Szólnom kellett Perselusnak. Szólnom, tudatnom kellett vele, hogy mégis mi folyik körülöttünk és, hogy vajon ő tudott-e bármiről is, de ha apám nekem nem hazudott akkor ő sem tud arról, hogy elfognak menni a Grimmauld térre, ahol bizonyára Harry, Ron és Hermione tartózkodik. Nagyon rossz érzés járt át, de minél előbb odakellett érnem hozzá. A nappaliba beérve rámarkoltam a hopporra és a pattogó tűzbe szórva figyeltem ahogy zöldé válnak a lángok és még egy adag hopport vettem a kezembe, majd beleálltam a tűzbe és tisztán, érthetően kimondta az uticélt.

- Fonó sor, Perselus Piton háza! – mondtam, majd kiszórtam a kezemben lévő port, mire őrült forgásba kezdtem. Párat pislognom kellett, hogy felfogjam: megérkeztem. A lobogó zöldtűz közül kilépve viszont csak egy másodpercnyi időm volt, hogy pálcát rántsak mivel Piton pálcája azonnal az irányomba, jobban mondva a mellkasomra szegeződött, pontosan a szegycsontomhoz. Visszatartva a levegőt végül megkönnyebbültem amikor leeresztette a pálcáját meglátva, hogy ki is érkezett, így én is azonnal a taláromba süllyesztettem.

- Mit akarsz? – kérdezte. Valami nem volt oké. Valami nem volt rendjén. Miért szedtem olyan nehezen a levegőt? Miért feledkeztem meg arról, hogy miért is jöttem?

- Én... - szinte kapkodtam a levegőt.

- Jól vagy? – kérdezte kissé aggódva és meglátva, hogy kissé megszédültem megérintette a vállam. Csak ennyi kellett.

Az agyamat rózsaszín köd borította el és teljesen megfeledkeztem arról, hogy mit csinálok és hogy miért vagyok ott. Piton arckifejezése láttán viszont nem én voltam az egyetlen: kemény arcvonásai ellazultak, szemében vágy csillant meg.

- Nira...

- Igen én is érzem – mondtam. Egyikünk sem foglalkozott a többivel. Nem foglalkoztunk azzal, hogy valami nincs rendben, hogy magától ilyen hirtelen nem jöhet az érzés, de nem törődve semmivel egymásnak ugrottunk. Ajkunk összeért és nyelvünk azonnal vadtáncot kezdett lejteni mindenféle felvezetés nélkül. A nyaka köré fonva a karom még erősebben húztam magamhoz, ő pedig minden figyelmeztetés nélkül ledobta rólam a talárom, majd a sajátját is. Nem volt megállás.

Az arcomat végig simítva elszakadt az ajkaimtól, hogy egy pillanattal később ugyanolyan erővel csókolhasson meg, mint elébb és közben a hálószoba ajtaját belökve pár másodperccel később már az ágyán találtuk magunkat. Nem érdekelt, hogy ő az erősebb ellökve magamtól ülőhelyzetbe tornáztam magam és két erőteljes mozdulattal gombjait leszakítottam a fekete öltöny mellényéről és lehúzva az ingéről a kemény anyagot ismét magamhoz húztam. A számmal játszadozva keze lejjebb vándorolt és végig simított a derekamon, a csípőmön, majd végül a combomon is. Amikor a számtól elvált és a nyakamat vette birtoklás alá egy halk nyögés csúszott ki a számon, amitől elveszítve még jobban az eszét felhúzott és kikapcsolta a ruhámat, majd egy rántással leszedte rólam nem foglalkozva az anyag szakadó hangjával. A csípőjét a lábam közti területhez nyomva hangosan felnyögtem ahogy megéreztem a keményedő férfiasságát és még szorosabban szorítottam magamhoz.

Valami nincs rendben.

Félkézzel ismét végig simított a derekam ívén és lehúzta a melltartóm pántját a vállamról, majd azt a területet is végig csókolta. Ezután a hátam alá benyúlva egy mozdulattal kioldotta melltarót és levette rólam. Egy percre sem hagyta abba a vállam csókolását, sőt ezután lejjebb haladt míg nem a mellemet is körbe csókolta.

Ó, Merlinre!

A nyelvével érzékeny mellemet megnyalva a mellbimbóm azonnal megkeményedett és egyenesen felkiáltottam élvezetemben amikor finoman megharapta azt és áttért a másik mellemre, hogy azzal is ugyanezt megtegye. A hajába markolva felrántottam a fejét, hogy ismét megcsókolhassam, de ő nem engedve a csábításnak lefogta mind a két kezem és mélyen, szinte csábítóan (ó, nagyon is csábítóan!) a szemembe nézett.

- Olyat fogok veled csinálni, amit még sosem éltél át – suttogta miközben ismét megcsókolta a puha bőrömet a nyakamon, mire az ajkamba haraptam.

- Mégis mit? – lihegtem ahogy elengedte az egyik kezem és ujjaival végig csúszdázott a felsőtestemen. Válasz helyett gyorsan lerántotta rólam a csipkés fehérneműmet és csak akkor lettem erre figyelmes, amikor ujjaival körkörös lassú és kínzó mozdulatokat hajt végre a csiklómon. Felnyögve ívbe feszítettem a hátam, hogy ujjai még erősebben érjenek a forró területemhez.

- Ne csináld – nyögtem.

Valami nincs rendben.

- Biztos? – kérdezte miközben egyszerre nem is egy, de két ujja becsúszott a hüvelyembe és még a lélegzetem is elállt a megrészegítő érzéstől. – Abba hagyjam, Nira? – ujjai megálltak bennem. Tudja mit csinál. Nagyon is tudja!

- Ne merészeld – nyögtem, ujjai pedig újult erővel hatoltak belém. Olyan módon mozgatta bennem az ujjait, hogy azt hittem menten elélvezek. Ezt ő is észrevette és lassított, hogy még jobban szenvedjek. Vagy mégsem? Mégsem azért lassított? Tekintetében zavarodottságot véltem felfedezni.

Valami nincs rendben.

Fordítva a pozíciónkon ezúttal én voltam felül. Perselus még mindig kissé értetlenül pislogott, minthogyha csak felébredni próbálna, de ahogy ujjaimmal végig szántottam az ingben lévő testén, tekintete ismét felizzott és hagyta, hogy egy hangos tépéssel megfosszam inge gombjaitól. Kínzó lassúsággal végig csókoltam enyhén szőrszállas mellkasát és a lélegzete is elállt Perselusnak, amikor alsó hasához értem és ujjaimmal végig simítottam a kemény dudoron, ami lába között ágaskodott. A nadrág gombját egy mozdulattal kioldottam, az alsónadrágját egy rántással lejjebb húztam és máris az ujjaim között volt a férfiassága, amit egy szintén férfias morgás követett és hagyta, hogy teljesen megfosszam a nadrágjától, miközben folyamatosan izgattam őt.

- Ne - nyögte. Kezemmel való izgatását nem hagytam abba, csak könyörtelenül lassítottam rajta.

- Biztos? – kérdeztem olyan kéjesen suttogva ahogy elébb ő csinálta velem. Pár percen belül már a számban volt, ő pedig a hajamba markolva irányított és felnyögött amikor pontosan úgy csináltam, hogy neki jó legyen.

Enyhített a hajam fogásán majd felhúzott magához az arcomnál fogva és megfordított engem, hogy ismét ő lehessen felül. Annyira váratlanul ért az érzés, hogy Perselussal egyszerre nyögtünk fel a gyönyörben: egy mozdulattal belém hatolt még csak időt sem adott arra, hogy felfogjam mi történik.

Lassan kezdett bennem mozogni, de egy idő után fokozatosan gyorsított és egyre nagyobbakat lökött rajtam. Nyögdécselve fontam a lábam a dereka köré és karoltam át őt, míg nem a meztelen mellkasunk össze nem ért. A forró érintés hatására Perselus még nagyobbat lökött rajtam, amitől a fejemet hátra döntve sóhajtottam fel hangosan, ő pedig a nyakamba csókolva és azt szívogatva lihegett és ahogy a meleg lehelete csiklandozta a nyakam alig bírtam vele betelni.

- Csókolj meg – lihegtem két nyögés között. Perselus egy kicsit sem akadékoskodva a száját az enyémre tapasztotta. Ezúttal nem olyan durván és követelőzően, hanem lágyan, finoman. Csókjába beleolvadva megsimítottam az arcát és hagytam, hogy nem csak a fergeteges szexuális élmény vonjon hatalma alá, hanem ez a finom csók, amit annyira élveztem, hogy már szinte beleborzongtam. Ujjaival végig simítva a nyakamon egy rossz mozdulattal, véletlenül elszakította a Bellatrixtól kapott láncomat, aminek a kapocs része bizonyára a durva vetkőzéskor lazulhatott meg. Az ajkaink egy halk cuppanással elváltak egymástól és a rózsaszín köd, ami eddig elménket beborította végre eltűnt.

Ez volt a probléma.

Perselus tekintetében láttam, hogy megváltozott valami, sőt talán minden, de nem hagytuk abba ennek ellenére sem, nem váltunk el egymástól. Fejemet ismét hátra vetve éreztem az orgazmus édes ízét, míg nem Perselus is gyorsított mozdulatain a lökés helyett és végül egyszerre ért el minket eufórikus, mámorító érzés, ami ezek után már mégsem volt teljesen olyan, mint amilyennek vártunk. Mihelyst az orgazmus hatása a testünkből eltűnt szinte azonnal szétváltunk egymás öleléséből, ami miatt azonnal fázni kezdtem és hiányoltam Perselus ölelését.

- Kitől kaptad? – lihegte.

- Bell...Bellatrixtól – pihegtem. Az ágyon felülve a lábaimat átkulcsoltam a két kezemmel, miközben ő elfordulva tőlem megvizsgálta a láncot. – Harry! – csaptam magam homlokon. Perselus értetlenkedő arckifejezéssel és a nyakláncot tartó kezével felém fordult. – Az egyik titokgazda elárulta a főhadiszállás címét! Perselus, mennünk kell! Veszélyben Harry és a többiek élete, Mundungus elárulta a rendet! – pattantam fel nem törődve azzal, hogy meztelenül járkálok előtte és felkaptam a földre leesett ruhámat és fehérneműmet. Perselus is szintén felpattant az ágyról és hangosan káromkodva kezdte el keresni a pálcáját, a talárjával együtt, miközben még a szakadt ingét is igazgatta.

- Merlinre! – sóhajtottam idegesen, majd rámarkoltam a taláromra és kirántottam belőle a pálcámat, majd Perselushoz léptem. – Reparo! – a földre legurult gombok a levegőbe repültek, majd visszakerültek az ingére, mire úgy festett, mint egy vadonatúj ruhadarab.

- Köszönöm – mondta közömbösen. A szemébe nézve végül az ajkamba haraptam és elfordítottam a fejem. Erre most nincs idő. Lesz mit megbeszélnünk, de most nincs itt az ideje. Megkell mentenünk Harryéket. Miután mind a ketten felöltöztünk idegesen fel-le járkálva gondolkoztam.

- Mit tegyünk? – kérdeztem.

- Először is mond el, hogy mit tudsz!

- Csak annyit, hogy nemsokára elmennek a Grimmauld térre, mert Mundungus elárulta a rendet. Semmi többet, mihelyst megtudtam anyáméktól ide siettem, de...Bellatrix! Ó, hogy az a mocskos szajha! – csaptam a mellettem lévő falra dühömben. – Tudtam, hogy nem bízik bennem! De, hogy még benned sem?! Elbűvölte a hülye amuletett, én pedig bedőltem a trükkjének* – fordultam vissza kétségbeesve Perselus felé.

- Szándékosan csinálta, nem akarta, hogy menjünk mi is a Grimmauld térre...egyikünkben sem bízik – bámult maga elé Perselus.

- Ha erről tudomást szerez a Nagyúr... - morogtam.

- Szerintem tudott róla – nézett rám. Csodálkozva vártam a folytatását. – Bella nem mer a Nagyúr tudta nélkül cselekedni. Ebben mind a ketten benne voltak – morogta.

- De miért? – kérdeztem.

- Na vajon miért? – emelte fel a hangját. – Bellatrix sosem bízott bennem és mihelyst gyanúba keveredtél azonnal te is megbízhatatlanná váltál!

- Gyanúba keveredtem? Ezt mégis, hogy érted?

- Úgy, hogy Bella tud rólunk! Máskülönben nem csinálta volna ezt! Meggyőzte a Nagyurat, hogy mi ne mehessünk el harcolni, mert úgy hiszi akkor valamilyen okból kifolyólag megmenekülnének Potterék! – kiabálta dühösen.

- Most ne amiatt idegeskedj, hogy tud-e rólunk Bellatrix vagy nem! Azon idegeskedj, hogy mit tegyünk, hogy megmentsük Harryéket! – fordítottam magam felé idegesen, amikor elfordult tőlem. – Mit tegyünk? – kérdeztem halkabban. Perselus tekintetében láttam, hogy nagyon erősen gondolkozik és szinte megkönnyebbültem amikor pár pillanattal később megszólalt.

- Küldj nekik egy patrónust.

- Micsoda? Miért én? Ismerik a patrónusom – hökkentem meg.

- De lehet már úton van a többi halálfaló, ők viszont ismerik az enyémet, a tiédet nem. Küldj nekik egy patrónust! – ismételte meg a parancsot, én pedig szaggatottan felsóhajtva elléptem Perselustól és a magasba emeltem a pálcám. Jó emlékek, boldog emlékek....

- Expecto Patronum! – harsogtam, majd a pálcámat meglegyintve figyeltem a farkas patrónusom, aki vidáman futkározott körülöttem és Perselus között. – Add át Harry Potternek az üzenetem: Jönnek, meneküljetek! – mondtam, majd a patrónusom hangtalanul kiszökkent az ablakon és eltűnt.

- Jönnek, meneküljetek? – kérdezte gúnyosan Perselus, amihez egy felvont szemöldök is társult.

- Most ez jutott eszembe! – morogtam, majd idegesen megdörzsöltem a homlokam. - ...és most mit csinálunk? – kérdeztem elcsukló hangon.

- Várunk. Nem jelenhetünk csak úgy meg a Grimmauld téren, ha nem hívtak minket. Nem tudunk mást csinálni, csak is várni. 

______________________________________________

*Az amulett ötletét a Vámpírakadémia c. könyvsorozat 1. kötete inspirálta, ahol Rose-al és Dimitrivel történik nagyon hasonló szituáció.