemébe nézni, féltem, hogy ismét sírni kezdenék.

- Délután háromtól.

- Biztos vagyok benne, hogy Perselus is jön.

- Nira... - kezdte óvatosan George, mire felnéztem. - Tudom, hogy egy pár vagytok meg minden, de...lennél a kísérőm a temetésre? - kérdezte elcsukló hanggal, mire nem bírtam tovább bekönnyeztem.

- Ó, George...hát persze! - mondtam szintén elcsukló hanggal.

Az ezután következő szomorú csendet pedig a postabaglyok zavarták meg, amikből rengeteg volt. Aki a nagyteremben ült, az mind kapott egyet-egyet.

- Mi a... - rökönyödött meg Hermione, majd a levelek sorban kezdtek el potyogni a levegőből.

- Mégis mi ez? - kérdezte Ginny, majd mindannyian egyszerre bontottuk fel a levelet és olvastuk el a sorokat. Hermione a Reggeli prófétáját félre tolva szintén feltörte a levelet.

- Egy meghívó a győztesek báljára - mondtam annyi gúnyt sűrítve a hangomba, amennyit csak lehetett, majd felnéztem a tanári asztalra és Perselussal egyből találkozott is a tekintetünk.

- Voldemort ugyanezt csinálta volna, ha győz - mondta Harry fújtatva egyet.

- Ez van. A minisztérium úgy gondolja, hogy ezt a győzelmet megkell ünnepelni, szóval éljünk ezzel a lehetőséggel - vonta meg a vállát Ron.

- Hé, a meghívót félretéve... - ballagott oda hozzánk Neville, Luna társaságában. - Láttátok a Reggeli Prófétát? Nira, te vagy a főcímlapon - mondta Neville kissé feszülten, mire mindannyian egyszerre akartunk Hermione újságja után kapni, de a lány gyorsabb volt nálunk, így körbe kellett őt ülnünk.

- Tessék - nyújtotta át nekem Luna a sajátját, így George kikerülve az asztalt a többiekkel ellentétben mellém ült.

Nira Malfoy, ártatlan vagy bűnös?

- Hm, már a cím is hízelgő - morgolódtam.

Nira Malfoy tárgyalásain nem kevés vád érte a fiatal 18 éves boszorkányt (aki augusztusban tölti be a 19. életévét), bár többen is tanúskodtak érte (Hermione Granger, Ronald Weasley, Ginevra Weasley és George Weasley) a Kiválasztott, a nemzetünk megmentője Harry James Potter mégsem emelt szót a vádak ellen...

- Azok a mocskok! Esélyem sem volt! - csattant fel Harry a sorokat olvasva.

...ellentétben Perselus Tobias Pitonnal, akiért viszont ő volt az egyedüli tanúskodó. Mi lehetett ennek az oka? Bűnös Nira Elizabeth Malfoy? Több információért lapozzanak az 5. oldalra...

Dühösen csaptam le az asztalra az újságot és néztem a mozgó képet, ami az oldal közepén volt. A kép az első tárgyalásomkor készült, amikor a két erőszakos auror becibált a terembe. Ennek ellenére is a képen felszegezett állal bámultam előre és szigorú vonásaimon egy csepp félelem sem látszott. Mindennek ellenére nem volt egy rossz kép rólam.

- Ne foglalkozz vele, Nira - simította meg a vállam George.

- Biztos lesz még jó pár cikk rólad, ezek szerint - mondta Hermione a fejét rázva, majd undorodva lapozott az ötödik oldalra, ahonnan messziről is láttam a családi portrénkat, amin Draco és az én családom is rajta volt. Felette nagy betűkkel szerepelt a cím: A Halálfaló család, avagy Nira Malfoy múltja

***

- Biztos nem lett volna jobb a fekete? - kérdeztem a tükörbe nézegetve magam. Ginny és Hermione mosolyogva fordult felém, hogy még egyszer végig mérjenek és egyetértve megrázzák a fejüket.

- Ez sokkal jobb döntés volt - mondta Hermione.

- Határozottan - erősítette meg Ginny.

- Csak...egy ideje nem volt rajtam színes. Kábé két éve - horkantottam fel. - Maximum egy fehér ing, ha az színesnek mondható...

- Épp itt van már az ideje, hogy leváltsd ezt a komor stílusod! - lépett mellém Hermione az enyhén lebarnult bőrével, amihez tökéletesen illett a földig érő babakék ruha, amiből a válla és az egész karja ízlésesen kilátszott. Ginny ruhája magenta színű volt, pánttal, V kivágással és rásimult a testére. A térde alatt pedig harang formában bővült a ruha.

- Mellesleg ez sem túl világos szín - morogta az orra alatt Ginny, miközben egy laza fonatba csinálta meg a saját haját. Az én hajam is fonva volt, de én összetekertem és feltűztem egy kontyba, elől pedig pár hajszállamat szabadon engedtem a lazább hatásért.

- Hallottam ám! - szóltam hátra vigyoromat visszatartva, mire Hermione csak a fejét rázta rajtunk.

- Mit tegyek fel sminknek? - kérdezte Hermione, miközben felkapott még egy adag debodort, hogy a feje tetején a szoros kontyára fújja.

- Ehhez a ruhához valami csillogós szájfény illene, meg valami szemfesték...

- Nira, Hermionéról beszélünk...most komolyan, szemfesték? Örüljünk, ha spirált tesz fel! - mondta piszkálódva, mire Hermione sértetten elfordult tőlünk, hogy sminket keressen magának, mi pedig Ginny-vel összevigyorogtunk.

Hirtelen Perselus kopogtatott az ajtón türelmetlenül, majd amikor próbált benyitni és rájött, hogy zárva van frusztráltan felszólalt.

- Készen vagytok? Már a drága Potter és Weasley is itt van - mondta gúnyosan, és szinte láttam az arcát magam előtt, így a szám elé kellett tennem a kezem, hogy elrejtsem a széles vigyorom. Így is csodálkoztam, hogy Perselus megengedte, hogy itt a Fonó soron készülődjünk a lányokkal, azt hittem majd, hogy az Odúba kell mennünk Hermionéval, de Perselus egy pohár ital után felengedett és megengedte. Viszont tudtam, hogy az antiszociális életvitelét, ha velem akar élni el kell engednie kissé és ez mind kettőnk szerint egy remek kezdet volt.

- Dehogy vagyunk! - mondta felcsattanva Ginny, majd mintha lámpát gyújtottak volna a fejében felpattant a nappali kanapéjáról. - Tudod mit, Perselus? Menjetek előre! - mondta hangosan, mire Hermionéval egyszerre fordultunk felé.

- Hogy mi? - kérdeztem felvont szemöldökkel, mire Ginny leintett engem és Hermionét is.

- Biztosak vagytok benne? - kérdezte Perselus, mire Ginny hevesen bólogatott az irányunkba, így egy sóhajt után mi is felszólaltunk.

- Igen! - mondtuk Hermionéval egyszerre. Perselus léptei eltávolodtak az ajtóból, majd pár másodperccel később hallottuk a bejárati ajtó becsapódását is.

- Ez mégis mire volt jó? - fújtatott Hermione, aki végül hallgatott rám és felkent magára egy csillogós szájfényt, a szempilláját pedig spirállal kisminkelte, az alsó vízvonalát pedig ezüst szemceruzával kihúzva.

- Nagy belépőt akarok! Jobban mondva most már ti is! - húzta ravasz mosolyra a száját Ginny.

- Ezt nem bírom ki józanul - sóhajtottam az italos pulthoz sétálva, majd kiemeltem az italok közül egy fehér bort, majd három poharat tele töltöttem a tartalmával és szétosztottam. Miután mindenki ivott belőle Ginny ismét megszólalt.

- Most miért? Hősök vagyunk. Főleg ti ketten. Csinosak vagyunk...mindenki minket fog nézni - seperte le a válláról a hajfonatát Ginny még mindig mosolyogva a tervén.

- Nem bánom...nem mintha lenne más választásunk - forgattam a szemem, majd megittam a poharam tartalmát és visszamentem a tükörhöz, hogy feltegyek egy púder színű rúzst az ajkaimra és, hogy kihúzzam a szemem. Miután megcsináltam a sminkem, sóhajtva léptem el a tükörtől, hogy Ginnynek helyet szorítsak és ő is megcsinálhassa a sminkjét, ami hasonlóan az enyémhez egy szolidabb tusvonalból és a ruhájához illő, élénk magenta színű rúzzsal egészített ki.

Amikor már mindenki a cipőjét vette én még utoljára visszanéztem a tükörbe és ezúttal végre megnyugodtam. Jó választás volt ez a méreg zöld színű ruha. Igaza van a lányoknak, mindig feketét hordok, most egy kicsit jobb a változatosság.

-------------

Akit érdekelne, itt vannak a lányok ruhái.

Hermione: 

Ginny:

és végül Nira:

Ruhák leírásában nem vagyok túl jó, ezért is illesztettem be inkább a képeket. :)

Még két rész várható ezután! Ha tetszett nektek ez a rész egy szavazatot megköszönnék! :)