- Magának is, Ms. Malfoy - biccentett felém McGalagony, majd ismét Perselus felé fordult, ahogy én is. Nem bírtam még George szemébe nézni, hisz elhallgattam kettőnket előle. Éreztem magamon a fürkésző tekintetét, de ellenálltam neki, hogy ránézzek.

- Már reggel óta két bagoly vár a nagyterembe rátok és mindenkit megcsípnek aki csak elakarja tőlük szedni a leveleiteket. Rátok várnak, szóval ideje lenne már feljönnötök! - mondta komolyan McGalagony, mire Perselus csak fújtatott egyet.

- Mindjárt megyünk, nem kell aggódnod - mondta gúnyosan Perselus, mire McGalagony csak a szemét forgatta, bár nem tűnt egy kicsit sem idegesnek Perselusra. Egy sokkal nyugtalanítóbb kifejezés járta át az arcát , mire Perselus enyhén ráncolta a homlokát, de mielőtt még megkérdezhette volna, hogy mi jár a fejében a nő megfordult, hogy elmenjen az ajtótól. George viszont nem mozdult amire Perselustól csak egy felvont szemöldököt kapott, én pedig lesütött szemmel az ajkamba haraptam.

- Ó, én meg várom őket. Úgyis ezek szerint beszédem van Nirával - mondta közömbösen.

- Egy...egy pillanat, csak magamra veszem a mellényem - siettem vissza elpirulva a hálóba, mire Perselus irányából csak egy jókedvű horkantást hallottam, miközben figyelte, hogy visszamegyek a hálóba, ahol pár perccel ezelőtt még teljesen más dolgok folytak. Ezzel egyidejűleg megerősítettem George gondolatait, miszerint nem csak egy teára jöttem le reggel. Rávettem az ingemre a vékony pamut, fekete mellényem és gyorsan begomboltam a három nagyobb méretű gombot rajta, bár enyhén reszketett a kezem. Vettem egy mély levegőt, majd lassan kifújtam. Ő George. Megfogja érteni. Ő a legjobb barátom. Az utolsónak megmaradt legjobb barátom... - Mehetünk! - jöttem ki vissza, varázspálcával a kezembe, majd George mellé szegődtem.

- Akkor én előre megyek - forgatta a szemét Perselus, bezárva mögöttünk az ajtót, majd suhogó talárjával előre sietett az emeletre. Pár másodpercig csendben kezdtünk el felsétálni a nagyterem felé, és mielőtt még túlságosan is kínos lett volna a csend George megszólalt.

- Nos? - kérdezte feltűnően nyugodtan.

- Már egy ideje tart a dolog...csak nem tudtam mikor elmondani. Kérlek értsd meg, George - fordultam felé és lefékeztem. - Háború volt. Rá számíthattam. Ő volt az egyetlen, aki hasonló cipőben járt, mint én. Még Dracónak sem mondtam el...ő is csak tegnap tudta meg...

- Nem haragszom - vágott közbe, mire csodálkozva néztem George-ra, aki eközben megvakarta a bal füle helyét. - Nem is lett volna alkalmad mikor elmondani...maximum Bill és Fleur lagziján, bár...eléggé furán vette volna ki a dolog, ha harcolás közben behúzol az asztal mögé, és ez lett volna hozzám az első szavad - vonta meg a vállát, vigyorát próbálva elrejteni, mire én nem is lepleztem boldogságom, szélesen elmosolyodtam.

- Jaj, úgy örülök, hogy megérted! - öleltem át kissé ugrálva.

- Bevallom őszintén, ha még Harry vallomása előtt mondtad volna el, hogy együtt vagytok, csak annyit mondtam volna, hogy nála nagyobb seggfejet keresve se találsz, de így...kicsit fordult a kocka - hajolt el tőlem, majd régi szokásához híven felborzolta a hajam, amitől melegség öntötte el a mellkasom.

- Nem olyan seggfej, mint gondolná az ember - húztam félmosolyra a szám, miközben ismét elindultunk a nagyterem felé.

- Nos, ezzel vitatkoznék, de veled örülök, hogy nem az és főleg, hogy boldoggá tesz - lökött meg a csípőjével, mire nevetve visszalöktem.

- Na és...Angelinával hogy állnak a dolgok? - kérdeztem George arcát fürkészve.

- Alakulgat, bár miközben bujkáltunk nem nagyon tudtunk találkozni...előtte viszont megvoltunk, és majd megpróbálom rendbe hozni a dolgokat, de...most nem igazán tudok Freden kívül másra gondolni - mondta keserűen, mire megértően végig simítottam a vállán.

- Hidd el...megértelek, és Angelina is megfog - mondtam gombóccal a torkomban, miközben kitártuk a nagyterem ajtaját és beléptünk a terembe.

Az épségben maradt emberek, és már a félig meggyógyultak vígan cseverésztek az ebédjük felett, és úgy tűnt, hogy még sosem voltak olyan boldogok. Észre sem vették az érkezésünket, de őszintén nem is bántam. Az aranytrió a Griffendél asztal végénél ebédeltek, pontosan a tanári asztal előtt, és úgy tűnt, hogy ezúttal ők is nyugodtak.

- Mi érte a te hercegedet? - kérdezte George a fejével a tanári asztal végébe biccentve. Az Aranytrióról a tekintetem átsuhant Perselusra, és érdeklődve figyeltem őt. Kezében egy pergament olvasott és az arcán...aggodalom tükröződött.

- Hé, mi történt? - kérdeztem, miután odaértünk. George már éppen lépett volna el tőlünk, hogy beszélgetni hagyjon minket, amikor Perselus szavai maradásra kényszerítették.

- Beidéztek a Wizengamot tárgyalására...és a másik bagolyból kiindulva téged is - mondta a félelmét komolysággal leplezve. A szívem hevesebben kezdett el verni ahogy odaléptem a macskabagolyhoz, aki az asztal szélén pihent és rám várt. Óvatosan levettem a lábáról a levelet, majd nem is figyelve a szárnyát csattogtató állatra, aki jutalmat követelt, feltéptem a borítékot. A sorokon végig futva végül szorosan lehunytam a szemem, próbálva magam lenyugtatni.

- Igen...engem is beidéztek a Wizengamot tárgyalására...plusz értesítettek a szüleim Azkabanba való küldéséről - mondtam ki végül.

- Nem lesz semmi baj - szólalt fel George. - Van alibitek és biztos vagyok benne, hogy jó páran fognak mind kettőtöknek tanúskodni - mondta George őszintén, egy pillanat erejéig Perselusra nézve.

- A szüleidnek nem lesz tárgyalása? - kérdezte Perselus.

- De lesz...viszont őket addig az Azkabanba tartják fogul, mivel nekik semmilyen kifogásuk nincs, ami megengedi, hogy addig szabad lábon legyenek vagy házi őrizetben - mondtam. - Vajon Dracóék...

- Biztos vagyok benne, hogy őket is beidézték. Már csak az a kérdés, hogy őket is addig elhurcolták-e az Azkabanba vagy sem - mondta Perselus közömbös arccal, mire idegesen megdörzsöltem a halántékom és eldöntöttem, hogy később írok egy levelet Draconak címezve.

- Hé, Nira, George! Nem csatla... - Harry megállt a mondat közepében és felváltva nézett mind a hármunkra. - Mi a baj? - kérdezte, miközben a mosoly lehervadt a szájáról. Szó nélkül elvettem Perselus kezéből az ő levelét, és az enyémmel együtt átadtam Harrynek. A szemüvegét megigazítva a fiú elolvasta mind a két levelet, majd megköszörülve a torkát felnézett ránk. - Tanúskodni fogok mind a kettőtök tárgyalásán. Nem kell félnetek, könyveljétek ezt el úgy, hogy szabadok vagytok - mondta egy kissé ravasznak tűnő mosollyal az arcán, amire Perselus felhorkantott.

- Kicsit sem felvágós... - mondta gúnyosan Perselus, mire Harry elvigyorodott.

- Jelenleg magas státuszban mozgok - mondta Harry, mire mind a hárman elmosolyodtunk. - Nincs kedvetek csatlakozni hozzánk? - kérdezte. George azonnal elindult az öccse és Hermione felé, mire mind a ketten Perselusra néztünk, aki ezután egy nagyot sóhajtott és, mint akinek a fogát húzzák elindult feléjük, mire Harryvel összevigyorogtunk, majd mi is csatlakoztunk hozzájuk. Pár percre rá már az egész Weasley klán körülöttünk mozgott.

***

Remegő kézzel simítottam végig a fonott hajamon, és igyekeztem magam lenyugtatni minden erővel.

- Ne aggódj, rendben lesz minden - simította meg a hátam George, aki mellettem ült az első sorban. George oldalán Ron és Hermione ült, az én jobb oldalomon pedig Harry, mellette pedig McGalagony. Mi voltunk azok az illetők, akik hajlandóak tanúskodni Perselusnak. Közöttünk csak az én nevem nem volt még megtárgyalva, a többiek neve tiszta volt.

- Szólítom a Wizengamot legfelsőbb bíróságát, hogy foglaljanak helyet! - csapott a kalapácsával Amelia Bones az asztalra, aki ezt a tárgyalást vezette. - A mai tárgyalást én, Amelia Susan Bones fogom vezetni. A döntés meghozatalában segítő kezet fog nyújtani Tiberius Ogden, Kingsley Shacklebolt, Griselda Marchbanks és Percy Weasley. A tárgyalásra szólítom Perselus Tobias Pitont! - csapott le a kalapáccsal az asztalra ismét Amelia Bones. Percy, aki frissen került be a legfelsőbb bíróságra, és ezáltal ő lett a legfiatalabb tagja büszkén foglalt helyet titulusát hallva.

- Nem lesz gond - hajolt előre McGalagony, hogy hallhassam őt. - Kingsley és Percy a mi oldalunkon áll, Bones megfontoltan dönt, és Griselda Marchbanks régi barátja Dumbledore-nak, szóval Dumbledore emlékei befolyással lesz a döntésére. Ogden meg ha akarna se tiltakozhatna ellenük - mondta egy halvány mosollyal az arcán.

- Griselda Marchbanks az a nagyon...idős nő, ott? - biccentett a fejével George az említett személy irányába, mire McGalagony nem reagált rá, és egy vonallá préselte az ajkait George szemtelenségén, mire én csak csendben elmosolyodtam.

A következő pillanatban két auror bevezette Perselust, szerencsére mindenféle bilincs vagy kötél nélkül. Miután Perselus helyet foglalt egyből végig nézett az egybe gyűlteken, majd az első soron, ahol mi ültünk és amikor a pillantásunk összeakadt szinte éreztem ahogy Perselus tekintete próbál engem nyugtatni. Külsőleg nem félt, de én tudtam, hogy legalább aggódik a sorsa iránt.

- Perselus Piton...megnéztünk Albus Dumbledore emlékeit, de megkell értenie, hogy az emlékeket meg is lehet hamisítani, így hallani szeretnénk a maga szemszögéből is a történteket, hogy összetudjuk az állítólagos Dumbledore emlékeit hasonlítani a maga mondásával, mert tudtunkkal maga nem látta az emlékeit. Ezután, ha valaki tanúskodni szeretne magáért, megteheti - magyarázta el rezzenéstelen, komoly arccal Amelia Bones, majd hátradőlt a székén. - Kezdheti.

Ezután Perselus szóról szóra elmondott mindent. Elmondta, hogy mikor állt át Dumbledore oldalára (bár próbált ködösíteni, amikor az okot magyarázta), majd elmondta, hogy miket hajtott végre Dumbledore akaratára, és hogy ezután miféle parancsokat adott neki Dumbledore portréja. Még külön kiemelte George balesetét is, amit véletlenül okozott még a 'Hét Potter' csatájában. Ma már csak így lehet hallani az eseményről. Perselus nem köntörfalazott minden jót és rosszat elmondott. Én a beszédét hallgatva pedig végig idegesen tekergettem a nyakamban lévő ezüst láncot, amit még a 18. születésnapomra kaptam tőle.

- Köszönjük. Most tartanánk öt perc szünetet, hogy megtudjuk vitatni a hallottakat - mondta Bones, majd kettőt ütött a kalapácsával. Aggódva fordultam Perselus irányába, aki a bírókat figyelte, miközben összeülve vitatják meg a dolgokat, és egy másodperc erejéig átsuhant az arcán a félelem, de mihelyst észre vette, hogy figyelem már el is tűnt. Bizalommal teli mosolyt küldtem Perselus felé, aki amikor már viszonozta volna Bones ismét ütött a kalapácsával. - Úgy véltük, hogy az emlékek egyeznek a maga elmondásával, viszont meghallgatnánk legalább egy tanút - fordult felénk. - Ki vállalkozik elsőnek? - kérdezte, mire Harry szó nélkül felállt a helyéről. - Ez esetben szólítom a tanúpadhoz Harry James Pottert - mondta Bones, miközben Harry az említett asztalhoz sétált. Kihúzva magát helyet foglalt, és megigazította orrán a szemüveget, mielőtt felnézett volna a legfelső bíróság tagjaira.

- Köszönöm a lehetőséget. Piton professzor igazat beszél. Már tizenegy éves koromban is védelmezett, amikor Mógus professzor próbált lelökni a seprűmről, és amikor azt hittem, hogy Sirius Black megakar minket támadni is azonnal ott termett. Így nem nehéz elhinnem, hogy az őzsuta patrónust Griffendél kardjával ő küldte, és, hogy ő helyezte Mundungus Fletchert konfúziós bűbáj hatása alá, hogy a Rendet segíthesse. Perselus Piton ártatlan, Dumbledore embere. Merem állítani, hogy mielőtt át is pártolt volna sem volt sosem teljesen halálfaló - mondta Harry mindenféle felvezetés nélkül, mire az egész legfelső bíróság Percy-n és Kingsley-n kívül csak ámultak Harryn, de nyilvánvaló volt, hogy nem a szavai hatották meg őket, hanem maga a tény, hogy előttük ül a híres Harry Potter.

- Köszönjük, úgy gondolom eleget hallottunk. Tizenöt...tíz percre szüneteltetem a tárgyalást, utána kijelentjük a döntésünket - mondta kissé megzavarodva Bones, majd ismét ütött kettőt a kalapácsával, és összeültek a megbeszélésre. Harry büszkén állt fel, és amikor elhaladt Perselus előtt ravasz módon elmosolyodott, mire Perselus meglepődve, mégis elégedetten biccentett Harry felé.

- Mondtam...nyert ügy - ült le mellém Harry, miközben rávigyorgott Ronra, aki jó kedvűen hátba veregette őt.

- Vajon, ha mi tanúskodtunk volna először, akkor is ilyen könnyű lett volna? - kérdezte Hermione előre dőlve, mire megvontam a vállam.

- Kiválasztott csak egy van. Viszont ne aggódjatok, van egy olyan érzésem, hogy az én tárgyalásomon a ti vallomásotok is jól jön - mondtam fintorogva, mire Hermione elhúzta a száját, amiből arra következtettem, hogy egyetért velem.

- Csendet a teremben! - csapott az asztalra a kalapáccsal, mire az eddig halkan zsongó terem elhalkult teljesen. - Meghoztunk a döntésünket - hagyott drámai hatásszünetet Amelia Bones, mire a szívem majd ki ugrott a helyéről. Éreztem ahogy a hátamon végig futnak az izzadtság cseppek a félelemtől, és szinte moccanni sem tudtam, pislogásról nem is beszélve. Egy másodpercre sem vettem le a tekintetem a nőről. - Perselus Tobias Piton...maga szabadon távozhat, minden felhozott vádat ejtünk maga ellen - mondta, majd hármat ütött a kalapácsával. Tapsvihar tört ki a terembe, én pedig az összeesés szélén jártam. Perselus Piton szabad ember. Felkeltem a lócáról a többiekkel együtt, és McGalagonyt kielőzve Perselus karjai közé rohantam, aki szorosan magához húzott.

- Megcsináltad - suttogtam a fülébe. - Szabad vagy! - ahogy Perselus meghallotta az utolsó két szavamat, mintha még szorosabban ölelt volna magához, mintha ő magának is új lenne a dolog. Miután elléptem tőle McGalagony ölelte át, miközben megpaskolta a hátát és boldogan nézett fel a volt tanítványára és kollégájára. Ron és Hermione gratuláltak neki, Harry pedig vigyorral az arcán rázott Perselussal kezet. George eközben felborzolta a hajam, majd nevetve ő is kezet rázott Perselussal, miközben én a vigyorogva a fejemet ráztam és a pálcámat előhúzva elkezdtem megigazítani a fonatomat. 

Perselus szabad volt, talán életében először igazán.

--------------------------------------------

Sziasztok! Még az előző rész végén írtam, hogy csak 3-4 nap múlva jön az új rész, de hétvégén mégis időt tudtam szakítani a történet befejezésére, így a következő 5 rész már napi szinten vagy 2 naponta lesz feltöltve. Köszönöm, hogy elolvastátok, és ha tetszett örömmel fogadnék el egy szavazatot! <3