- A francba – nyögtem ahogy realizáltam, hogy a földön vagyok. Szaggatottan felsóhajtva már keltem volna fel, de Piton kezét felém nyújtva felhúzott. Leporolva magam egymásra pillantottunk, majd egyszerre néztünk el és indultunk a kapu felé. Én gyorsabb voltam így én szüntettem meg a kapu védelmét ahogy beléptünk. Piton a szeme sarkából figyelt engem, de nem szólt egy szót sem. Belépve a házba egyenesen felmentünk a lépcsőn, majd kopogás nélkül benyitottunk az étkezőbe, ahol már az emberek helyet foglaltak.

- Á, Perselus, Nira! Foglaljatok helyet – mondta halálosan nyugodt hangon Voldemort.

- Nagyuram – biccentettem, majd helyet foglaltam, Piton úgyszintén. Pár másodperc kínos csend után ismét megszólalt Voldemort.

- Draco, a szüleid felvilágosítottak a Volt-nincs szekrényes ötletedről...bekell vallanom nem rossz gondolat, de nem változtat azon a tényen, hogy attól megkell ölnöd Dumbledore-t – fejezte be élesen.

- Köszönöm, Nagyuram.

- Haladtál már a feladatoddal? – kérdezte.

- Imperius átok hatása alá helyeztem Madam Rosmertát, a Három Seprű csaposát, aki egy elátkozott nyakláncot fog átadni az egyik Griffendéles diáklánynak, hogy adja át Dumbledore-nak – mondta Draco. Halkan sóhajtva bámultam rá és nem kellett nagy okklumentornak lennem, hogy tudjam Voldemortnak nem tetszik a terve. Nem szólt semmit, csak végig nézett a fiún, majd Piton felé fordult.

- A fiú még mindig jár külön órákra Dumbledore-hoz? – kérdezte.

- Igen, Nagyúr.

- Megtudtál bármit is Dumbledore-tól?

- Csupán annyit, hogy időnként eljár a birtokról, egyelőre nem mondta el, hogy miért – felelte. – Viszont megtudtam, hogy a következő Főnix rendje gyűlés a téli szünetben lesz – fejezte be, mire rá pillantottam. Erről még nem világosított fel engem senki.

- Yaxley, mi híred van a Minisztériumból? – hajolt előrébb a székén Voldemort, majd hirtelen arra lettem figyelmes, hogy Nagini a kígyója felkúszik mellette az asztalra, Voldemort pedig végig simít a fején. Elfordítva a fejemet próbáltam nem tudomást venni a hüllőről.

- Arthur Weasley gyanakszik Piusra, ráadásul valamilyen oknál fogva újabb házellenőrzést rendelt ki mindkét Malfoy családnál – felelte. Felvont szemöldökkel megkerestem apám tekintetét, aki állát megemelve nézett Yaxley-ra.

- Nem talált semmit, se nálunk, se Luciusnál – mondta apám.

- Ezt örömmel hallom – mondta Voldemort. – Weasley-vel ne foglalkozzatok, Yaxley. Ő csak egy véráruló, nem fog senki se hinni neki – szavait halk nevetés követte a többi Halálfaló részéről.

- Nira? – pillantott rám hirtelen. – Sikerült közelebbi kapcsolatot létesítened Potterrel? – kérdezte.

- Valamennyit haladtam vele, Nagyuram – mondtam és szinte már abban a percben tudtam, hogy a belefog nézni a fejembe, így azonnal előrevetítettem az emlékeimet. Megmutattam neki ahogy békejobbot nyújtok neki a folyosón majd, hogy felvett a Griffendél csapatába. Ezután mutattam neki egy pár nappal ezelőtti emléket, ahol elmagyarázom neki a nonverbális varázslás lényegét, amit fintorogva fogat, de értékeli.

- Lassan, de biztosan – mért végig Voldemort, miután kihúzódott a fejemből, én pedig önkéntelenül is a fejemhez kaptam fájdalmamban.

- Igen, Nagyuram – feleltem csendesen, majd leeresztettem magam mellé a karom.

***

A gyűlés után úgy döntöttem, hogy még maradok, így kimentünk Dracoval a birtokra sétálni. Tudtam, hogy az unokatestvérem soha nem árulna el, így elmondtam neki, hogy Dumbledore is a bizalmába fogadott. Nem fogadta túl jól, de megígérte, hogy tartani fogja a száját. Ezután a feladatáról kezdtük beszélni.

- Nem rosszból mondom, Draco, de szánalmas vagy – mondtam nyugodtan csengő hangon és szemem sarkából azt figyeltem ahogy Narcissa és Lucius albínó pávája leugrik egy fa vastag ágáról.

- Én vagyok szánalmas? – emelte fel a hangját. – Legalább nem én...

- Hallgass! – torpantam meg. – Itt ki ne mond. Még a falnak is füle van – mérgelődtem ahogy a ház közeléhez értünk. A pálcámat felemelve végül egy suttogtam a 'Disaudio' bűbájt, amit a drága félvér herceg tanított nekem, ahogy Potternek is. A varázslat körbe ölelt minket és érezhető volt, hogy külső fülek már nem hallják azt, amit beszélünk.

- Amikor anyád azt mondta, hogy rossz hatással vannak rád a Griffendélesek nem hittem neki, de most már elhiszem – mondta gúnyosan. – Csak egy idióta meggondolatlan képes arra, hogy kémkedik Dumbledore-nak...

- Ezesetben Pitont is egy idiótának nevezted – ráncoltam a szemöldököm. Azonnal az ajkamba haraptam ahogy ezt kimondtam.

- Jó, de ő a Sötét Nagyúrnak kémkedik és csak megjátsza magát Dumbledore előtt – forgatta a szemét. Megnyugodva leeresztettem a feszült vállamat és elpillantottam Dracoról. Jobban megkell válogatnom a szavaimat.

- Honnan veszed, hogy én nem a Sötét Nagyúrnak kémkedek? – húztam széles mosolyra a szám. Draco megtorpant.

- Nira veszélyes játékot játszol! – szólt rám kissé agresszívan.

- Most meg miért lettél dühös? – húztam ravasz mosolyra a szám, de meg sem álltam az unokatestvérem udvarán, miközben befelé haladtunk a sétánkról.

- Mert sosem tudom, hogy mit gondolsz komolyan és mit nem! – csattant fel.

- Ezért is vagyok tökéletes kém – vontam meg a vállam.

- Na ebben egyetértünk. De Nira... - ragadta meg a vállam, mire megtorpantam a bejárati ajtóban. - ...nem tudom melyik oldalon állsz, de arra kérlek, hogy nagyon vigyázz magadra – mondta komolyan.

- Draco van egy kérdésem – sepertem le a vállamról a kezét, miközben bezártam mögöttünk egy pálca lendítéssel az ajtót és feliramodtam a lépcsőn. – Melyik oldalon állsz te egyáltalán? És ezt úgy kérdezem, mint az unokatestvéred, nem, mint halálfaló – mondtam. Direkt emeltem ki a halálfaló szót, hogy valamiképp választ adjak arra a kérdésére, hogy melyik oldalt is szolgálom. Bár ez hazuság volt. Draco felhorkantott.

- Szerinted számít ez? – kérdezte ironikusan. – Teljesen mindegy, mert nincs választásom – tette hozzá. Ezután csendesen elkanyarodtunk a folyosón, hogy az emeleti nappali felé vegyük az irányt, ami általában üres szokott lenni.

- Mi ez a zene? – kérdeztem, miközben a nappali díszes ajtaja felé baktattunk. Közben megszüntettem a Disaudio hatását.

- Valami klasszikus zene. Anyámék bizonyára beboroztak – nevetett fel, mire követtem a példáját. Belépve az ajtón viszont a nevetés a torkomon akadt. Igen, igaza volt, tényleg ittak. De nem egyedül. A látvány, ami fogadott önkéntelenül is arra sarkalt, hogy megforduljak és Dracot megállítsam a kezemmel mielőtt belépne.

- Mi az? – kérdezte Draco, de nem kötött bele abba, hogy megállítottam.

- Nocsak, Nira! Milyen kellemes meglepetés – sziszegte közömbös hangon a Sötét Nagyúr. Draco pánikba esett. – Menj – tátogtam. Draco egy percig habozott, de végül megfordult és gyors léptekkel elsétált a szoba ajtajától. Megfordulva végül fejet hajtottam.

- Nagyúr – mondtam köszönés gyanánt. Luciuson ülő Narcissa arcán akár csak elébb a fia képén pánik futott át. Ő látta, hogy Dracot kizavarom, mert pont olyan helyen ültek, ahol ráláttak a bejárati ajtóra. Akár csak Piton, aki a kanapé melletti széles fotelben ült. Narcissa és Lucius az irányomba azonnal közömbösséget erőltettek az arcukra, de akkor is bizarrnak tűnt az egész: mind a kettőjük kezében egy-egy manóboros pohár pihent és ahogy félreérthetetlen pózba egymásba voltak gabalyodva látszik, hogy valamit egyértelműen csinálni készültek. Piton kezében lángnyelv whisky volt, de fejét rólam Voldemortra szegezte, majd...a szüleimre. Döbbenten pillantva a szorosan egymás mellett ülő szüleimre jeges düh támadt bennem. Hát ezt csinálják akkor amikor nem éppen sárvérűeket kínoznak és terveket szövögetnek? Orgiát és ivós partikat rendeznek?!
- Nagyuram, jobb lenne, ha mi mennénk – álltak fel lassan a szüleim, de szinte azonnal térdre is borultak tiszteletüket mutatva Voldemort előtt.

- Ha ragaszkodtok hozzá, hát menjetek. De a lányotok marad – mondta ki hűvösen. A szüleim egy percre megdermedtek, majd lassan felálltak és kimentek a szobából. Mielőtt viszont kiértek volna mind a ketten egyszerre haragosan és egyszerre aggódva pillantottak rám. Nem is törődve a nézésükkel kissé reszkető kezemet összefontam a mellkasomon. Ekkor néztem csak szét jobban a szobába. Bellatrix Voldemort jobbján ült és éppen egy szöszt szedett le a Nagyúr talárjáról. Yaxley egy látszólag örömlánnyal barátkozott és nem is törődött a jelenlétemmel, majd mindjárt közvetlen mellette Dolohov és Bellatrix férje, Lestrange ült három kurvával körül véve. Bellatrixra nézve megállapítottam, hogy ő ezzel egy kicsit sem törődik, amíg a Sötét Nagyúr egy kis figyelmét is neki szenteli. – Ha jól tudom neked ez az első partid velünk – mondta Voldemort túlságosan is nyugodtan csengő hangon. Nyeltem egyet.

- Igen, Nagyuram – feleltem tisztelettudóan, de hangom megbicsaklott.

- Vedd ezt egy beavatásnak – húzta félmosolyra a száját. – Bár, mint láthatod mindenkinek megvan a maga párja...Perselus kivételével – tette hozzá. Ezúttal az említett professzor felé néztem. Közömbös arccal bámult rám. Mielőtt bármit is cselekedhettem volna Voldemort előhúzta a pálcáját és egy mozdulattal taszítani kezdett Piton felé, teljesen addig, amíg az ölébe nem landoltam pontosan ugyanolyan pózban, mint amilyenben Narcissa ült Luciuson: mintha csak rámásztam volna és két térdem a fotel szélén pihent, a lábam között pedig Piton ült. A szememet erősen lehunytam ahogy elvörösödtem, majd, amikor a Nagyúr ismét megszólalt csak akkor nyitottam ki és kerültem Piton tekintetét. – Lángnyelv whiskyt? Esetleg manóbort? – kérdezte Voldemort, mintha csak otthon lenne. A Piton mögötti falat fürkészve válaszoltam.

- Lángnyelv whiskyt, Nagyuram – feleltem lassan és kimérten. Visszafordultam Piton felé, majd, amikor láttam a felém lebegő teljesen teletöltött poharat, elkaptam, de nem vettem le a tekintetemet a tanáromról. A zene felerősödött, majd csak annyit vettem észre, hogy már senki sem foglalkozik velünk, mindenki visszatért az eredeti elfoglaltságához: a partnerével való foglalkozáshoz.

- Nem tudtam, hogy itt vannak, máskülönben nem jövök be – mondtam csendesen.

- Inkább igyon, Malfoy – mondta hűvösen. Értettem a célzást: Voldemort nyíltan is odaadott Pitonnak, a szüleim pedig akik egy kicsit is megvédhettek volna leléptek. Felkell tartani a látszatot, hogy igen is elfogadtam azt, hogy részt veszek egy ilyen partin. Nagyokat kortyolva nyeltem az égető alkoholt, még a szemem is bekönnyezett, de nem foglalkoztam vele, kiittam az utolsó cseppig. Ahogy végül levegőhöz jutottam az ajkamba haraptam. Szemem sarkából láttam, hogy a pohár újra töltődik. – Nem tehetünk semmi olyat, ami kívül esik a tanár-diák kapcsolatunkon – szólalt meg ismét és ő is a kezében szorongatta a poharát és kettőt kortyolt belőle. A varázs alkohol hamarább száll az ember fejébe, így szinte azonnal érezni kezdtem egy kis hatását: gond nélkül magamra tudtam ölteni a Malfoy álarcom.

- Na, de tanár úr – húztam ravasz mosolyra a szám. – Ez már eleve túl megy mindenen – mutattam magunkra, majd közelebb hajoltam a füléhez. – Ráadásul most nem vagyunk Roxfortban – súgtam, majd ismét elhajolva tőle nagyot kortyoltam az italomból és úgy figyeltem a reakcióját, ami nem is maradt el. Döbbent arca egy másodperc alatt dühös lett, majd végül elgondolkodóba csapott át.

- Higgye el nekem, hogy nem akarja ezt a játékot űzni – halkan beszélt, amit csak az szakított félbe, ahogy Narcissa felnevetett azon ahogy Lucius kifűzte a mellén lévő fűzőt.

- Érzem, hogy figyel minket, Piton – préseltem ki a fogaim között. A professzor óvatosan elfordult, majd ahogy rájött, hogy igazam van egy halvány mosolyt villantott a Sötét Nagyúr felé.

- Igazad van, ez már menthetetlen helyzet. Igyunk! – morogta végül, majd ismét felemelve a poharunk ezúttal halkan koccintottunk. Ahogy lassanként nyeltük az alkoholt már nem is volt olyan kínos, hogy az ölében vagyok. A szemem sarkából még mindig láttam, hogy annak ellenére, hogy Bellatrix lassan az ölébe mászik Voldemortnak minket vizslat. Piton is észrevette, így mielőtt a tanárom bármit is tehetett volna hátra söpörtem a hajamat, majd a nyaka egyik oldalán végig simítottam az ujjaimmal, a másik oldalát pedig apró csókokkal hintettem be. Éreztem, hogy Piton még a légzést is abbahagyja annyira megfeszül, de mivel két-három csók után sem hagytam abba, végül ismét levegőt vett és lassan ellazult az érintésemtől. Karját lassan felemelve elvette az italt a kezemből, majd a sajátjával együtt letette a mellettünk lévő asztalra és végig simított a hátamon, majd a derekamon. Az érintése nyomán enyhe bizsergés futott végig a testemen, de nem foglalkoztam vele, csak tettem azt, ami a dolgom. Amikor már hajoltam volna el tőle, hogy a nyaka másik oldalát is végig csókolhassam Piton eltolt magától, de csak annyira, hogy ő következhessen. Ajkával (talán szándékosan) mohó csókokat hintett a nyakamra, amitől önkéntelenül is egy halk nyögés szaladt ki a számon. Azt gondoltam volna, hogy ettől majd megáll, mert beijed, de nem így tett. Tovább folytatta a tevékenységet, sőt keze egyre lejjebb csúszott egyenesen a fenekemre. A karommal végig simítottam a mellkasán és teljesen megfeledkezve a körülöttünk lévőkről kigomboltam a talárja első három gombját és ugyanúgy az ingje egy részét is és végig simítottam a csupasz mellkasa felső részén. Halkan felmordult erre a férfi, de csak olyan halkan, hogy ha nem figyelek fel sem tűnt volna. Keze a fenekemen végig simított, majd a csípőmet megragadva szorosabban magához rántott, mire a lába között lüktető férfiasságát megéreztem pontosan a saját forróságomnál. Halkan felsóhajtva hagytam, hogy karja csípőmről felfelé haladjon, majd kissé megállapodjon a melleimen, amibe finoman belemarkolt, majd a talárom szintén első három gombját ő is kigombolta, de csak, hogy jobban hozzá férjen a nyakamhoz. Halkan felnyögve a foga érintésétől ahogy finoman szívogatni kezdte a nyakamat a kezem lejjebb siklott egyenesen a férfiasságához, hogy megérintsem és hogy...

Nevetés szakította félbe a cselekvésünket, mire elszakadtunk egymástól, bár igaz nem keltem fel Pitonról, csak eltávolodtunk a másiktól, mintha csak egy taszító bűbájt szórt volna valaki ránk.

- Lám csak a két kémem egymásra talált – húzta ravasz mosolyra a száját Voldemort, mire Bellatrix ismét őrült módjára felnevetett, majd valamit Voldemort fülébe súgott, amitől ő még szélesebben vigyorgott. Ezután már Narcissa és Lucius is felénk fordult, igaz Lucius csak két másodpercre, hogy a legjobb barátjára vigyoroghasson, majd tovább folytatta a felesége fenekének markolgatását. Narcissa még pár másodpercig kifürkészhetetlen arccal nézett rám, majd ismét beleélte magát férje érintésébe.

- Jobb...jobb lesz, ha megyek – motyogtam magam elé, majd miközben felkászálódtam Piton öléből még utoljára meghúztam a poharamat.

- Csakugyan? Ilyen hamar? Milyen kár – szólalt meg egyszer csak Bellatrix. - Nagyuram, hát nem lenne lovagias, ha Piton elkísérné? – vigyorgott, majd Voldemort felé fordult, aki felváltva minket vizslatott.

- De, tényleg az lenne – engedett Bellatrix szavának. Piton értve a szóból felpattant és akár csak én, ő is meghúzta a poharát, majd mind a ketten fejet hajtottunk a Sötét Nagyúr előtt, majd szó nélkül elhagytuk a szobát.