/ McGalagony szemszögéből /

- Khm, Dumbledore! – mondta Nira keményen megnyomva a szavait, miután megköszörülte a torkát, mire a kőszobor engedelmesen félreugrott, hogy felengedje őt az igazgatóiba. A lány testtartásából és kemény szavai ellenére gyenge hangjából arra következtettem, hogy kimerült. Ezen viszont nem tudtam sokáig gondolkodni, mivel a düh végig söpört minden idegszálamon.

 Dumbledore?! Perselusnak van képe ezt használni jelszónak?!

Túlságosan feldúlt voltam. Harry Potter a pletykák szerint a faluban jár, ezek a halálfalók meg már is szervezkednek. Tennem kellett valamit és emiatt hirtelen és meggondolatlanul cselekedtem. Vártam egy-két percet Nira Malfoy után, majd én is a kőszoborhoz léptem és kimondtam ugyanúgy a jelszót, még ha fájt is.

- Dumbledore – mondtam kissé rekedtesen. A kőszobor félreugrott és utat engedett nekem. Amilyen halkan csak tudtam felosontam a lépcsőn és egy kiábrándító bűbájt szórtam magamra. Úgy látszott a szerencse is az én oldalamra állt, mivel az ajtót Nira nyitva hagyta, így mindenféle feltűnés nélkül betudtam osonni.

- Nem bírom, egyszerűen megfojt – támaszkodott az asztalon Nira, miközben Dumbledore portréja fürkészte a lányt el sem szakítva róla a tekintetét.

- Már közel a vég. Nem kell sokáig viselned – mondta próbálva nyugtatni Nirát.

- Nem lehetne csak egyszerűen levenni? – kérdezte morogva Finneas Nigellus, aki összefont karral nézte a lányt.

- Ez nem ilyen egyszerű, professzor – lökte el magát az asztaltól. – Pár percen belül hemzsegni fog a kastély a halálfalóktól, és nem tudom melyik van beavatva és melyik nem. Bármelyik beköphet a Sötét Nagyúrnak, hogy nem viselem – mondta, miközben maga elé meredt. A szívem éreztem, hogy hevesebben kezd el verni a fejemben gyülekező kérdésektől.

A lépcsőn dobogás hallatszott, ami jelezte az újabb ember érkezését.

- Szóltam Carrowéknak, a Hollóhát klubhelyiségénél járőröznek – jött be az irodába Perselus, majd bezárta maga mögött az ajtót. Látszólag nem lepődött meg, hogy Nira is itt van, nekem meg már esélyem se volt menekülni addig, amíg ők el nem mennek.

- Gondolod, hogy köze van hozzá a...

- Igen, biztos vagyok. Máskülönben nem mondta volna ilyen nyilvánvalóan – mondta komoran Perselus. Annyira feszültek voltak, hogy észre sem vették a mágiámat, pedig legutoljára Nira felfigyelt rá, Perselus pedig tudom, hogy van olyan erős, hogy tudja érzékelni, ha odafigyel.

- Megyek szétnézek a kastélyban – állt fel a székéről Dumbledore. – Sok szerencsét kívánok nektek! – nézett Nirára és Perselusra felváltva, majd kisétált a képkeretből. Lassan Finneas Nigellus is követte a többi maradék igazgatókkal együtt, majd már csak Perselus és Nira maradt az irodában...és én.

- Hogy vagy? – lépett közelebb Nirához Perselus. Elkerekedett szemekkel figyeltem ahogy felemeli a kezét és végig simít a lány arcán.

- Kavarognak az érzelmeim. Minthogyha két személy vetekedne az elmém irányítása felett – sóhajtott szaggatottan. – Scabior mikor érkezik? – kérdezte a férfi mellkasához dőlve, miközben Perselus végig simított a haján.

- Már csak percek kérdése és megérkezik, biztos vagyok benne – mondta magához szorítva a lányt. – Úgy érzem hosszú éjszaka elé nézünk – morogta kelletlenül.

- Igen, szerintem is – mondta Nira, majd felnézett Perselusra. – Ha csatába torkollik az egész...Perselus, ígérd meg...ígérd meg, hogy nem halsz meg – nézett rá könyörgően és kék szeme megcsillant a könnytől.

- Ilyet nem ígérhetek, Nira...

- De, igen, ígérhetsz! Biztonságban átadod az üzenetet Harrynek, ha eljön az ideje és mindenképp életben maradsz! Ígérd meg, Perselus – csuklott el a hangja. Perselus nyelt egyet ahogy lenézett a lányra, majd aprót biccentett.

- Ígérem – suttogta, miközben lehunyta a szemét. Nira halkan felsóhajtott, majd lábujjhegyre állva megcsókolta Perselust, aki a derekát simogatva visszacsókolta őt, a lány pedig végig simított az arcán. A számra kellett tapasztani a kezem, hogy döbbenetemben ne kapjak levegő után. Az igazgató egy diákkal?! Hogy képzelik? Dumbledore vajon tud róla?

- Érkezik Scabior – oldalazott be egyszer csak Dumbledore. Nira és Perselus abbahagyták a csókolózást és ránéztek a volt igazgatóra, aki nem volt meglepődve a csóktól, ami még jobban, ha lehetett ledöbbentett.

- Köszönjük – mondta Perselus, majd elengedte a lányt. – Próbáld kordában tartani magad! – nézett Perselus Nirára és ezúttal sokkal szigorúbb arcot öltött fel, mintha az előbbi csók meg sem történt volna.

- Igyekszek, de nem ígérek semmit – fújta ki magát a lány, majd hátra söpörte a haját és valamit megigazított, amit az inge eltakart. Bizonyára valamilyen nyakláncot. Perselus addig lesétált a lépcsőn, majd ahogy a kőszobor félreugrott vissza felsétált Scabior társaságában. Nira ahogy meglátta a felfelé igyekvő férfit, mintha egy másodperc erejéig hitetlenkedés futott volna át az arcán.

- ...a Nagyúr azt mondta, hogy majd elhelyezel minket – mondta gúnyos mosollyal az arcán, majd hirtelen megtorpant. – Á, Ms. Malfoy! Micsoda öröm újra látni magát – nézett a lányra keserű arccal.

- Szóval maga Scabior – biccentett a lány. – Igen, elhiszem, hogy nagy öröm lehet számára...Bella nem kímélte magukat a Malfoy kúriában legutóbb, amikor láttam magát – fonta össze a mellkasa előtt a karját. A férfi kővé dermedt és szemében észrevehető volt az indulat.

- Ezek szerint maga karcolás nélkül megúszta az eseményeket? – kérdezte unottan.

- Természetesen – válaszolt ravasz mosollyal az arcán Nira. A fejvadász már nyitotta volna a száját, hogy visszavágjon, de Perselus félbe szakította.

- Hány fejvadász társadat hoztad el? – kérdezte. Scabior még utoljára kissé dühösen végig mérte a szőke hajú lányt, majd Perselus felé fordult.

- Az összeset, természetesen – húzta ki magát. Perselus emésztette szavakat, majd pár pillanattal később ismét ráemelte Scabiorra a tekintetét.

- Menjetek a Tiltott Rengeteghez – mondta.

- Mindannyian? – vonta fel a szemöldökét.

- Igen, mindannyian. A hét titkos járatot dementorok őrzik, a kastély körüli védőfalakat nem tudják áttörni, már csak a Tiltott Rengeteg maradt – mondta Perselus.

- Jól van – mondta végül Scabior. – Akkor megyek is.

- Én sietnék a helyedben – szólt közbe ismét Nira provokálóan. – Ha már Bella kiütött téged képzeld el a Nagyúr mit tenne veled, ha ő is egy baklövésen kapna – vigyorodott el.

- Te kis senkiházi szajha, hogy merészeled...! – húzta elő a pálcáját dühtől vöröslő fejjel és egyenesen Nirára szegezte, aki viszont gyorsabb volt.

- Crucio! – Perselus csak elkerekedett szemekkel figyelte az eseményeket és látszólag tehetetlen volt. Scabior a pálcáját elejtve fájdalmasan felkiáltott és a padlóra zuhant. A lány a kiáltását halva gúnyosan elmosolyodott és eltette a pálcáját, mintha jól végezte volna a dolgát. – Úgy néz ki nem bírod elviselni az igazságot... - nézett le a földön fekvő férfire. – Kotródj innen, mielőtt teszek róla, hogy maga a Sötét Nagyúr büntessen meg hasonló módon! – emelte fel a hangját Nira és még én is megrémültem, pedig nem is nekem szánta a figyelmeztetést.

- Honnan... veszed, hogy a Nagyúr bármit is megtenne... neked? – támaszkodott fel a férfi és minden félelem nélkül nézett a lányra.

- Mert a legfontosabb emberei közé tartozok... rajtad pedig még csak a sötét jegy sincs – mondta lesajnálóan. Scabior felállt és még utoljára utálattal nézett a lányra, mielőtt kisétált volna az igazgatóiból. Mihelyst ez megtörtént Perselus idegbeteg módjára kapott a lány után és torkon ragadta. Nira kapálózott, próbált elhúzódni, de látszólag Perselus nyert. Félkézzel kicsatolta a lány medálját. Nira már feladta a küzdelmet, helyette fájdalmasan felnyögött, Perselus pedig döbbenten meredt a nyakára. Nira kigombolta a felső három gombot az ingén, hogy rálátást biztosítson Perselusnak. A medál a lány szíve fölé volt tapadva.

- Nira...

- Nem érdekel, tépd le – mondta a lány makacsul lenézve a medálra. – Ez a szar megint irányítani próbált, tépd le!

- Mi lesz vele addig? – kérdezte.

- Elteszem a talárom zsebébe. Később felveszem, de kell pár perc szünet nélküle – Perselus a lány szavait halva egyetértően bólintott. Megpróbálta minden erejét beleadva lehúzni a lányról, de csak annyit ért vele el, hogy Nira majdnem ráesett Perselusra és fájdalmasan felnyögött. A következő pillanatban Perselus eltartotta magától a lányt a válánál fogva, és a pálcáját előhúzva erősen koncentrált, majd hirtelen felizzott a medál körül Nira bőre és lepottyant a medál a földre.

- Mit csináltál? – kérdezte Nira, miközben megkönnyebbülten lehajolt a medálért.

- Lemetszettem a bőröd legfelső rétegét – mondta, mire Nira lenézett a rózsaszín bőrére, ahol pár másodperccel ezelőtt még a medál volt. – Pár óráig még érzékeny lesz – tette hozzá.

- Köszönöm...és ne haragudj – hajtotta le a fejét Nira.

- Nem a te hibád, hanem ezé – bökött a lány kezében lévő nyakláncra. – Mellesleg Scabior amúgy is megérdemelte – tette hozzá gúnyosan, mire Nira felhorkantott.

- Az igaz – sóhajtotta, miközben elkezdte begombolni az inge felső három gombját. – Miért küldted az összes fejvadászt a Tiltott Rengeteghez? Harry biztosan nem onnan jön – rázta a fejét Nira.

- Igen, egyetértek. Viszont van egy elméletem... - dőlt az asztalnak Perselus.

- Mi szerint?

- Mi szerint, ha a tanári kar többi tagja megtudja, hogy Harry a kastélyban van...vagy esetleg találkoznak is vele...

- Igen? – vonta fel a szemöldökét Nira.

- Akkor biztosan védelmük alá veszik a fiút magával a kastéllyal együtt. Vagyis egy újabb védelmi burkot húznak fel a kastély köré, hogy időt nyerjenek majd neki.

- ...de csakis a kastély köré húznák – nézett elképedve Nira Perselusra. - Perselus, te egy zseni vagy! Ezzel szó szerint kizárnák a fejvadászokat! – ugrott egyet örömében Nira.

- De csak egy kis időre – lombozta le a lányt Perselus. Ezután pár pillanatig csendben maradtak, miközben csak a dobogó vért hallottam a fülemben. Igyekeztem minél halkabban lélegezni.

...és most? – kérdezte Nira.

- Megyek sétálok egyet a kastélyban, hátha kiderül, hogy mi folyik itt. Te addig szerintem nézz rá a Griffendéles társaidra, lehet velük van már Potter.

- Akkor nem igazán mehetek oda – harapott az ajkába Nira. – A többiek árulónak hisznek, Harryék pedig nem tudnak szerintem hová rakni...

- Mindig megoldod – csókolta homlokon a lányt, majd lobogó talárjával elindult lefelé a lépcsőn.

- Perselus! – szólt utána Nira, mire a férfi megtorpant a lépcsőn – Egy kis ideig még kerüld el a Hollóhátasok tornyát...adj időt Harrynek, hogy bejusson – mondta Nira. Perselus biccentet, majd megfordult és elhagyta az irodát.

Nira feszülten felsóhajtott, miközben a kezében méregette azt a különös medált, amitől ezek szerint pár perccel ezelőtt elvesztette az eszét. Megigazította magán a talárját, majd a zsebébe süllyesztette, utána pedig ő is elhagyta az irodát, ahol már csak én maradtam. Rengeteg kérdés zakatolt a fejemben, de egyre választ kaptam: Perselus Piton és Nira Malfoy nem Voldemort oldalán állnak. Erre ékes bizonyíték ahogy Dumbledore Nirával és Perselussal beszélgetett, ahogy Perselus kitalálta a fejvadászok kizárásának lehetőségét, és hogy időt akarnak Harrynek nyerni.

Szinte szédültem a rengeteg információtól, de mégis minden erőmmel azon voltam, hogy félretegyem őket és csak egy dolog járjon a fejemben: el kell jutnom a Hollóhát klubhelyiségéhez.

***

- Csokibéka – mondtam a jelszót, mire a Kövér Dáma engedelmesen feltárta nekem a bejáratot. Nagyot sóhajtva beléptem a klubhelyiségbe, majd egyből lefagytam. Kapkodtam a fejemet, de mindhiába, a klubhelyiségbe csakis kiskorúakat láttam, akik még életükbe talán nem is beszéltek Harryvel. A szünet óta először nem láttam Harry Griffendéles barátai közül senkit sem, ami egy dolgot jelenthetett: Harry már egyértelműen a kastélyban van, és neki segítenek. Másra nem tudtam gondolni. Aggódva fordultam meg és hagytam el a klubhelyiséget, a folyosón pedig tétlenül fordultam körbe. Most mit csináljak? Menjek Carrowékhoz a Hollóhát klubhelyiségéhez? Igen...ez jó ötlet! Legalább megtudom, hogy ott mi folyik.

Ezzel el is indultam és gyors léptekkel szeltem át a folyosókat, hogy minél hamarább felérjek a toronyba. Már közel jártam a célhoz, amikor hirtelen a folyosó végéről három fényes pont tűnt fel, aminek hatására a pálcámat azonnal előhúztam és hunyorítva próbáltam a mozgó pontokat felismerni. Egyre közelebb értek hozzám, én pedig már a megfelelő átkon gondolkoztam, amikor rájöttem, hogy mik is azok. Patrónusok. Három ugyanolyan macska patrónus szaladt el mellettem, mintha észre sem vettek volna és eltűntek a folyosó végén, de mind a három más irányba tartott. Macska patrónus...csak nem McGalagony?! Az animágus formája macska, miért ne lehetne a patrónusa is az?

Hirtelen, mintha egy tűt szúrtak volna a jegybe a karomon, felizzott, ami egy dolgot jelenthetett: valaki elfogta, vagy látta Harryt.

Visszafordultam abba az irányba amerre tartottam és ezúttal már futva közeledtem a Hollóhát tornya felé. Még csak épphogy felértem a lépcsőn a klubhelyiség felé vezető folyosóra, amikor ismét megtorpantam és ezúttal már a pálcámat sem eresztettem le.

- Ms. Malfoy! – torpant meg McGalagony meglepetten velem szemben, és szintén pálcát rántott. Végig mértem a nőt, majd lassan a körülötte lévő levegőt is, a varázsköpeny körvonala után kutatva. Kár, hogy nem volt olyan jó a szemem, mint Perselusnak, mert nekem sajnos nem tűnt fel, hogy ott lennének-e Harryék. Leeresztettem a pálcám és mély levegőt vettem.

- Tanárnő, minden tisztelettel, de veszélyes ilyenkor sétálni a folyosókon – mondtam szigorúan nézve az idős boszorkányra.

- Nocsak, és mondja meg kedves Malfoy kisasszony, mit fog ez ellen tenni? – kérdezte gúnyosan, amin igazán meglepődtem. Még sohasem hallottam ilyen hangnemben beszélni, de úgy éreztem, hogy  ezúttal jó ötlet felvenni vele szemben a kesztyűt.

- Esetleg elkísérem. Fő a biztonság – mosolyodtam el nyájasan. McGalagony felhúzta az orrát, hogy pont egy halálfaló diákja fogja őt kísérgetni, és kielőzve engem elindult lefelé a lépcsőn, én pedig szó nélkül követtem őt. Igyekezett gyors tempót felvenni, hogy ne tudjam utolérni, de már túlságosan is hozzászoktam Perselus gyors tempójához, így egy kicsit sem volt gond. A folyosón sétálva hirtelen megtorpant a nő és úgy nézett ki, mintha fülelne. Felvontam a szemöldököm és én is hallgatózni kezdtem.

- Ki jár itt? * - kérdezte gyanakvóan és pálcáját szorosabban fogta maga mellett.

- Én * - felelte egy halk hang, amit túlságosan is jól ismerek, és ezután pedig Perselus előlépett egy lovagi páncél mögül.

--------------------------------------------------------------------

*-al jelölt részek a Harry Potter és a Halál Ereklyéi c. könyv idézetei, ami csakis J. K. Rowling érdeme.