Idegesen tördeltem az ujjam, miközben leültem Perselus kanapéjára. Ezúttal nem csak amiatt aggódtam, hogy Harryék épségben kijutottak-e a Grimmauld térről, hanem Perselus és köztem történtek miatt is. Kínos csöndben vártuk, hogy valami végre történjen vagy megszólaljon a másik, de az utóbbi nem történt meg. Egy órával később a fülsüketítő csendben szinte felharsant egy közeledő patrónus hangja, ami az ablakon keresztül besuhanva érkezett meg, majd miután körbejárt minket és megállt előttem csak akkor jöttem rá, hogy a patrónus nem más, mint egy vidra. Hermione vidrája.

- Rendben vagyunk – mondta Hermione lágy hangjával, majd köddé veszett a patrónus. Szinte fellélegeztem ahogy a kő leesett a szívemről és a tenyerembe temetve az arcom megkönnyebbülve felnevettem.

- Megmenekültek – suttogtam bele a tenyerembe.

- Hála neked – hallottam meg Perselus mély baritonját és amilyen gyorsan leesett a kő olyan gyorsan vissza is került a mellkasomra nehezkedve.

- De így már tudják, hogy nem álltam át a Nagyúr oldalára - haraptam az ajkamba.

- ...és ha van eszük, főleg Potternek akkor okklumenciát használnak és kussba maradnak - morogta. Felpillantottam Perselusra és óvatosan elmosolyodtam. Ahogy a csend ismét közénk nehezkedett már nyitottam volna a szám, hogy elkezdjem a beszélgetést, amit egyszer elkell kezdeni, amikor is mind a ketten összerezzentünk, én pedig még a karomhoz is kaptam. Hív. A Sötét Nagyúr hív minket. Ajkamba harapva néztem Perselusra, aki az okklumencia pajzsát felemelve az elméje köré felpattan és lenéz rám. A fülembe dobogó vérrel én is lassan felkeltem és elkezdtem okklumentálni, majd mind a ketten egyszerre tűrtük fel a talárunk ujját és kis hezitálás után a pálcánkat elővéve megérintettük a sötét jegyet. Az ismerős rántást érezve a köldökünknél másodperceken belül megérkeztünk a helyre ahová a Nagyúr hivatott minket. Meglepődve pillantottam körbe ahogy realizáltam, hogy a saját nappalimba hoppanáltunk. Anyám és apám a földön térdepelve álltak Voldemort előtt és anyám, mintha enyhén reszketett is volna. Kérdőn néztem hol őket, hol a vele szemben álló Voldemortot, aki mellé lassan odasétált Bellatrix is.

- Nocsak...de hamar megérkeztetek – mosolyodott el gúnyosan Bellatrix. A csípős válaszomat lenyelve nem is néztem a nőre, hanem közelebb sétáltam Voldemorthoz és meghajoltam.

- Nira, a szüleid miatt elvesztettük Potteréket – mondta sziszegve Voldemort. Közömbös arccal bámultam le a szüleimre, akik megkínzottan néztek vissza rám és szinte könyörögtek a segítségért.

- Sajnálom, Nagyuram, hogy csalódást okoztak. Azt pedig még jobban sajnálom, hogy nem bízott meg bennem és Perselusban annyira, hogy mi is részt vehessünk a támadásban – mondtam.

- Szóval te és Perselus... - mondta gúnyos mosollyal a szája szélén. – Honnan tudsz te a támadásról? – kérdezte vészjóslóan megvillanó szemekkel.

- A szüleim mondták, mielőtt elindultak volna – mondtam. Voldemort tekintete szinte felizzott és minden figyelmeztetés nélkül a hallottak miatt a szüleim felé fordult és egyenként kilőtte rájuk a Cruciátus átkot. Ordítozva, sikoltozva rogytak össze a földön és kínkeservesen rázkódtak a fájdalomtól.

- Szóval nem csak, hogy miattatok veszítettük el Potteréket, de még a lányotoknak is szóltatok a támadásról. Crucio! Crucio! – ismételte meg mind a kettejükön az átkot.

- Öljetek meg! – ordította torka szakadtából apám, anyám pedig zokogva takarta el a fejét fájdalmában.

- Bellatrix, innen vedd át te a feladatot – mondta halkan Voldemort és miközben elhaladt a nő mellett gyengéden végig simított a vállán. Bellatrix lábai szinte reszkettek az érintésétől és miután Voldemort dehoppanált fellelkesülve lépett a szüleim elé és folytatta a kínzásukat. Szinte már vártam a mellkasomban lévő fájdalmat, amit néha még az okklumencia pajzs ellenére is szoktam érezni, de nem jött. Hideg, megkeményedett arccal néztem végig a kínzásukat és az egyetlen ok amiért vártam, hogy végre Bellatrix befejezze az a hangos sikoltozásuk miatt volt és nem azért, mert sajnáltam volna őket.

- Menj ki, ha nem bírod nézni – lépett mellém hirtelen Perselus és finoman a fülembe súgta. A mély, rekedtes hangjától, ami a fülemet simogatta meleg leheletével párosítva libabőrös lettem és kissé megborzongtam. Ha nem tudnák okklumentálni akkor bizonyára észrevette volna Perselus is.

- Nem. Nincs semmi bajom – válaszoltam kissé oldalra fordítva a fejem, így a szemem sarkából láttam a szétnyitott talárját és az öltönymellényét, amire egy-két órával ezelőtt én varázsoltam vissza a gombokat, mert letéptem róla. Az emlék hatására gyorsan elfordítottam a fejem és bármennyire is szörnyűnek hangzik igyekeztem a szüleim kínzására figyelni.

- Bella, elég lesz!  - szólalt fel Narcissa, aki nővére mögül egyszer csak előlépett. Bellatrix zihálva fordult a húga irányába. – Már elég lesz – ismételte meg finomabban. Bellatrix vett egy mély levegőt és kihúzta magát, majd pálcáját a talárja zsebébe süllyesztette és úgy bámult vissza le a földön fekvő szüleimre. A megviselt külsőjüket látva kuncogását alig bírta visszatartani. Nem csak, hogy megkínozta a szüleimet, de még nevet is rajtuk...nála kegyetlenebb nőt nem ismerek.

Már fordult volna meg, hogy Narcissa és Lucius társaságában elhagyja a házat, amikor bevillant a talárom zsebében lévő nyakláncom, amit tőle kaptam. A düh újult erővel söpört rajtam végig ahogy ismét bele gondoltam, hogy ránk erőszakolta a szexet és nem magunktól tettük meg Perslussal. Pedig lehet magunktól is megtörtént volna, csak bizonyára egy másik alkalommal...

- Hé, Bella! – szóltam utána. Bellatrix kérdőn felvont szemöldökkel fordult vissza. Gyors léptekkel elindultam feléje, miközben kivettem a zsebemből az amulettet, majd egy határozott mozdulattal megragadtam a csuklóját és a markába nyomtam. – Nesze, az amuletted – morogtam. Bellatrix szinte visítva nevetett fel.

- Megtettétek? Ó, hát persze, hogy megtettétek – válaszolta meg gúnyosan a saját kérdését ahogy látta, hogy halványan elpirulok. Két lépést távolodtam a nőtől és keresztbefont karral meredtem rá.

- Hála a nyakláncodnak, józan fejjel biztos nem így cselekedtünk volna! – csattantam fel.

- Ó, dehogynem! – lépett hozzám közelebb. – Az amulett varázslata csak akkor működik, ha a két fél vonzódik egymáshoz– vigyorgott az arcomba. Nyeltem egyet. Bármennyire is próbálom magamban tagadni tényleg vonzódunk egymáshoz. Az én oldalamról pedig egyenesen szerelemről van szó. Nem mertem Perselus felé fordulni, csakis Bellatrix gúnyosan mosolygó arcát figyeltem.

- Tartsd meg a hülye amuletted és még egyszer ne csinálj ilyet.

- Különben? – kérdezte lebiggyesztett ajkakkal megjátszva szomorúságát.

- Különben úgy megkínozlak, mint ahogy most megkínoztad a szüleimet – mondtam teljes komolysággal. – Egyszer már sikerült eltalálnom a Cruciátus átokkal, azt hiszed még egyszer nem menne? – kérdeztem ravasz mosollyal, mire Bellatrix vigyora vicsorgássá torzult.

- Csak szerencséd volt...

- Persze, szerencsém – mondtam ironikusan, majd meg sem várva a válaszát megfordultam és elindultam kifelé. Perselus mellett elhaladva viszont elkapta a karom és visszahúzott. Igyekeztem közömbösen rápillantani, ami elég nehezen ment.

- A szüleidnek ellátás kell. Hozok nekik bájitalokat a készletemből, aztán beszélünk – mondta olyan halkan, hogy csak én haljam. Válasz helyett csak bólintottam és megvárva, hogy elengedje a karom kimentem a szobából, hogy a ház körül tehessek egy sétát, hogy letudjak csillapodni.

***

A rövid sétám után egyszerre érkeztem vissza a kúriánkba Perselussal. Nem szólt hozzám semmit, csak a szüleimhez sietett és miután beadott mindkét szülőmnek két különböző bájitalt fellebegtettük őket a hálószobába, majd átvonultunk a nappaliba.

- Lángnyelv whiskyt? – kérdeztem. A szívem a torkomba dobogott annyira aggódtam ettől a beszélgetéstől.

- Igen, kérek – mondta közömbösen. Két poharat tele töltve ültem le melléje, csak egy kis részt hagyva közöttünk. Csendben kortyoltunk párat az italból és csak utána kezdett meglepetésemre először Perselus beszélni.

- A tanárod vagyok.

- Tudom.

- Bellatrix vett erre minket rá.

- Tudom.

- De igaza van, ha nem vonzódnánk egymáshoz nem is történt volna meg.

- Tudom.

- De már Bella húzása előtt is nem egyszer kerültünk félreérhető helyzetbe...

- Tudom.

- Tudsz a 'tudomon' kívül mást is hozzáfűzni? – csattant fel Perselus.

- Én nem bántam meg semmit – mondtam meg sem várva, hogy levegőt tudjon venni a kérdése végén. Perselus arca meglepettséget és zavartságot tükrözött ahogy felém fordult. Tudtam, hogy ha most nem nyílok meg előtte akkor még nagyon hosszú ideig elfog húzódni a köztünk lévő zűrös viszony. Elővettem az összes bennem lévő Griffendéles bátorságot és nyeltem még egy kortyot az italomból mielőtt folytattam volna. – Engem egy kicsit sem érdekel a te tiltakozó érveid. Tisztában vagyok vele, hogy ahogy csak én, te is érzel irántam valamit és semmilyen kifogásod nem érdekel, én veled akarok lenni – Perselus semleges tekintetét látva nem is törődtem vele, csak tovább ömlöttek belőlem a szavak. – Nem érdekel, hogy a tanárom vagy, nem érdekel, hogy féltesz engem, nem érdekel, hogy idősebb vagy nálam, egyszerűen semmi nem érdekel! Felnőtt vagyok, átéltem már jó pár dolgot, eltudom dönteni magam is, hogy kivel akarok lenni és te is tedd félre a gyerekes indokaidat és tégy magadévá igazából! – az utolsó pár szó teljesen meggondolatlanul csúszott ki a számon, aminek következménye az lett, hogy a számra csaptam. Perselus elkerekedett szemekkel bámult rám és a szavaimat próbálta emészteni. Pár percig néma csendben ültünk egymást vizslatva, amíg nem Perselus le nem húzta a pohara maradékát és nem vett egy mély levegőt, mielőtt beszélni kezdett volna.

- Két héten belül visszatérünk a Roxfortba... - kerekre tágult szemekkel vártam, hogy mégis mit fog mondani.  - ...veszélyes lesz titokban tartani a kapcsolatunkat, ha egyáltalán sikerül – mondta.

- Igen, igazad van. De emiatt ráérünk aggódni két hét múlva – mondtam elcsukló hanggal.

- Igen, egyetértek – mondta nyugodt hangnemben, amíg én szinte már ziháltam. Perselus ezt látva rajtam, elvette a kezemből a poharat és az övével együtt letette a kávézóasztalra.  Visszafordulva felém minden figyelmeztetés nélkül közelebb hajolt hozzám és lágyan az ajkait az enyémhez érintette. Megborzongtam a finom érintésétől és attól ahogy lassan felemelte a kezét és a derekamnál fogva közelebb húzott magához. A mellkasán végig simítva elmélyítettem a csókunkat és alig bírtam ki, hogy fel ne sóhajtsak.

- Töltsd itt az éjszakát – mondtam két csók között halkan. Perselus lassan elhajolva tőlem a szemembe nézett, miközben az arcomat simogatta.

- Rendben – felelte lágyan. Felkelve a kanapéról kinyújtottam a kezem, ő pedig azt minden hezitálás nélkül megfogta, majd átsétáltunk a szobámba. Mögöttünk lassan bezártam az ajtót, majd látva Perselus vágytól csillogó szemét neki dőltem a faajtónak. Perselus azonnal közelebb lépett hozzám és a szám helyett a fejemet döntötte oldalra és meleg ajkaival a nyakamat lepte el csókokkal. Halkan felnyögve az egyik karommal átkaroltam és teljesen átadtam magam az érzésnek. Perselus már éppen felemelte a fejét, hogy ismét megcsókoljon, így a kezeimet felfuttattam a mellkasán és lassan kigomboltam rajta a talárját, majd az öltönymellényét is.

- Ha jól emlékszem pár órával ezelőtt nem finomkodtál vele ennyire – mondta két csók között és éreztem a mosolyát a száján.

- Nagyon vicces – morogtam, majd figyeltem ahogy leveszi magáról Perselus a két ruhadarabot és a székemre dobja, aztán pedig ismét felém fordult és ezúttal sokkal intenzívebben csapott le az ajkaimra, velem pedig hármat fordult a világ.

- Most te jössz – duruzsolta a fülembe és finoman belé is harapott. Szaggatottan véve a levegőt éreztem ahogy végig simít a hátamon és lassan lehúzza a cipzárt a ruhán. Ismét finom csókokkal jutalmazta a nyakam, majd ellépve tőlem figyelte ahogy lecsúszik rólam a ruha finom anyaga. Éreztem magamon a végig sikló tekintetét, amitől megborzongtam, majd meg sem várva a reakcióját az ágyam felé kezdtem el tolni. Mielőtt az ágyhoz érhettünk volna Perselus megragadta a derekam, majd felemelt, én pedig a dereka köré fontam a csupasz lábaimat, mire ő ledöntött az ágyra. Erőteljes és vad csókjaitól elvesztem a karjai között és csak reszkető ujjakkal, nehezen, de mégis sikeresen tudtam kigombolni az ingjét. Mihelyst ez megtörtént végig simítottam a kellemes mellkasán, mire Perselus válasza egy jól eső morgás volt. Olyan szorosan öleltem magamhoz Perselust, hogy a mellkasunk összeért és éreztük a másikból jövő melegséget, amire már csak az tett rá jobban, amikor Perselus férfiasságát a nadrágján keresztül megéreztem a combom belső oldalán és felnyögtem a vágyakozástól. Értve a szóból Perselus azonnal megszabadult a fölösleges ruháitól, majd lehúzta rólam a csipkés fehérneműmet is, majd egy lassú, mégis intenzív lökéssel már bennem is volt. Az egyesülésnél mind a ketten hangosan felnyögtünk és látva rajtam Perselus, hogy még nem teljesen csak vágy, ami az arcomra kiül, hanem a fájdalom is lassan kezdett el bennem mozogni, hogy hozzászokjak a mozdulataihoz. Nem is kellett sokat várnia, perceken belül felvettem a tempót, majd a lábammal körbe ölelve Perselus törzsét hangos sóhajokkal adtam a tudtára, hogy mennyire is élvezem a dolgot. Az ajkaink nem tudtak a másikétól elszakadni, folyamatosan csak csókoltuk és simogattuk egymást.

A tempó egyre gyorsabb lett és mind a ketten nehezebben szedtük a levegőt. Perselus ajkai elszakadtak tőlem és hangosan felnyögött a férfias hangján. Amikor megakartam simítani az arcát, megragadta mind a két kezem a és fejem felett leszorította a párnához. Olyan izgató érzéssel hatott rám, amit a nyakam szívásával és csókolásával fokozott, hogy egy hangos nyögéssel átadtam magam az orgazmus simogatásának, majd pár pillanattal később Perselus is egy férfias nyögéssel követett. Ezután még egy rövid ideig lassan mozgott bennem, majd lihegve borult a mellkasomra. Ahogy a gyors lélegzetvételünk csillapodni kezdett lassan felemeltem a kezem és elkezdtem Perselus hátát simogatni. Nem bírtam felfogni, hogy megtörtént. Minden varázslat, minden kényszer nélkül lefeküdtünk, amihez csak annyi kellett, hogy leültünk és megbeszéltük a dolgokat. Éreztem, hogy széles mosoly kúszik a számra, ami nem akart eltűnni, így csak mosolyogva a plafont bámulva simogattam Perselus hátát, amíg a légzése egyenletessé nem vált, utána pedig lassan felemelkedett és egy lágy csókot hintett a számra, majd mellém feküdt és az oldalára fordulva a hajammal kezdett el játszani. Mielőtt betakarództunk volna, felkeltem az ágyról és a földre dobott taláromat és ruhámat felpakoltam a székre, ahol Perselus ruhái is pihentek, majd előhúzva a pálcámat Perselusra és magamra is egy tisztító varázsigét szórtam, majd letettem a pálcámat és visszafeküdtem Perselus mellé nyakig betakaródzva. Perselus ismét egy csókot nyomott a számra, ujjaival végig simítva az arcomon, majd oldalra fordulva Perselus átkarolt, én pedig a bordám mellett fekvő kezét megfogva lassan elnyomott az álom.