Miután mindenki túllépett a varázslatomon Fred és George egy újabb pohárral öntött nekem én pedig azonnal lehúztam. A buli kezdett elfajulni, mindenhol egyre részegebb embereket láttam, akiknek lassan már beszélni is nehezére esett.

- Pedig kb. csak öt pohár bort ihattak – mondtam George-nak tűnődve.

- Ez erős cucc. Ebből bőven elég kettő és...ésmhh... még a legnagyobb alkoholista is megérzi – felelte George vigyorogva. Fred lépett mellém hirtelen és ahogy a vállamba kapaszkodott megtántorodtam a súlyától és elnevettem magam. Ezután tekintetemmel Pitont kezdtem keresni, akit valahogy sehol sem találtam.

- Piton hová tűnt? – néztem fel Fredre.

- Elébb...elébb öntöttem neki egy pohárhhaal – itt nagyot nyelt. - ...majd kisétált a szobából – gesztikulált erősen.

- Aha – hirtelen szédülni kezdett a világ. – Azt...azt hiszem megkeresem – mondtam, majd George-ra tekintettem, aki vörös szemekkel a távolba meredt elgondolkozva. Ezt látva felnevettem. Fred megbökte a testvére vállát, mire George megtántorodott és a kanapéra dőlt. Harry és Ron hangos nevetésbe tört ki ennek láttán én pedig tántorogva kimellőztem őket és magam után becsaptam az ajtót, aminek aztán neki dőltem. Kicsit még mindig szédültem és részegnek éreztem magam attól a pár pohárkától is. Hol lehet Piton? Őrült vágyat éreztem arra, hogy megtaláljam, de nem tudtam hol keressem. Benéztem minden szobába és az ajtókat nyitva hagytam, hogy tudjam hol jártam és hol nem, mert féltem, hogy elfelejteném. Végül az emeletre felérve belébotlottam. Éppen jött ki az egyik szobából én pedig ahogy megláttam őt hirtelen megtorpantam és a hátammal a falnak dőltem.

- Mit keresel itt? – kérdezte nagyokat pislogva. Bizonyára ő is erősen ittas lehetett.

- Téged kereslek – vigyorogtam.

- Mióta is engedtem meg, hogy tegezz? – kérdezte homlok ráncolva.

- Nem engedted meg – kuncogtam.

- Részeg vagy.

- Miért, te nem? – kérdeztem. Lassú léptekkel közelebb lépett hozzám és végül már felém tornyosult.

- De, ez a gond – mondta halkan. Csak pár centi volt köztünk és épp ésszel nem bírtam felfogni, hogy hogyan lehet velem ilyen közvetlen. A szívem gyorsabban kezdett verni és ismét ugyanazt a bizsergető érzést éreztem magamban, mint amikor Voldemort előtt egymásnak estünk. Nyeltem egyet és csak utána szólaltam meg.

- Miért is lenne az gond? – kérdeztem én is halkan. A tekintetem az ajkára tévedt. Csak kikellene nyújtanom a kezem és lehet nem is tiltakozna ellene.

- Mert nem tudok józanul gondolkodni... - kicsit közelebb hajolt hozzám.

- Ilyenkor nem is kell – haraptam az ajkamba. – Az csak elront mindent... - Már éreztem a meleg leheletét az arcomon és egyre nehezebben szedtem a levegőt.

- Mit csinálunk? – kérdezte rekedten. De válasz helyett a nyaka köré fontam a karom ő pedig közelebb hajolt hozzám és szinte már előre éreztem a puha ajkait az én ajkaimon, így hát lehunytam a szemem és vártam, hogy elcsattanjon a csók.

- Nira! – valaki a nevemet kiabálta a földszintről. Megálltunk mind a ketten a mozdulatban és egymásra meredtünk. – Nira, hol vagy? – ez Fred volt, még a bódult hangja alapján is kitudtam venni. Piton közömbös arccal ellépett tőlem, majd se szó se beszéd lerobogott a lépcsőn, majd pár másodperc múlva hallottam ahogy becsapódik a bejárati ajtó. Elment.

- Francba – suttogtam a fejemet a falhoz ütve. Mégis mi ütött belém? Ő a tanárom! De mégsem ez zavart a legjobban, hogy majdnem történt köztünk valami komoly, hanem az, hogy józanul is képes lettem volna megcsókolni...és az még jobban hergelt, hogy a legjobb barátom elrontotta ezt a pillanatot.

Egy sóhaj társaságában elindultam lefelé és a korlát mögül kinézve kerestem a szememmel, hogy mégis hol lehet Fred és hogy mégis mi a Merlint akar tőlem.

***

/ Hermione Granger szemszögéből /

A parti kezdett eldurvulni. Körülöttem Mr. Weasley és Tonks kidőltek, Lupin maga elé meredve dobolt a combján a zene ritmusára, Mrs. Weasley Freddel és Ginnyvel táncolt, George pedig Harryt és Ront győzködte, hogy igyanak még. Piton feltűnés nélkül lelépett, majd nem rég Nira is, így úgy gondoltam, hogy nem lenne feltűnő, ha én is lelépnék Nira után, hisz már úgyis rég beszélgettünk egy jót. Kilépve a nappaliból azonnal felszabadultabb lettem, mivel odabent már eléggé elhasznált levegő volt, a folyosón pedig arcul csapásként ért a hűvösebb levegő. Párat pislogtam, hogy a szemem hozzászokjon a sötétséghez, majd észrevettem, hogy a földszinten minden ajtó tárva nyitva áll. Vállamat megvonva végül az emeletre indultam hisz nem láttam a földszinten Nirát. A lépcsőn felfelé haladva végül egyre halkabban lépkedtem, mivel párbeszédre lettem figyelmes. Tudtam, hogy nem illő mások beszélgetését kihallgatni, de mivel mindenki más a nappaliba volt csakis Piton és Nira lehetett az és ez a tudat kíváncsivá tett. Még két lépcsőfokot haladtam felfelé, majd végre meg is láttam őket. Óvatosan elbújtam a fal mögé úgy, hogy ők ne lássanak engem, de én őket igen. Az első pár mondatot nem hallottam, így jobban kezdtem koncentrálni, ami ittasan nehezemre esett.

- Részeg vagy – hallottam meg Piton hangját, de a szokásos komoly hangja ezúttal lágyabb volt és a figyelmemet a tegezés sem kerülte el. Eddig csak Dracot hallottam, hogy tegezi, ez egy új fejlemény volt és a tanár hangja...

- Miért, te nem? – kérdezett vissza Nira játszadozva Pitonnal. Igaz, hogy Nira eléggé Mardekáros beütésű, amióta csak ismerem, de ahhoz, hogy valaki letegezze Pitont nagy bátorság kell. Piton professzor lassú léptekkel közelebb lépett Nirához, aki a falnak dőlve állt és végül már olyan közel voltak egymáshoz, hogy Nirának felkellett a sötét alakjára nézni.

- De, ez a gond – mondta halkan Piton és a hangjától teljesen kirázott a hideg. Olyan csábító volt, hogy megkellett kicsit ráznom a fejem, hogy ráeszméljek ez még mindig a gonosz bájitaltan-, vagyis jelenleg SVK professzorom. Csak pár centi volt közte és Nira között. Nem láttam a sötét miatt az arcukat, csak a körvonalaikat, de nem kellett teljesen látnom a sötétben, hogy realizáljam, hogy a vágyat látom megcsillanni mind kettejük szemében.

- Miért is lenne az gond? – kérdezete Nira ugyanolyan halkan, mint Piton. A hangjából most elmaradt a gúny, amit sokszor alkalmazni szokott.

- Mert nem tudok józanul gondolkodni... - a torkom kiszáradt ennek hallattán és némán figyeltem ahogy Piton még közelebb húzódik Nirához.

- Ilyenkor nem is kell... – felelte Nira. – ...az csak elront mindent - láttam ahogy megcsillan a sötétben a lány fehér foga ahogy az ajkába harap. Láttam ahogy megemelkedik a mellkasa, amiből arra következtettem, hogy Nira nehezebben szedi a levegőt.

- Mit csinálunk? – kérdezte rekedten Piton. Nira a nyaka köré fonta a karját, Piton pedig közelebb hajolt a lányhoz és már csak pár milliméter hiányzott ahhoz, hogy ajkuk összeérjen.

- Nira! – Fred vagy George (néha még nehezemre esik őket megkülönböztetni) kiabált. A két alak megállt és felpattant mind kettejük szeme. Gyorsan a falhoz húzódtam, hogy véletlenül se vegyenek észre. – Nira, hol vagy? – az egyik iker hangján tisztán lehetett hallani a részegséget. Piton ekkor elsietett mellettem, mire én teljesen ledermedtem. A fekete talárja szinte lobogott utána ahogy lesietett a lépcsőn, majd rá pár másodpercre becsapódott a bejárati ajtó. A hirtelen sietségből arra következtettem, hogy a csók teljesen elmaradt, bár ehhez nem kellett túl nagy zseninek lenni.

- A francba – hallottam meg Nira suttogását, majd miután a fejét a falhoz ütötte és nagyot sóhajtott ő is lesietett a lépcsőn, miközben folyamatosan Fredet kereste. Kishíján múlott csak, hogy észrevegyenek. Lassan lecsúsztam a hátammal a falnak dőlve és döbbenten meredtem magam elé. Egyértelműen látszott, hogy több van köztük, mint tanár-diák vagy esetleg 'kém' kapcsolat. Ezek ketten flörtöltek, sőt...majdnem több lett a dologból.

***

- Mit akarsz? – értem le a lépcsőn ingerlékenyen.

- Hohó! Hát téged mégis mi ért? – kérdezte vigyorogva Fred. Felsóhajtva megdörgöltem az orrnyergemet és lassan realizáltam, hogy már majdnem teljesen józan vagyok.

- Önts még egy pohárral, kérlek – feleltem.

- Na ez a beszéd! – vigyorodott el Fred, majd besietett a nyitott ajtójú nappaliba, ahol már többen is kidőltek. Pár perccel később már koccintottunk és csendesen elfogyasztottuk az italainkat. Fred hirtelen elkezdett hümmögni, mire értetlenül pillantottam rá.

- Mi az? – kérdeztem.

- Milyen érdekes, hogy Pitonnal majdnem egyszerre léptél le – tűnődött és mintha féltékenységet véltem volna felfedezni tekintetében. Kettőt pislogtam mielőtt válaszoltam volna.

- Nem tudom ebben mi a furcsa – mondtam, majd idegességemet próbálva leplezni az ujjammal a pohár oldalán kezdtem dobolni.

- Érdekes – morogta.

- Inkább igyunk még – forgattam a szemem. Elkell felejtenem azt, ami elébb majdnem megtörtént Persel...mármint Piton professzorral.

- Sosem találjátok ki mit szereztem – jött oda hozzánk egyszer csak George.

- Én tudom – kacsintott Fred rám.

- Persze, hogy tudod – forgatta a szemét George, majd bizalmasan közelebb lépett hozzám és suttogni kezdett. – Mugli cigarettát!

- Az mégis mi? – ráncoltam a homlokom.

- Olyan anyagot tartalmaz, ami kissé elbódít és ha valaki alkoholt fogyaszt elvileg duplán jól esik – felelte George.

- Olyan, mint egy pipa? – kérdeztem ahogy megvizsgáltam George kezében a dobozt.

- Nos, a mugli világban is van pipa, de az nem olyan menő, mint a varázsló pipa – vonta meg a vállát Fred. – De kicsit hasonló – tette hozzá.

- Hát jó – adtam be a derekam. – Próbáljuk ki.

***

- Jézusom – nyögtem fel. Ginny a földön feküdve fájdalmasan felsóhajtott.

- Halkabban – mondta rekedten. Párat csámcsogtam, mire realizáltam, hogy még mindig a bor és a cigi ízét érzem a számban, amitől elhúztam a szám.

- Nektek is szép reggelt – ült fel az ágyba Hermione mosolyogva.

- Te, hogy lehetsz jól? – kérdeztem értetlenül, majd lassan én is felültem.

- Úgy, hogy én két pohár után abbahagytam a vedelést, így volt időm kijózanodni Fred és George varázspiájától – válaszolta kissé kioktatón.

- Azt kellett volna nekem is – sóhajtotta Ginny. – El se hiszem, hogy anya és apa megengedte, hogy igyunk belőle – vigyorodott el.

- Amilyen állapotba voltak... - haraptam az ajkamba, hogy ne nevessek fel.

- Gondoljátok készült reggelivel Mrs. Weasley? Kezdek éhes lenni – tűnődött Hermione.

- Szerintem ma ne számíts erre – kuncogtam. – Na gyerünk, nézzünk szét lent – kászálódtam ki az ágyból.

Ahogy leértünk a lépcsőn halkan benyitottunk először a nappaliba, hogy esetleg van-e ott valaki, de bizony, amikor megláttuk, hogy kik is vannak bent alig bírtuk a nevetésünket visszatartani. Tonks és Lupin egymáson fekve aludtak és Lupin ahogy szuszogott Tonks feje úgy emelkedett fel a férfi hasán.

- Bárcsak lenne nálam egy fényképezőgép – suttogta Ginny, mire a szám elé kellett tenni a kezem, hogy visszatudjam fojtani a nevetésem. Mr. és Mrs. Weasley nem voltak a szobába, így arra tippeltünk, hogy nekik sikerült felmenni a hálószobába aludni. Halkan bezártuk az ajtót, majd lábujj hegyen beosontunk a konyhába. Fred, George és Harry karikás szemekkel, kimerülten tekintettek ránk vissza, mire nem bírtam tovább és hangosan felnevettem.

- Borzasztóan festetek! – mondtam, mire Hermione és Ginny is hangos nevetésbe tört ki.

- Ti sem festetek jobban – válaszolta sértődötten Harry, majd röhögve helyet foglaltam.

- Anya úgy néz ki ma reggel nem fog tudni reggelivel szolgálni, de legalább van tea, ha kérnétek – mondta Fred, majd lehajtotta a fejét az asztalra.

- Cccc, gyenge – vigyorgott George.

- Te nem vagy másnapos? – kérdeztem meglepetten.

- Csak icipicit – mondta büszkén. – Na és ti?

- Kicsit még hasogat a fejem és ha ételt próbálnák bevinni a szervezetembe bizonyára kidobnám a taccsot – mondtam, mire Fred válla elkezdett rázkódni a nevetéstől.

- A fejem majd szét szakad – nyögte Ginny.

- Én jól vagyok – húzta ki magát Hermione.

- Persze, mert te jó ha két pohárral ittál és aztán leléptél – forgatta a szemét George. Fred ebben a pillanatban felnézett és érdeklődve pillantott Hermionéra, majd rám.

- Hová mentél este Hermione? – kérdezte Fred.

- Öhm, csak olvasni – vörösödött el Hermione. A szívem ekkor kihagyott egy ütemet.

- Mit olvastál? – kérdeztem halkan. Hermione idegesen elpillantott a távolba.

- Már nem emlékszem, részeg voltam – nevetett idegesen. Fred megvonta a vállát és egy fájdalmas nyögéssel vissza lehajtotta a fejét. Fürkészve néztem Hermionét, akinek az arckifejezéséből ezúttal semmit sem lehetett leolvasni, igaz kissé még mindig piros volt az arca. – Ha látott volna minket bizonyára már szólt volna – gondoltam magamban, majd öntöttem magamnak egy bőséges adag teát.