- El sem hiszem, hogy ez az utolsó évünk Roxfortban – mondtam szomorúan a tájat kémlelve. Pansy bánatosan felsóhajtott a mondatomat halva és lehajtotta a fejét Draco vállára.

- Hiányozni fog – mondta halkan Draco.

- Tavaly ilyenkor bezzeg vissza sem akartál jönni az utolsó évedre – mondta gúnyosan mosolyogva Blaise. Draco dühösen felé fordította a fejét.

- Igen, de tudod egy év alatt sok minden változott! – förmedt rá, mire Blaise csak a szemét forgatta és hátradőlt az ülésen.

- Nekem is hiányozni fog a hely – mondta őszintén. Draco a kijelentését halva kissé megnyugodott.

- Olyan nyomorékok ezek az elsősök – csapódott ki az üvegajtó, majd a fülke megtöltődött Crak és Monstro idióta röhögésével. Monstro Crak kijelentésére hevesen bólogatott.

- Merlin szakállára, mit csináltatok már megint? – kérdeztem unottan. Crak és Monstro a kérdésemre vigyorogva vonogatták a vállukat.

- Csak elszórakoztunk egy kicsit velük – vihogott Monstro, majd levágta magát Draco és Pansy mellé, Crak pedig Blaise melletti ülésbe.

- Csokibékát? – kínált meg minket Crak, majd ravaszul elmosolyodva kihúzta az említett édességet a zsebéből. Pansy a fejét rázta, de elvette a bontatlan csomagot, amit aztán megosztott Dracoval.

- Hová mész? – kérdezte Pansy, amikor meglátta, hogy felállok.

- Csak a mosdóba. Nem kell velem jönnöd, nyugodtan maradj – intettem le, amikor láttam, hogy már kelne fel ő is. Pansy a vállát megvonva beleharapott a csokiba, majd én az ajtót kinyitva kiléptem a fülkéből és körbe fordultam. A Mardekár vagonja visongott a sok gyerek és kamasz hangtól, látszólag ők nem voltak annyira elszontyolodva, mint a többi ház tagjai a King's Cross pályaudvaron. Bizonyára ez azért lehetett, mert a Mardekárosok között nincs mugli születésű, így nincs félni valójuk sem, maximum annyi, hogy a szüleiket megpróbálja majd Voldemort vagy a társai beszervezni, de látszólag ez nem jutott eszükbe. A wc fülkéjéhez érve már éppen nyitottam volna az ajtót, amikor észrevettem, hogy zárva van, ráadásul valaki ki is kiabált, hogy foglalt. Szememet forgatva fújtattam egyet, majd minden mindegy alapon elindultam a szomszédos vagonba. Amikor átléptem és bezártam magam mögött az ajtót csak akkor vettem észre, hogy a Griffendélesek, vagyis a saját házam vagonjába léptem. Az ajkamba harapva végig néztem a folyosón, ahol pár diák lézengett, akik még egyelőre nem vettek észre, így gyorsan a wc fülkéjéhez léptem, majd magamra zártam az ajtót. Miután elvégeztem a dolgom már éppen abba hagytam a kézmosást amikor feltűnt, hogy a vonat lassan fékezni kezd. Értetlenül álltam meg a mozdulatomban, majd amikor egyértelművé vált, hogy mindjárt megáll a vonat sietve kiléptem a fülkéből, majd kibámultam a vagon ajtaján. Döbbenten vettem észre, hogy pontosan egy sötét ruhás ember előtt fékezett le, aki közömbös arccal felemeli a fejét, majd a pálcáját előhúzva egy hirtelen mozdulattal kitárja a vagon ajtaját. Több értetlenkedő Griffendéles is, aki még eleve nem volt a folyosón kinézett a fülkéje ajtaján, majd döbbenten pislogva bámultak rám ahogy megláttak, majd egyenesen eltátották rémületükben a szájukat ahogy meglátták a velem szemben álló halálfalót.

- Á, Nira – lépett elém Rodolphus Lestrange. – Micsoda öröm, hogy így összefutunk – húzta ravasz mosolyra a száját. – Azt gondoltam, hogy a Mardekárosokkal vagy.

- Igen, ott is voltam, csak most jöttem ide – fontam össze a mellkasom előtt a karom. – Mit keresel itt? – kérdeztem enyhén feszengve, majd mihelyst érzékeltem magamban ezt a kellemetlen érzést, azonnal felhúztam az elmém köré az okklumencia pajzsom.

- Hallom hiányoltál a szülinapi bulidról – lépett egy kis lépéssel közelebb hozzám és csak nagyon nehezen sikerült az undort elrejteni az arcomról és közömbösséget színlelni.

- Mit keresel itt? – ismételtem meg megnyomva a szavaim.

- Dolgom van – felelte egy hatásszünet után hűvösen, majd haladt volna tovább.

- A Sötét Nagyúr engem semmiről sem értesített, se Dracot – ragadtam meg a karját eljátszva a kemény és hűséges halálfalót. - ...ha fontos elintézendő feladatod van azt nekünk adhatta volna a Nagyúr, hisz mi hosszabb ideig leszünk itt – vettem halkabbra. Lestrange gúnyosan elmosolyodott.

- A Nagyúr úgy gondolja, hogy nem kell titeket mindjárt év elején zargatni. Ezek szerint biztos fog még titeket eleget az évben – mondta.

- Remélem is – húztam ki magam. – Szóval, mit keresel itt? – kérdeztem, mire hirtelen kicsapódott mellettem a Mardekárosok vagon ajtaja, ahonnan nem rég én jöttem.

- Pottert és két barátját keressük – válaszolta meg egy számomra idegen középkorú, barna göndörhajú férfi. – Mi még nem mutatkoztunk be egymásnak, bár gyűlésekről már jól ismerlek, Malfoy. A nevem Augustus Rookwood – mosolygott rám kacéran, majd a kezemet megragadva egy csókot nyomott a kézfejemre. Undoromat visszatartva elviseltem a száraz ajkai érintését, majd egy halvány mosolyt erőltettem magamra.

- Nos, Augustus Rookwood, ha Potter itt lenne arról bizonyára tudnák. Jobban mondva tudnánk – beszéltem Draco helyében is.

- Már bocsánat, hogy megszakítjuk a társalgást... – szólt közbe egy gúnyos hang, mire megfordultam és Ginnyvel találtam szembe magam. Ahogy végig mértem őt feltűnt, hogy a kezét gyanúsan a háta mögött tartja, amiből arra következtettem, hogy bármikor készen áll pálcát rántani. Ezen egy kicsit sem lepődtem meg.

- ...de Harry nincs itt! – fejezte be Ginny helyett Neville, aki a vöröshajú lány mellé lépett és Ginnyvel ellentétben már a Griffendéles talárjában volt.

- Persze, és azt gondolod, hogy a magadfajtának hiszünk is? – lépett közelebb hozzá pöffeszkedően Lestrange.

- Menj a közelemből, mocskos halálfaló – morogta Neville, mire elkerekedett szemekkel néztem hol rá, hol Ginnyre, reménykedve, hogy visszafogja Neville-t, de nagyot tévedtem. Ginny csak mosolyogva bólogatott a barátja bátorságán.

- Hogy mit mondtál? Te kis rohadt véráruló! – emelte fel a hangját Lestrange, majd minden bevezetés nélkül behúzott Neville-nek, mire a fiú orra hangosan reccsent.

- Ne! – emeltem fel a hangom. Lestrange már ismét emelte volna a kezét a megbillenő Neville felé, de Rookwood lefogta és utána mind a ketten felém fordultak. – Nem azért vagytok itt, hogy aranyvérűeket verjetek, hanem hogy Pottert keressétek. Nézzetek körbe a többi fülkébe – mondtam parancsolóan. Lestrange morogva, agresszívan kihúzta a karját Rookwood markából, majd Neville és Ginny vállát meglökve tovább haladt a Griffendél vagonjába. Rookwood felvont szemöldökkel végig mért, majd követte a társát amikor nem találta meg a megfelelő szavakat. Feszülten felsóhajtottam miközben figyeltem a távolodó alakjukat. Ezután vettem csak észre, hogy Ginny és Neville még mindig engem bámulnak furcsán méregető arckifejezéssel, amitől azonnal észhez tértem és közömbösséget erőltettem az arcomra.

- Nem ártana összeforrasztanod azt az orrot, Longbottom – mondtam, majd megfordulva visszamentem a Mardekár vagonjába és Dracoék fülkéjében beszámoltam mindenről a többieknek. Közben végig azon gondolkoztam, hogy mennyire is nehezemre esett Neville-lel közömbös hangon beszélni, amikor régebben minden megerőltetés nélkül ment és volt úgy, hogy még élveztem is, főleg amikor kisebb voltam.

***

A beosztást unottan ültem végig magam elé meredve a Griffendél asztalánál, ahová kötelező volt odaülnöm az első vacsorára. Nem is hallgattam a neveket, nem is tapsoltam, csak csendben ültem és akkor néztem fel újra a hosszú tanári asztalra, amikor Mcgalagony csendet kért. Már az érkezésemkor feltűnt, hogy Perselus nincs jelen és onnantól már nem is érdekelt semmi. Mcgalagony fáradt arccal nézett végig a nagyterem diákjain, akik kevesebben voltak, mint tavaly Dumbledore halála előtt, majd megköszörülve a torkát beszélni kezdett.

- Nos az igazgató nevében is köszöntöm magukat ismét a Roxfort falai között! – még el sem kezdte a beszédét azonnal hangzavar söpört végig a termen. Mindenhonnan csak azt a kérdést hallottam, hogy 'nem ő lett az igazgató? Akkor ki?!' és válaszolni senki sem tudott rá a diákok közül csakis én és Draco, akik tudták az igazságot. – Az idei évben az iskolánk új igazgatóval és két új tanárral is bővült. Kérem köszöntsék Alecto Carrowt, aki mugliismereteket fog idén tanítani! – itt hatásszünetet tartson, hogy a diákok köszöntésképp tapsolni tudjanak, de csak a Mardekár ház tagjai törtek ki tapsolásban és közülük sem mindenki. A többi ház tagja feszengve mérte végig a nőt, aki kihúzva magát tiszteletet parancsolóan ült a helyén és kihívóan mosolygott. Félelmükben aztán pár Hugrabugos is összecsapta a tenyerét. - ...a másik új tanárunk és egyben igazgatóhelyettesünk idén a sötét varázslatok és kivédését fogja tanítani. Kérem köszöntsék Amycus Carrowt – mondta lehangolóan Mcgalagony, mire ismét csak pár ember tapsolt a Mardekár háza felől. Én inkább csendesen figyeltem. – Nos, mint említettem Albus Dumbledore igazgató úr halála után új igazgató veszi át idén a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola vezetését. Ez a személy nem más, mint Perselus Tobias Piton, volt bájitaltan, sötét varázslatok kivédése professzor és a Mardekár ház feje – mondta és arcán lehetett látni, hogy csak nagyon nehezen tartja vissza undorát. A Mardekárosok őrült módjára pattantak fel az asztaltól és éljenezve tapsolták meg az új igazgatót. Ezúttal viszont nem törődve a saját házam tagjainak döbbent tekintetével szintén felálltam és állva tapsoltam meg Perselus posztját. Egyik Griffendéles sem mert szólni, még a tőlem távolabb ülő Neville és Ginny is csak csendben, összehúzott szemmel méregetett engem a reakcióm láttán. Páran összesúgtak az asztaloknál és egyszer meghallottam azt is ahogy egy Hollóhátas lány a barátnője felé fordul: 'azt hittem ő ölte meg Dumbledore-t...vagyis azt pletykálták'.

Miután elhalt a taps, ami sokkal hangosabb volt, mint amit a Carrow testvérpár kapott Mcgalagony befejezte egy utolsó mondattal a beszédét. – Sok szerencsét kívánok mindenkinek ehhez az iskolai évhez és vigyázzanak magukra – felelte és az utolsó két szóban tisztán csengett az aggodalom. Szinte a csontomban éreztem a diákok félelmét, de csak közömbös arccal bámultam az asztalra, amin lassan megjelent a vacsora és étvágytalanul magamba gyűrtem pár falatot.

***

Amikor befejeztem az evést már álltam volna fel, hogy távozzak, amikor valaki a tanári asztal irányából szólított.

- Malfoy! – hallottam egy mély hangot, mire értetlenül a tanári asztal felé fordultam. Amycus Carrow a kezével intett, mire az okklumencia képességemet alkalmazva Amycus irányába kezdtem el sétálni nem törődve a felém irányuló tekintettekkel, akik meghallották, hogy nekem szólt.

- Igen, igazgatóhelyettes úr? – kérdeztem tündéri mosolyt varázsolva az arcomra. Amycus a szólításon azonnal elégedetten elmosolyodott és hátradőlt a székén. Mcgalagony, aki tőle csupán két székkel odébb ült felhorkantott.

- Valami gond van, Mcgalagony? – kérdezte szinte köpve a szavakat az Amycus mellett ülő Alecto.

- Nem, nincs semmi – fojtotta el a gúnyos mosolyát az átváltoztatástan tanár.

- Nos, mivel a véráruló Weasley és a sárvérű Granger nem tértek vissza ebben az évben...- ha nem használtam volna okklumenciát biztosan megszólítottam volna a mocskot, hogy ne nevezze Hermionét sárvérűnek. - ...arra gondoltam Pitonnal, hogy neked adjuk az egyik prefektusi titulust – mondta komoly arckifejezéssel.

- Ez igazán megtisztelő, köszönöm - mondtam elégedett mosolyt erőltetve az arcomra. Amycus a reakciómat látva bólintott, majd egy ideig a talárja zsebében kotorászott, aztán pedig kinyújtotta a markát és átadta a prefektusi kitűzőt. Még egyszer megköszöntem, majd feltűztem a taláromra a kitűzőt, ami aztán a mellkasomon villogott arany színével. – Megkérdezhetem, hogy ki lett a Griffendélesek közül a másik prefektus?

- Jimmy Peakes – morogta kelletlenül Amycus. Nem igazán beszéltem még a fiúval, de tudom, hogy ő is küzdött még anno a terelő pozícióért. Most lett ötödikes, azért választhatták őt. 15 évesnél fiatalabb nem lehet prefektus. - Ragaszkodtunk az aranyvérűekhez, bár nem igazán bízunk meg a fiúban - Amycus mondata végén Alecto intett az ujjával, hogy menjek hozzá közelebb, így nehezen, de elé léptem és lejjebb hajoltam hozzá.

- Ha bármi olyat tenne, amit nem szabadna neki...csupán jelentsd és mi elintézzük a dolgot – mondta és szavaiból kiérezhető volt a vigyora.

- Mit ért ez alatt pontosan? – kérdeztem rá pillantva.

- Például, ha sárvérűeknek segít, esetleg Potterékkel felveszi a kapcsolatot, nos érted ilyen...apróságokat – mondta jó kedvűen.

- Persze. Bár az utóbbit személyesen jelenteném a Nagyúrnak – mondtam teljesen elkomolyodva. Alecto látva rajtam, hogy nem egy kis tudatlan egérrel van dolga szintén elkomolyodott.

- Értem. A lényeg, hogy jelentsd bármi kifogásolható is folyik a Griffendélnél – mondta, majd legyintett a kezével, hogy elmehetek. Kihúzva magam nagy nehezen sikerült visszatartanom a fintoromat, majd kerülve Mcgalagony tekintetét lesétáltam a tanári asztaltól és egy időben a többi prefektussal az ajtóhoz léptem és elkiáltottam magam: 'Minden Griffendéles elsős jöjjön utánam! Mutatom az utat a Griffendél klubhelyiségéhez'. Hallva a saját komoly és felelősségteljes hangomat egy percre eszembe jutott Hermione és szomorúan elmosolyodtam. Ez az ő dolga lenne, ötödik óta ő csinálja ezt.