- Greyback tárgyalásán megtudtuk, hogy önt Bellatrix Lestrange és Nira Malfoy megkínozta. Igaz ez? - kérdezte végig Hermione szemébe nézve, mire Hermione halványan elpirult.

- Bellatrix kínzott engem Cruciatus átokkal, és amikor ezt nem találta elégnek Nirával fogatott le engem. Nira a lefogáson kívül semmit sem csinált nekem, és...

- Szóval segédkezet nyújtott az ön kínzásában Lestrange-nek - mutatott rá Barty Kupor a tényre, mire lehunytam a szemem.

- Nos, igen...DE! - emelte fel a hangját, mielőtt Barty Kupor újra közbeszólt volna. - Miközben Bellatrix kínzott eltátogott nekem egy tökéletes kifogást, ami által kimentett a további kínzások alól. Ezután pedig a foglyokat is kiszabadította, Luna Lovegood-ot, Dean Thomast, Harry Pottert, Ronald Weasley-t, Garrick Ollivandert és egy koboldot, Ampókot - mondta tárgyilagosan Hermione szigorúan felnézve Barty Kuporra. Hermione elővette a keményebb énét, amit vizsgákon és harc közben mindig látni az arcán, amitől megdobbant a szívem. Küzdeni akart a szabadságomért. - Emellett hozzátenném, hogy amikor Mundugus elárulta a rendet és a Grimmauld tér...

- Szólítom a következő tanút, Ronald Weasley-t! - csapott a kalapácsával az asztalra nem hagyva, hogy Hermione befejezze a mondatát. Hermione homlok ráncolva bámult maga elé és nem értette, hogy az ő kihallgatása miért volt ilyen rövid. Bizonyára sokat készülhetett a beszédre. Ron és Hermione helyet cseréltek és Ron feszült vállakkal várta a kérdést.

- Igaz, hogy maga félreérthetetlen módon megkérte Nira Malfoyt, hogy pusztítsa el a horcruxot és helyette megtartotta a háború végéig? - kérdezte, mire akaratlanul is eltátottam a szám a szégyenletes kérdést halva.

- Ez nem ilyen egyszerű! Voldemort...

- Amíg a tanú beszél, a vádlott nem szólhat közbe! - csapott a kalapáccsal az asztalra ismét. - Nos? - fordult vissza Ron felé, mire ő nyelt egyet.

- Igen, de jó oka volt rá! - mondta Ron.

- Kérem kifejtené ezt a jó okot? - kérdezte Kupor.

- Nira biztos vagyok benne, hogy majd kifejti...

- Á, szóval maga nem tudja ezt a...'jó okot' - húzta gúnyos mosolyra a száját Barty Kupor.

- Nem, de Nira nem veszélyeztette volna az egész tervünket fölöslegesen! - mondta most már kissé ingerültebben Ron.

- Köszönöm, visszamehet a helyére - csapott a kalapáccsal az asztalra. Már nyitottam volna a számat, hogy elkezdjem a magyarázkodást, amikor Kupor kettőt csapott a kalapáccsal, amitől teljesen megrémülten, és ezúttal már nem tudtam a félelemet eltűntetni az arcomról. - 15 perc megbeszélés a bírák között! Utána közöljük a döntésünket! - rémülten kerestem meg Perselus tekintetét, aki szintén leplezetlenül félt. A közönség alig bírt csendben maradni, senki sem tudta, hogy mi történik és, hogy Barty Kupor miért bánik velem ilyen kegyetlenül. Harry és George dühösen fújtatott Barty Kupor irányába, és Harry próbálta Kingsley-vel felvenni a szemkontaktust, de ő túlságosan elvolt foglalva, mivel valamit nagyon magyarázott Barty Kupor irányába, majd a többi bíró felé is.

Hirtelen Perselus felpattant és amíg a bírók megvitatták a véleményüket odasietett hozzám, nem törődve a rátapadó szempárokkal.

- Mindent megfogunk tenni, hogy ne essen bajod. Harry ezután, ha engedik neki, hanem, kimegy tanúskodni. Utána pedig én és George is - elmosolyodtam ahogy realizáltam, hogy végre nem a vezetéknevén szólította őket, és egy másodperc erejéig arról is megfeledkeztem, hogy hol vagyunk. - Nem értem miért Barty Kuport választották ki a te tárgyalásodra...hisz már visszavonul a Wizengamotból a fia halála miatt! - fújtatott dühösen Perselus. - A tárgyalás után Kingsley-vel is beszélünk, ha valami nem jól sülne el, hogy beszéljen Kuporral...végülis ő jelenleg a miniszter!

- Perselus Piton, kérem fáradjon vissza a helyére! - szólalt fel hirtelen Amelia Bones, mire Perselus hűvösen végig nézett a bírókon és visszament a helyére, Harry mellé.

- A bírók szavazata döntetlen, így elrendelek még egy tárgyalást, két nap múlva, reggel fél kilencre! A viszontlátásra, Ms. Malfoy - csapott hármat a kalapáccsal az asztalra Kupor, majd gúnyos mosollyal felkelt a helyéről, rólam pedig leomlottak a szék láncai, újra szabaddá téve engem.

Reszkető tagokkal álltam fel a székből és ha George nem ér oda időben biztos, hogy összecsúszok.

- Ezt nem tehetik! - mérgelődött. - Nem hagyjuk, Nira. Minden rendben lesz, Perselus már ment is Kingsley-vel beszélni. Barty Kupor csak próbál egy újabb halálfalót bezsebelni, hogy hírneve ismét fellendüljön. De rosszal kezdett ki! Nagyon rosszal!

- Hazudtam neki, George - mondta halkan, mire George megtorpant és értetlenül meredt rám. - Megöltem egy embert a horcrux nélkül... - George pár másodpercig csendben maradt, hogy megtudja emészteni azt, amit mondtam, majd ismét megszólalt.

- Semmi gond, Nira... - lépett hozzám közelebb. - Rávoltál kényszerülve és...

- Életemben akkor használtam először sötét varázslatot...túlságosan hatással volt rám, nem mondhattam Kupornak! Kiforgatná és azt harsogná, hogy akkor bármi és bárki befolyásolni tud! - néztem rá könyörgően.

- Semmi gond...ha nem tudják meg máshonnan nem lesz gond - próbált lenyugtatni, miközben kimentünk a teremből, hátrahagyva a Kingsley-vel veszekedő Perselust. Kint azonnal az egész Weasley család várt rám az Aranytrióval, McGalagonnyal és Dracoval együtt.

- Barbárság, amit az a férfi művel! - csattant fel Mrs. Weasley. - Még jó, hogy azt nem hozta fel egyenesen, hogy megölte Bellatrix Lestrange-et! - fújtatott dühösen.

- Kiforgatja a szavaidat, próbál bekeríteni! - rázta a fejét mérgelődve Draco.

- De te ügyes voltál, nem hagytad magad! - mondta kipirosodó arccal McGalagony, folytatva Draco szavait. Elmosolyodtam ahogy iskolán kívül letegezett engem. Tudtam, hogy elhitte minden szavamat, amit a tárgyaláson mondtam.

- Ott jön már a lovagod - nézett hátra George, mire én is megfordultam. Perselus dühösen sietett kifelé, talárja a szokásosnál is gyorsabban lobogott utána és arcán leplezetlen méreg volt látható, ami minden embert elsodort az útjából.

- Megölöm, csak kerüljön a kezeim közé, az a mocskos....

- Perselus! - szólította meg egyszerre McGalagony és Mrs. Weasley. A fiúk, Mr. Weasley, Hermione és Ginny viszont hevesen bólogattak a szavaira.

- Mit mondott Kingsley? - kérdezte Harry, miközben Draco összefont karral mellé lépett.

- Azt, hogy nagyon nehezen tudta csak kihúzni az Azkaban alól Nirát. Az volt a mázlid, Nira, hogy Amelia Bones tartózkodott a szavazástól, és így fele-fele arányban volt a döntés. Kingsley hozta fel a második tárgyalás ötletét, mielőtt Kupor elhamarkodottan döntött volna. Bár Kupor kérelmeztetni akarja a Veritaserumot... - mondta Perselus, mire nyeltem egyet, George-al pedig egyből összenéztünk. Perselus tudta, hogy ez miért van, tisztában volt vele, hogy hazudtam, hisz ott volt a mugliszületésű kínzásánál, így nem hagyta abba a beszédet, jelét sem adta a többieknek, hogy észrevette a kontaktus váltást. Draco eközben, mint akinek eszébe jutott, hogy miről is van szó, elfordult tőlünk.  - ...de ne aggódj, Kingsley biztosan sikeresen lebeszéli majd róla. Ő a miniszter. Ha nem sikerül, akkor addig zaklatom őt, amíg ki nem ad egy új törvényt - morogta, mire idegesen felnevettem és legszívesebben megcsókoltam volna ott helybe Perselust, de nem hiányzott még egy tanár-diák viszonyról szóló per a nyakunkba. Hiába, hogy már csak pár hétig voltam diákja Perselusnak.

- Ne aggódj, Nira - lépett mellém Ginny. - Ha kell én is tanúskodom - mondta bátran kihúzva magát.

***

- Szólítom a tanúpadhoz George Weasley-t! - csapott a kalapáccsal Barty Kupor az asztalra és enyhén megemelkedett szemöldökkel várta, hogy a félfülű, a szokásosnál sokkal komolyabb arcot vágó George helyet foglaljon nem messze tőlem. Miután ez megtörtént, George félelem nélkül felnézett Kupor szemébe. Csodálkoztam, hogy egyből a tanú szólítással kezdi, de mivel Kingsley nem engedélyezte neki a veritaserum használatát kifogyhatott az ötletekből az öreg.

Fáradtan, kimerülten az alvatlanságom miatt vártam a George-nak szánt kérdését, amivel nem is késlekedett sokat Kupor.

- Két nappal ezelőtt Ms. Malfoy azt állította, hogy a testvére és sógornője lagziján, amikor a Minisztérium elesett beszélt magával, mi több, maga már az elejétől fogva tudta, hogy halálfaló lesz belőle. Igaz ez? - kérdezte minden felvezetés nélkül. George arca meg sem rezzent, helyette megfontoltan átgondolta a válaszát, mielőtt kinyitotta volna a száját. Emiatt roppantul hálás is voltam neki.

- Igen az első pont, miszerint beszéltem vele a lagzin, igaz, viszont a kérdés második részén javítanák. Nira nem halálfaló, nem volt halálfaló, hanem kém volt. Amikor beavatott, hogy előbb utóbb belefog kényszerülni a családja miatt a halálfalóságba teljes mértékben hittem neki, mivel ismertem a családi hátterét, amióta csak barátok lettünk. Ebből adandóan, amikor összefutottunk a lagzin, megvoltam győződve róla, hogy nem fog bántani engem, sem mást, és mint látható itt ülök jelenleg is - fejezte be George a szeme sarkából rám nézve. Barty Kupor ízlelgette George szavait, egyszer kérdésre is nyitotta a száját, de amikor rájött, hogy amit kérdezni akar botorság, vissza bezárta, és helyette ismét az asztalra csapott a bírói kalapácsával.

- Köszönöm, Mr. Weasley. Szólítom a tanúpadhoz Ginevra Molly Weasleyt! - mondta. Ginny még két napja, mielőtt hazaindultunk volna innen a Minisztériumból jelentkezett tanúnak, ami miatt nem is lehettem volna hálásabb. Halkan felsóhajtottam, miközben próbáltam kényelmesebb pozícióba ülni a széken, mivel ezúttal már nem kötöztek hála Merlinnek a székhez.

- Az első kérdésem magához Ms. Weasley az lenne, hogy kényszerítette magát Nira Malfoy, hogy tanúskodjon? - kérdezte Kupor. Majdnem fújtattam egyet a férfi irányába, nagyon nehezen tudtam csak neki ellenállni.

- Természetesen nem, uram. Önként jelentkeztem rá, mivel az előző tárgyalás alatt rájöttem, hogy mindent elkell követnünk, hogy Nira szabad lehessen.

- Vagy úgy. Na és mit tud felhozni Ms. Malfoy mentségére? - kérdezte megjátszott jó kedvűséggel. Ginny megigazítva az inge gallérját megköszörülte a torkát, majd akár csak bátyja, griffendéles bátorsággal felnézett Kuporra.

- Hála Nirának majdnem három tucat mugliszületésűt kitudtunk menteni a Roxfortból, amikor behozták a mugliszületésűekről szóló rendeletet - ha eddig nem voltak éberek az emberek és a bírók, hát akkor most mindenki teljesen felébredt, mi több, mindenki szeme elkerekedett a csodálkozástól.

- Nocsak. Erről nekem senki sem számolt be - vonta fel a szemöldökét Barty Kupor, mintha csak megadta volna magát. - Kérem, mesélje el!

- A Griffendéles lányok hálókörzetéből jöttem le éppen, amikor Nira elkapott. Nem bíztam benne, azt hittem, hogy halálfaló, így csak nagyon nehezen mentem el vele négyszemközt beszélni, viszont, amikor megtettem egy kicsit sem bántam meg. Előállt egy tervvel, amin eléggé meglepődtem, mert nagyon egyszerűnek tűnt, mégsem jutott eszünkbe. A terv annyi volt, hogy a Dumbledore seregével összegyűjtsük az összes mugliszületésű diákot és a Szükség szobájától kérünk egy menekülő utat, amin keresztül utána hazatudnának menni, vagy megtudnák valahol magukat húzni. Amilyen abszurdnak is hangzott az ötlet, mégis bevált. Így tettünk szert Aberfoth Dumbledore kocsmájának átjárójára, amit jó párszor ki is használtunk utána, többek között a roxforti csata közben is. Ez mind Nirának köszönhető! - húzta félmosolyra a száját, miközben felém fordult, én pedig őszintén vissza mosolyogtam rá.

- Köszönöm, Ms. Weasley, helyet foglalhat - mondta Kupor. Miután Ginny visszasétált a helyére Barty Kupor maga elé meredve kezdett gondolkodni. Nagyon ügy tűnt, hogy azon töri a fejét, hogy hol tudna még betalálni nekem. Már egy perce csend volt a teremben, senki sem mert még levegőt sem venni, mire Barty Kupor felnézett és szeme megcsillant a kárörvendő mosolyával együtt. Mintha csak eszébe jutott volna valami. - Maga hazudott nekem az előző tárgyaláson, Ms. Malfoy - páran meglepődve súgtak össze, hogy mégis miről beszélhet, mire az én szívverésem felgyorsult és éreztem, hogy a tenyerem izzadni kell. Honnan tudja? Mégis honnan?

- Tessék, uram? - kérdeztem vissza, igyekezve, hogy hangomban ne legyen feltűnő a félelem.

- Maga hazudott nekem. Megölt valakit a horcrux nélkül. Tudom nagyon jól...és nem csak maga volt ott aznap, aki látta azt, hanem pár halálfaló is - húzta ravasz vigyorra a száját. Abban a pillanatban nem tudtam megszólalni, csak agyalni. Mégis honnan tudhatja? A kínzásnál, akik ott voltak vagy halott vagy sosem köpne. Voldemort, Bellatrix, Greyback és az áldozat halott, Draco, Narcissa, Lucius és Perselus sosem köpne be engem, a szüleim pedig azóta biztos vagyok benne, hogy el is felejtették az incidenst. Ki volt még ott? Ki volt még...YAXLEY!

Yaxley...

- Lehet egy kérdésem, bíró úr? - kérdeztem. Barty Kupor egy percre vesztett tekintélyéből és fintorogva meredt rám, majd gőgösen legyintett egyet, mintha csak felsőbb rendűbb lenne nálam. - Megtalálták már Yaxleyt? - kérdeztem. Barty Kupor mintha megfagyott volna egy percre és üveges tekintettel elfordult tőlem.

- Nem, ő eltűnt a Tiltott Rengetegben. Miért kérdi, Ms. Malfoy? - magázott Kingsley a tárgyalás miatt. Furcsán pillantottam a férfira, próbáltam összerakni a darabkákat, de nem értettem a helyzetet, így magyarázkodásba kezdtem.

- Igen, hazudtam. Nem akartam magam még nagyobb bajba keverni, amilyenbe már így is vagyok. Megöltem egy ártatlan embert, de mentségemre szóljon, hogy Bellatrix Lestrange és Voldemort követelte, ráadáskén először használtam sötét...

- ...sötét varázslatokat? Hahh! Ezt higgyük is el azután, hogy hazudott?! Látja, Miniszter úr?! Mondtam, hogy Veritaserum kell ide! - mondta kikelve magából Barty Kupor, mire egyre jobban összezavarodtam. Végképp nem úgy viselkedett, mint egy Wizengamoti tárgyalást vezető bíró. - Megölt egy ártatlan mugliszületésűt. Ezt az esetet nem vagyok hajlandó szavazásra bocsájtani. Tizenöt év azkabani börtönbüntetésre ítélem egy mugliszületésű megkínzásáért és megölésért! - csapott háromszor az asztalra a kalapácsával. Nem tudtam felfogni, hogy mi történik körülöttem. Az első két sorban ülő hozzátartozóim egy emberként pattantak fel és torkuk szakadtából kiabáltak Barty Kupor irányába. A többi bíró és Kingsley, aki egyben a Miniszter is volt szintén elkezdtek feléje beszélni, de Barty Kupor csakis engem nézett. Szemében düh lobogott és emelkedő mellkassal kapkodta a levegőt. - Küldjék a hírvivőket az Azkabanba, hogy készítsenek elő egy cellát Nira Malfoynak, és hozassanak egy dementort kísérőnek! - visszhangozta a terembe Kupor. Perselus, Harry, George, Hermione, Draco, Ginny és velük együtt a többiek is kiabáltak Kuporra, hogy ez nem igazságos tárgyalás, a sötét varázslat ködösítette el az agyam, az első esetre mindenki így reagál, és csak így tovább. Kiabálták az okokat, a kifogásokat, de Kupor nem figyelt rájuk. Csakis engem nézett a tekintetével...és abban a percben összeállt a kép. Lassan felálltam a székből és az asztalra támaszkodtam, eközben végig a szemébe nézve, majd félmosolyra húztam a szám, ami már szinte ravasz mosolynak volt mondható. Tudtam. Rájöttem.

- Maga nem Barty Kupor - az eddigi veszekedés elhalt a terembe, és mindenki felém fordult. Ismét néma csend lett.

- Mégis miről beszél? - köpte a szavakat, szinte már megsértve.

- Az összes ember, aki ott volt a szegény mugliszületésű kínzásánál az vagy olyan személy az életembe, aki sosem köpött volna, vagy halott...vagy éppenséggel a Tiltott Rengetegbe kellene bújkálnia...nem igaz, Yaxley? - vontam fel a szemöldökömet és a félmosolyt nem lehetett rólam levakarni sem. Kockáztattam, hisz már nem volt veszteni valóm. Barty Kupor felállt a helyéről és fenyegetően rám meredt.

- Az embereink...

- Az embereik ezt sehogy sem tudták volna kideríteni. Az egyetlen egy ember, aki elmondhatta volna az Yaxley...és mint elébb megtudtam a Miniszter úrtól, őt még nem kapták el. Barty Kupor úgy tudtam nyugdíjba vonult, és esküdni mernék rá, hogy még olvastam arról, hogy nem fog visszatérni a Wizengamot további tárgyalásaira - Barty Kupor arca egyre jobban elsötétedett és esküdni mertem volna rá, hogy félelem suhant át a tekintetén.

- Avada Kedavra! - olyan hirtelen húzta elő a pálcáját, hogy épp csak reagálni tudtam és az asztal mögé buktam. Az asztal ketté repedt az átok által, én pedig előre vetettem magam a padlóra.