A talárom suhogásával (ami sajnos nem volt túl hosszú, hogy olyan erőteljes hatást keltsen, mint Pitoné) odasiettem a Griffendélesek asztalához, majd levágtam magam nem messze Harryéktől. Amúgy sem volt kedvem akkor társalogni, bár nem is tudtam volna kivel beszélgetni. Hermione és Ron semmit sem szóltak az arcára, mivel azt hitték, hogy a sietségtől pirosodott ki és amikor a barátai rákérdeztek, hogy hol volt eddig nem válaszolhatott hisz ott ültem nem messze tőlük.

- Az Isten szerelmére, Potter, csak nyögd ki nekik – csattantam fel, miközben feléjük fordultam. Hermione és Ron összerezzent attól, hogy hirtelen rájuk kiáltottam, de Harry, mint aki gondolta, hogy ez lesz még csak jelét sem adta csodálkozásnak és végül elmondta kerekperec mi történt.

- Hé, Nira! Nincs kedved ide ülni? – kérdezte meg hirtelen a tőlem nem messze ülő Ginny Weasley. Homlok ráncolva pillantottam rá, de mivel nem volt megfelelő érvem, végül vállat vonva odaültem hozzájuk. Harryék még mindig arról beszélgettek, hogy a szemüveges fiú mit is hallgatott ki a fülkénkben, így nem is tűnt fel nekik, hogy elültem a közelükből. Végül Ginny, Dean és Seamus mellett találtam magam és csak akkor tűnt fel, hogy ők már lassan befejezik az étkezést, így gyorsan én is szedtem egy adag frissen sült kacsacombot a tányéromra egy kevéske körettel, majd enni kezdtem.

- Ha csak sajnálatból hívtál ide, akkor mondom előre, hogy nincs miért sajnálnod – mondtam közömbösen akkor amikor már lassan én is befejeztem az evést.

- Nem, nem azért – rázta meg a fejét Ginny. – Fred és George mindig mesélte, hogy mennyire rendes vagy és én is szívesen megismernélek – mondta mosolyogva.

- Nocsak – mondtam gúnyosan. – Ám legyen, Weasley lány – feleltem.

- Jobban preferálom a Ginnyt – vágta rá kissé sértett arccal.

- Rendben, Ginny – feleltem végül. Arca megenyhült.

- Dean, Seamus – bólintottam a két fiú felé, mire ők viszonozták azt. Ekkor vettem észre, hogy Dean szabad keze Ginny oldalán pihen. – Ti is összejöttetek? – döbbentem le.

- Igen – pirult el Ginny. – Miért kik jöttek még össze? – kérdezte. Eközben pedig az ételek eltűntek az asztalról.

- Draco és Pansy – forgattam a szemem. A lány leesett állal bámult rám és a két fiú is eléggé meglepődött. – Bár már várható volt – vontam meg a vállam. Ekkor viszont Dumbledore felállt a helyéről, mire az egész terem elnémult, hogy minden figyelmüket az igazgatónak szenteljék.

- Te jó ég, nézzétek a kezét! – hallottam meg Hermione kissé hangosra sikerült suttogását, mire odakaptam a tekintetem. A jobb kézfeje szinte elszenesedett. Döbbenetemet nem leplezve néztem az igazgatóra.

- Emiatt ne aggódjatok* – legyintett másik kezével az igazgató, ahogy a sok aggódó szempár rászegeződött. – Nos...új diákjainkat isten hozta, a régieket isten hozta vissza! A varázstudásgyűjtés egy újabb, izgalmas éve áll előttetek...* - folytatta, bár nehéz volt koncentrálni miközben a nem messze tőlem ülő Potterék végig sugdolóztak közben. - ...és Frics úr, iskolánk gondnoka megkért, hogy közöljem veletek: tiltott tárgynak minősül a Weasley Varázsvicc Vállalat boltjában vásárolt mindennemű tréfaeszköz...* - mosolyomat nem is leplezve fordultam Ginny felé, aki szintén vigyorgott, mint a vadalma.

- A fiúknak már idefelé küldésben van egy jókora adag – suttogta alig hallhatóan.

- Hát, persze. Nem is ők lennének – vigyorogtam, majd ismét Dumbledore szavaira koncentráltunk.

- ...szeretettel köszöntöm a tanári karban régi kollégámat, Lumpsluck professzor urat* - Lumpsluck felállt, mire kövér és félig kopasz mivoltával nem kis társaságot meglepett. - ...aki meghívásunknak eleget téve ismét bájitaltant fog tanítani nálunk. *

- Bájitaltant? *

- Bájitaltant? * - minden oldalról csak ezt a kérdést lehetett hallani, mire Piton irányába tekintettem. Arcán elégedettség látszott a reakciók hallatán. Ez az ember élvezi, ha megdöbbenthet másokat vagy akár elszomoríthat.

- Piton professzor ezzel egyidejűleg* - folytatta Dumbledore. – átveszi a sötét varázslatok kivédése tantárgy oktatását. *

- Nem! * – kiáltott fel Harry, mire felé fordultam. Mélységes felháborodás és pánik ült ki az arcára, mire alig bírtam visszatartani a gúnyos mosolyom. Ezzel egy időben a Mardekár szó szerint talpra ugrott és olyan hangosan tapsoltak, hogy az egész termet betöltötte a tapsviharuk. Önkéntlenül én is tapsolni kezdtem.

- Te mégis mit művelsz? – sziszegte Seamus.

- Tapsolok – mondtam frappánsan és miközben tapsoltam Piton felé néztem. A Mardekár asztaláról aztán végig siklott a tekintete a többi ház asztalán is, majd megakadt a szeme rajtam: az egyetlen diákon, aki tapsolt a Griffendélesek közül. Félmosollyal a számon lassan abbahagytam, majd ismét az igazgató felé fordultam. Miután elhalt a Mardekárosok által okozott zaj és mások is abbahagyták a sutyorgást Dumbledore megköszörülte a torkát és ismét beszélni kezdett.

- Mint mindannyian tudjátok Voldemort nagyúr és csatlósai újfent szabadon garázdálkodnak, s erejük egyre nő* – ezt meghallva végül elszakítottam teljesen a tekintetem és elfordultam a székemen mintha attól, hogy nem látom az igazgatót nem is hallanám a szavait.

Miután beszéde végetért mindenki felkászálódott a székéről, hogy a prefektusok vezetésével felmehessünk a klubhelyiségünkbe. Granger kielőzve engem jó prefektus módjára terelgetni kezdte az elsősöket, Ron pedig hátra maradt Harryvel. Nem is törődve velük indultam kifelé a teremből amikor észrevettem, hogy Ginnyék mellett maradtam és velük együtt mentem ki a folyosóra.

- Nocsak, Nira, Weasley ikrek után áttértél a Weasley lányra? – szólalt meg gúnyosan Draco, Pansy pedig mellette felkacagott. Sóhajtva, feléjük fordultam, bár közben meg sem álltam, miközben sétáltam.

- Ti csak inkább haladjatok a pincébe és ne avatkozzatok belém – bólogattam vigyorgova és a középsőujjamat jellegzetesen felmutattam, mire mind a ketten felröhögtek. – Majd holnap reggelin hozzátok ülök, oké? – kiáltottam még utánuk, mire szinkronban jött tőlük a 'rendben!'.

- Értékelem, hogy nem szóltál le előttük– mondta hirtelen Ginny és csak ekkor vettem észre, hogy megvárt.

- Nem lett volna muszáj bevárnod – motyogtam kelletlenül, ahogy észrevettem, hogy Dean és Seamus pár méterrel előttünk halad.

- Furcsa egy személyiség vagy te...

- Kösz – mondtam gúnytól csöpögő hangon. Ekkor vettem észre, hogy mögöttünk már Mcgalagony közelít sietős lépteivel, így mi is felgyorsítottunk, hogy beérhessünk a klubhelyiségbe az órarend kiosztása előtt.

- Szép estét, mindenkinek! Köszöntöm én is az újoncokat, reméljük jól fogják magukat érezni a Griffendélesek között – mosolyodott el halványan a szigorú nő. – Nem húzom tovább a szót, nem szeretném, ha holnap fáradtan ébrednének. Mint minden évben 1. évfolyamtól a 7.-ig osztom ki az órarendet, szóval álljanak sorba! – emelte fel a szigorú hangját. 1.-től 4.-ig könnyen ment az órarend osztás, viszont 5. évfolyamtól már lelassult Mcgalagony is az osztással.

- Colin Creevey! Mondom Colin Cre...persze, hogy a sor végén áll! Merlin szerelmére, Weasley kisasszony kérem adja oda neki! – adta át Ginnynek a saját és Colin órarendjét is, mire ő egy bólintással odasétált a fiúhoz. 10 perc elteltével végül már a hatodikosok következtek, ahol viszont pár emberhez megjegyzést is fűzött Mcgalagony, így még lassabban haladtunk, a fáradtság pedig egyre jobban rám telepedett.

- Nira Malfoy! – mondta, majd miután észrevette, hogy felé sétálok odanyújtotta az órarendem. – Bájitaltan, Sötét varázslatok kivédése, bűbájtan, átváltoztatástan és gyógynövénytan. Tavaly nem osztotta meg velem, hogy minek készül, ezek szerint auror lesz? – kérdezte arcán közömbösséggel. Nagyon is jól tudja, hogy miféle családom van, ahogy én is. Bár ekkor megfordult a fejemben, hogy Voldemort bármikor átveheti a hatalmat a minisztérium felett és akkor az aurorok is neki fognak dolgozni, szóval akár az is lehetnék.

- Lehetséges, még nem döntöttem el. Tudtommal, ha ezekből a tantárgyakból RAVASZ-t szerzek a Minisztériumba bárhová felvehetnek.

- Igen, ebben nem téved, a legtöbb szakmához ezek a tárgyak kellenek – bólintott. – Gondolkozott azon, hogy tanárnak álljon? – kérdezte. Döbbenetemet nem is leplezve néztem rá, nem is törődve a mögöttem álló türelmetlen társaimmal.

- Tes...tessék? - hebegtem.

- Ha jól hallottam maga igazán érdeklődik a sötét varázslatok kivédése iránt, nem gondolt még rá, hogy iskola után tanoncnak álljon és aztán tanítson? – bővítette ki a kérdését.

- Őszintén még nem.

- Fontolja meg! – mondta, majd tovább osztotta az órarendeket. A pergamen darabbal a kezemben megfordultam és nagyokat pislogva meredtem magam elé, majd a hálókörzet felé fordulva felbaktattam a lépcsőn. Belépve a szobába nem is foglalkoztam Parvatival és Brownnal, csak az ágyamhoz léptem, leültem és az órarendemet kezdtem nézegetni. Holnap dupla sötét varázslatok kivédésével kezdek, ami után dupla bájitaltan van. Kedden dupla átváltoztatástan, bűbájtan és bájitaltan, gyógynövénytan. Szerdán dupla bűbájtan, átváltoztatástan és gyógynövénytan. Csütörtökön bűbájtan, átváltoztatástan, SVK és bájitaltan. Pénteken dupla SVK, bájitaltan és bűbájtan. Körbe ugyanaz és ugyanaz.

Csak akkor pillantottam fel, amikor kivágódott az ajtó és Hermione jött be az órarendjével a kezébe.

- Hagy tippeljek: az összes létező tantárgyat felvetted – dőltem hátra az ágyamon. Hermione csak egy dühös pillantásra méltatott.

- Biztosan örülsz, Nira, hogy reggel SVK-val kezdünk. Ahogy láttam nagyon örülsz, hogy Piton kapta meg a tárgyat – somolygott. Felsóhajtottam, majd válaszoltam.

- Nem tartom rossz tanárnak. Igen, szigorú és kivételezik a Mardekárosokkal, de jól tanít – mondtam.

- Veled nem kivételezik – mondta, kissé halkabban.

- Mert a családunk barátja. Máskülönben engem is úgy rühellne, mint a többi Griffendélest – mondtam.

- Ezt aztán kedvesen megfogalmaztad – forgatta a szemét, miközben levette magáról a talárját. Parvati és Lavender egymás szavába vágva beszélgettek valamiről és folyamatosan viháncoltak.

- A klubhelyiség már bizonyára üres – szólaltam fel élesen, mire a két lány abbahagyta a beszélgetést.

- És? – kérdezte flegmán Lavender.

- És húzzatok ki innen, mi aludnánk – mondtam keményen. Parvati és Lavendertől kaptam egy dühös pillantást, de végül kimentek a szobából. Hermione fáradtan dobta le magát az ágyra.

- Invito pizsama! – mondtam fáradtan a kezemben a pálcámmal, majd a pizsamám két másodpercen belül előkerült a ládámból és lassan levetkőztem, felöltöztem, majd pár pálca lendítéssel összehajtogattam az uniformisomat és a ládámra helyeztem.

- Harry azt mondta, hogy amikor megkérdezte tőled, hogy halálfaló vagy-e azt mondtad, hogy 'még nem' – szólalt meg egyszer csak, miközben befészkelte magát az ágyba. Tekintetem ráemelve mértem végig a göndörhajú lányt.

- Igen, ezt mondtam – feleltem. Hermione az ajkába harapott.

- Ennyire utálod a mugliszületésűeket? – kérdezte az egyik halálfalói eszmére célozva.

- Semmi bajom sincs veletek – legyintettem. – Igaz te néha tényleg borzasztóan idegesítő vagy, de az nem a származásod miatt van – mondtam gúnyosan, ő pedig halkan felnevetett. Valamiért úgy éreztem most őszinte lehetek a lánnyal és ezt már nagyon rég nem éreztem senki iránt sem.  – Hermione, most elmondok valamit, amit elvárok, hogy még Potteréknek sem mondj el. Oké? – pillantottam rá.

- Rendben, nem mondom el – mondta.

- Felajánlották, hogy álljak be halálfalónak és úgy gondolom, hogy már nem sokáig tudom húzni, hogy csatlakozzak hozzájuk – mondtam ki egy szuszra. – Elvárják tőlem.

- Vagyis...akkor Draco is az? – kérdezte. Fején találta a szöget, mint mindig.

- Nem nyilatkozok az ő nevében.

- Vagyis az.

- Honnan veszed? – fontam össze a karom.

- Nem tagadtad.

- De nem is erősítettem meg – húztam ravasz mosolyra a szám. Hermione idegesen felsóhajtott.

- Néha nem értem miért nem a Mardekárba kerültél – rázta meg a fejét, mire elmosolyodtam.

- Na látod, ebben már ketten vagyunk – mondtam. Ezután még váltottunk pár szót SVK-val kapcsolatos könyvekről, majd jó éjszakát kívánva aludni tértünk mind a ketten.