- Nocsak, Ms. Malfoy – mondta végül McGalagony. – Örülök, hogy látom.

- Úgy szintén, tanárnő – biccentettem, majd enni kezdtem a sült csirkét, amit Mrs. Weasley elém rakott. Amilyen gyorsan csak tudtam befejeztem a vacsorát, mivel elég bizar volt, hogy egyedül ettem, majd hálásan átnyújtottam a tányért az asszonynak.

- Na, és most kifelé – legyintett a kezével Mrs. Weasley Harryék irányába.

- De anya... - kezdte Ginny nyafogva.

- Nem! Hallani sem akarom! Kifelé – mondta parancsolóan, majd miután távozott Ron, Hermione, Harry és Ginny bezárta az ajtót, majd Dumbledore egy némító varázslatot tett az ajtóra. Fred és George azonnal levágódott mellém és karukat összefonva várták az eseményeket. Közöttük úgy éreztem magam, hogy védve vagyok.

- Dumbledore maga se gondolhatja komolyan, hogy egy Malfoyt beveszünk a rendbe – kezdte Mordon. Közömbös arcot vágva pillantottam rá, de hála az okklumenciának semmilyen érzelmet nem mutattam.

- Malfoy kisasszony fontos a rend számára, ő is kém akár csak Perselus – mondta Dumbledore helyet foglalva. Mindenki, aki eddig nem tudta megrökönyödötten bámult hol rám, hol Dumbledore-ra.

- Remek, még egy áruló – köpte Mordon. Szavaira felhorkantottam. – Jól szórakozik, Malfoy? – kérdezte bepöccenve.

- Nagyon – mondtam ravasz mosollyal a számon. Piton arcán is átfutott egy másodperc erejéig a káröröm, de aztán ismét a közömbösen bámult.

- Alastor, kérlek nyugodj meg – mondta Tonks. Lupin egyetértve bólintott Mordon felé.

- És mégis mit tud a rend számára tenni, amit Piton nem tud? – kérdezte morogva.

- Malfoy kiasszony nem önszántából lett halálfaló, hanem a családja erőszakolta rá – kezdte Dumbledore. Tonks szomorúan pillantott rám, Lupin pedig kifürkészhetetlen arccal bámult. Mordon rendes szeme Dumbledore-t figyelte, de a varázsszeme folyamatosan engem nézett. McGalagony hitetlenkedve hallgatta az igazgatót. – Ő is ugyanúgy Voldemort halálát akarja és ebben fog ugyanúgy segíteni, mint mindenki más. Információkat gyűjt, akár csak Perselus és mindenről beszámol nekem. Amíg Perselusnak az a feladat jutott, hogy utánam kémkedjen, addig Nirának Harry után kell – mondta, McGalagony ekkor pillantott rám, én pedig önkéntelenül is az asztallapot kezdtem fürkészni. Mr. és Mrs. Weasley tekintetét is magamon éreztem. Ekkor pattant fel George, majd három poharat tett le elénk egy újabb bor társaságába. Ezután tele töltötte a poharakat és egymásra pillantva ittuk ki a tartalmát. Fred nagyot sóhajtott utána.

- Voldemort nem gyanakszik rád? – kérdezte Lupin, mire felpillantottam. Őszinte kíváncsiság csillogott a szemében, semmi gúny.

- Nem. Egyelőre szilárdan hiszi, hogy neki kémkedek – feleltem.

- És mit tett eddig a Főnix rendjének? – kérdezte Mordon még mindig az igazgatóra nézve. Dumbledore-on először láttam életemben, hogy habozik. Végül mégis kimondta.

- Perselus megtudta, hogy Voldemort azt a feladatot bízta Dracora, hogy megöljön engem... - döbbent csend fogadta a mondatát, McGalagony pedig rémülten csapott a szájára. - ...Nira egyelőre nem derítette ki, hogy hogyan is akarja ezt végre hajtani...

- De, sikerült kiderítenem – mondtam halkan. Hirtelen mindenki felém fordult.

- Remek, akkor négyszemközt majd felvilágosítasz – mosolygott rám bíztatóan Dumbledore. Mordon már közbe akart szólni, de Dumbledore leintette. - ...akkor javítanák magamon, kiderítette. Hozzátenném még, hogy az is tudomására jutott Draco által, hogy egy volt-nincs szekrény segítségével támadást akarnak a Halálfalók mérni a Roxfortra, akkor amikor nem tartózkodok az iskolában. Mivel már csak évvége előtt tervezek elutazni Harry társaságában akkor számíthatunk erre – a többiek némán bólintották jelezve, hogy megértették, hogy mi lesz az ő feladatuk: megvédeni a Roxfortot, ha úgy lesz esedékes.

***

A gyűlés után Mordon azonnal dehoppanált jelezve nem tetszését irántam és Piton iránt, de a többiek még maradtak egy pohár borra. Dumbledore kedvesen visszautasította, majd felém fordult.

- Úgy látom, hogy szórakozás veszi kezdetét, szóval a szünet után várom az irodámban – mondta Dumbledore.

- Rendben igazgató úr – bólintottam rá, majd figyeltem ahogy az öregember kisétál a szobából.

- Nem, nem! Ne azt anya! – állította meg Fred az anyja kezét, aki éppen az apja társaságában bontotta volna ki az üveget.

- Inkább ezt – vett elő egy üveget George. – Ajándékba kaptuk és úgy gondoltuk veletek szeretnénk meginni – mosolygott nyájasan George. Felvont szemöldökkel figyeltem ahogy az apja gyanútlanul elveszi az üveget, de Mrs. Weasley ugyanúgy méregette az ikreket, mint én. Végül már késő volt, mert Mr. Weasley felbontotta és minden pohárba öntött egy bőséges adagot, az üres üveget pedig félretette.

- Akkor igyunk a sikeres gyűlésre és arra, hogy mindenki életben maradjon az elkövetkező háborúban – emelte fel vigyorogva a poharát Fred, George pedig bólogatva koccintott vele, majd velem is. Fred rám kacsintva érintette hozzá a poharát az enyémhez.

- Mit tettetek bele? – suttogtam.

- Nyugi, élvezni fogod – vigyorgott. Végül sóhajtva én is belekortyoltam az italomba, de nem számítottam arra, hogy milyen finom lesz így azonnal kiittam a tartalmát. Körbe pillantva észrevettem, hogy mindenki így tett, még Piton is, aki szemöldök ráncolva méregette a poharat, majd elkerekedett szemekkel ízlelgette, bár már mindet lenyelte.

- Ugye nem...? – kérdezte Piton és a szigorú hangja most kissé máshogy csengett, mintha pánikolna.

- De – vigyorgott George letéve az üres poharát.

- Mit tettetek bele fiúk? – állt Mrs. Weasley Fred mellé, de kissé mintha megszédült volna.

- Bódító szirup, jókedv fokozó és csak egy icipici... - itt összeillesztette két ujját, hogy szemléltesse a mennyiséget. - ...igazság szérum. Nem Veritaserum, ez saját gyártású! – tette hozzá amikor meglátta Piton dühtől eltorzuló arcát. – Ez sokkal gyengébb, meg lehet nyugodni – mondta kuncogva. Piton hirtelen felállt (bizonyára, hogy távozzon), de ahogy a széket kitolta maga alól megtorpant és megkellett kapaszkodnia az asztalba az ital hatása miatt. Ez volt számomra az utolsó csepp a pohárban. Olyan hangos, mélyről jövő nevetésbe törtem ki, hogy mindenki, aki eddig még Fredre és George-ra veszekedett abba hagyta. Annyira nevettem, hogy még a könnyem is kicsordult és ahogy ezt Tonks meglátta ő is rákezdett. Aztán Fred és George is. Ezután csatlakozott Mr. Weasley is, majd Lupin és Mrs. Weasley is. Nevetve néztem végig a társaságon majd ránéztem Pitonra, aki erősen próbálta visszatartani széles mosolyát, de ahogy meglátta, hogy őt figyelem ő sem bírta tovább és felnevetett a nagy semmin. Életemben nem hallottam még olyan szép nevetést, mint az övé. Ezt talán észre is vehette rajtam, mert elkomolyodtam és egy halvány mosollyal figyeltem őt. Végül észhez térítve magam elfordultam tőle, mivel Fred megbökte a vállam és egy újabb üveget tartott felém.

- Mégis mennyit hoztatok? – nevettem fel.

- Eleget – kacsintott. – Ti vagytok a tesztalanyaink, de maradjon ez köztünk – vette halkabbra, mire meglöktem a vállát, majd felé tartottam a poharam.

- Menj körbe, szerintem... - nem tudtam befejezni, mert ekkor vettem észre, hogy George már körbe járta a társaságot és vígan öntöget. - ...vedd úgy, hogy nem szóltam – ráztam a fejem mosolyogva. Mrs. Weasley vihogva átment a nappaliba és kezével integetve hívogatott minket és akár a bárányok követtük őt a poharunkkal. Észre sem vettem, hogy Piton mellett sétáltam át a másik szobába, csak akkor, amikor megszólított.

- Nem hiszem el, hogy mire vett rá ez a két barom – motyogta mogorván, mire szélesen rámosolyogtam.

- Én valahol gondoltam, de engedtem nekik – mondtam és a kérdő pillantására tovább folytattam. – Nem árt a szórakozás – vontam meg a vállam a szemébe nézve. Piton elgondolkodón nézett rám, majd meglötyögtette a kezében lévő italt. Közben beértünk a nappaliba, ahol Mrs. Weasley egy lemezt tett fel és Tonkssal együtt táncolni kezdett. Lupin a lábával dobolva nézte őket és kiürítette a poharát.

- Rossz előérzetem van – morogta Piton.

- Ma ne törődjön vele. Kicsit...engedje el magát – mondtam, mire felhorkantott. A szememet forgatva végül felemeltem a poharam, mire sóhajtva, de koccintott velem Piton. Egymás szemébe nézve ürítettük ki a poharainkat, majd szélesen elmosolyodva követtem a példáját és helyet foglaltam az egyik üresen lévő kanapén. Ezután viszont már Lupin is felpattant és feleségét megpörgetve táncolni kezdtek, amihez Mr. Weasley is csatlakozott feleségét megragadva. Fred és George sugdolózva beszélgettek valamit.

- Jaj ne, megint terveznek valamit – sóhajtottam és a fejemet rázva mosolyogtam az irányukba. Mintha csak meghallottak volna mind a ketten rám néztek, majd széles vigyorral a fejükön elindultak felém.

- Piton professzor – biccentett Fred és George Piton felé.

- Már nem tanítom magukat, bőven elég a Piton is – sóhajtotta. Döbbenten pislogtam felé. Ezek szerint nála is hatni kezdett az ital.

- Ezesetben Piton – javította ki magát mindkét fiú, majd ismét felém fordultak.

- Mit szólnál egy kis mugli muzsikához? – kérdezte George vigyorogva.

- Azt, hogy megőrültetek – válaszoltam nyugodtan csengő hangon.

- Ugyan már! Tudjuk a gyengepontod – felelte Fred titokzatosan mosolyogva.

- Jaj ne – néztem rájuk elkerekedett szemekkel. George már is a lemezlejátszóhoz lépett, majd hosszas keresés után megtalálta, amit akart.

- Csinálhatnád hozzá azt a pálcanélküli varázslatot is, hisz olyan jól megy neked – mondta Fred kacsintva, majd a kezembe nyomott egy újabb poharat. – Piton maga kér még? – kérdezte.

- Ezt a kört kihagyom – felelte és akkor a zene megszólalt. A szememet lehunytam, de a mosolyomat nem tudtam letörölni a képemről. ABBA. Mindig is megvetettem a mugli zenét, de amikor ezt a bandát megmutatta nekem Fred és George szinte elájultam.

Abban a pillanatban futott be Harry, Ron, Hermione és Ginny is, akik értetlenül pillantottak körbe.

- Itt mégis mi folyik? – kérdezte Ginny értetlenül.

- Buli van! – kiáltotta oda a lányának Mrs. Weasley, mire az aranytrió és Ginny értetlenül pillantottak a nőre. Fred és George eléjük lépett és egy újabb üvegbontás után öntöttek nekik is egy pohárral.

- De anya mégis mit fog szólni? – kérdezte halkan Ron.

- Csak nézz rá – folytottam vissza a nevetésem. A nő éppen csárdást táncolt a férjével, holott diszkó szám szólt.

- Hát akkor... - Hermione homlok ráncolva méregette a pohara tartalmát. – Egészség, azt hiszem – mondta, majd mind a négyen megitták. Pár percen belül már a hatás is látható volt, mert a két lány bódultan vihogni kezdett a két fiú pedig nagyokat pislogott. Piton gúnyos mosollyal méregette őket, Fred és George pedig vigyorogva indult el a többi ember irányába, hogy ismét beöntsenek nekik.

Ekkor megszólalt a 'Chiquitita'. A poharam tartalmát ledöntve letettem a mellettem lévő kisasztalra és elindultam volna a zene irányába, ha Piton nem kapja el a csuklómat.

- Mire készülsz? – kérdezte halkan, hogy a nem messzebb álló Harryék ne hallják meg. Bár eléggé kellett volna koncentrálniuk az ő állapotukban.

- Táncolni fogok. Te nem jössz? – vigyorogtam. Észre sem vettem, hogy letegeztem és arcvonásaiból ítélve ő sem.

- Én nem táncolok.

- Kár – mondtam, majd figyeltem ahogy lassan elengedi a kezem. – Talán majd egyszer – mondtam csendesen, majd megfordulva szinte futottam a táncoló emberek felé. Ez az én számom.

Fred és George azonnal mellém szegeződtek és ahogy rákezdtem az éneklésre velem együtt kántálták. Mindenki jót szórakozott rajtunk, voltak, akik igaz nem is ismerték a zenét, de ugyanúgy folytatták a táncolást. Egyszer Fred, máskor George pörgetett meg és hárman úgy táncoltunk, mintha már betanultuk volna a koreográfiát. Amikor a zongora szólóhoz ért az ABBA szám Fred és George félre állt és őszintén mosolyogva várták a varázslatom, amit még negyedikben sikerült megtanulnom és először akkor alkalmaztam amikor jó pár vajsör után táncra perdültünk a fiúkkal. Mély levegőt vettem, magasba emeltem a kezem, majd pörögni kezdtem. Érzetem amikor a mágia végig áramlott a testemen, majd az ujjhegyeimben ért véget. A szememet kinyitottam, majd mosolyogva figyeltem ahogy ezernyi szikraeső hull ki az ujjaimból a plafon felé, majd egy idő után megáll a levegőben és konfettivé változik. Több száz ezüst konfetti hullott a levegőből, de mihelyst talajt értek el tűntek, mintha csak egy hópihe olvadna el. Amikor a szám véget ért megálltam a pörgésbe és a mellém szegeződő George vállába kapaszkodtam.

- Kicsit elszédültem – nevettem fel.

- Ez bámulatos volt! Hol tanultad? – lépett mellém Tonks. A többiek is ámulva pillantottak rám.

- Egy könyvben olvastam, hogy hogyan lehet saját varázslatot készíteni és ez volt az első próbálkozásom – mosolyogtam rá. A nem messzebb álló Ron nagyokat pislogott és még mindig tátott szájjal bámult. Piton a helyén ülve méregedett, de mintha szemében őszinte csodálkozást véltem volna felfedezni, amit végül csak a részegségem listájára írtam.