Másnap még mindig kissé döbbenten az előző napom hatására ballagtam lefelé a klubhelyiségből, majd ahogy beértem a főterembe le sem ültem (bár íncsiklandozó illata volt az ételnek), hanem automatikusan Draco felé biccentettem, hogy jöjjön ki a teremből. Draco értetlenül ráncolva a homlokát végül egy puszit nyomott Pansy arcára és felkelt a helyéről. A tekintetemet természetesen az sem kerülte el, hogy Piton és Dumbledore is minket vizslat, de nem törődtem velük, csak kiballagtam a teremből az oldalamon az unokatestvéremmel.

- Mit tervezel azzal a volt-nincs szekrénnyel? – kérdeztem ahogy megálltunk a folyosón és hangtompító védőbűbájjal vettem magunkat körbe.

- Neked is szép reggelt – morogta. Szememet forgatva összefontam magam előtt a karom és úgy vártam a válaszát.

- Mihelyst megjavítom beszeretném juttatni a többi halálfalót ide, hogy áttudjuk venni a hatalmat amikor megölöm Dumbledore-t – mondta ki nehezen. A gyorsabban verő szívemmel nem is foglalkozva tettem fel az újabb kérdésem.

- És ezt mikor hajtod végre? – kérdeztem.

- Nem tudom! – csattant fel. – Amikor sikerül megjavítanom és Dumbledore nem tartózkodik a Roxfort területén – vonta meg a vállát idegesen. – A Sötét Nagyúr nem hallgatott meg, de elmondtam a szüleimnek a tervet és nekik tetszik, szóval majd ők megosztják vele – folytatta. – De amúgy is, mik ezek a hirtelen kérdések?

- Csak érdekel. A Nagyúr kémnek titulált és hogyha tényleg vállalom is ezt a szerepet akkor szeretném tudni, hogy mi folyik körülöttem – feleltem az első dolgot, ami az eszembe jutott. Draco a vállát megvonva végül a mögöttem lévő falat kezdte el fixírozni. – Jól vagy? – enyhültem meg.

- Nem – mondta szinte azonnal. – Már van pár ötletem, hogy mégis hogyan végzek Dumbledore-ral, de...

- De? – kérdeztem kíváncsiságomat nem is leplezve.

- De az nem tartozik rád! Megtudtad, amit akartál, szóval ne faggass tovább! – indult vissza a terembe.

- Jól van, de azért várj meg – siettem utána.

***

Másnap SVK után már éppen indultam volna kifelé a teremből örömömet nem is leplezve, hogy ismét remekül teljesítettem az órán, amikor Piton utánam szólt.

- Maga még maradjon, Malfoy kisasszony – mondta cinikus hangjával, mire megtorpantam. Az utolsó távozók között volt Ron és Harry is, akik gyanakvóan fordultak utánam, amire csak egy unott nézést kaptak tőlem. Miután bezárult az ajtó az ajkamat harapdálva fordultam vissza és néztem Pitonra, aki leült az asztala mögé, majd az első pad felé intett kezével. Felsóhajtva végül levágtam magam az asztal mögé és letettem a székem mellé a táskámat, majd összefonva a karomat a mellkasom előtt bámultam a tanárra. – Beszéltél már Dracoval? – kérdezte.

- Igen beszéltem – mondtam kissé mogorván. A szemöldöke a magasba szaladt és úgy várta a folytatásom. – Nem tudtam kiszedni belőle, hogy hogyan is akarja megölni Dumbledore-t, viszont azt hajlandó volt elárulni, hogy egy volt-nincs szekrényt próbál megjavítani és azon keresztül akarja bejuttatni a Roxfortba a többi halálfalót. Ezt akkor akarja végrehajtani amikor Dumbledore nem fog a Roxfortban tartózkodni – mondtam. Piton elgondolkodó arckifejezéssel nézett rám, majd bólintott.

- Továbbítom majd Dumbledore igazgatóúrnak – felelte. – Valamelyik hétvégén októberben ismét várható lesz egy gyűlés, számíts rá.

- Rendben – sóhajtottam.

- Számíts arra is, hogy a Nagyúr beleakar majd nézni a fejedbe, szóval addig nem ártana kicsivel közelebb kerülnöd Potterhez.

- Nem elég az, hogy Dumbledore kettős kémnek hisz? - kérdeztem fáradt arccal.

- Annak is bizonyára örülni fog, de azt kérte, hogy Potterhez kerülj közelebb, ne Dumbledore-hoz, mivel az az én feladatom – mondta keményen.

- Remek – mondtam gúnyosan, majd Piton szigorú arcát látva, végül megenyhültem. – Igyekezni fogok – mondtam, majd felkeltem a székből és a vállamra kanyarítottam a táskám és meg sem várva a folytatást kimentem a teremből.

Úgy döntöttem, hogy egyenesen a klubhelyiségbe indulok, ahol írok egy levelet Frednek és George-nak, mert utoljára pontosan egy hete kaptam tőlük levelet. Pár perccel később kissé kifulladva estem be a Griffendél klubhelyiségébe, majd kikeresve a táskámból egy tollat és tintát elvettem az asztal fiókjából egy pergament és borítékot, majd gondolkozás nélkül körmölni kezdtem.

Kedves Fred és George!

Lenne jó pár hírem, de nem érzem úgy, hogy ezt okos lenne megosztani egy levélben. Holnap esetleg a hophálózat segítségével beszélhetnénk a Griffendél klubhelyiségbe, ha nektek is megfelel. Holnap éjfél körül (ezesetben holnapután) a kanapén ülve fogok rátok várni, remélem addig elolvassátok a levelem.

Szerettel, Nira

Megvártam amíg megszáradt a tinta, majd csak úgy hajtottam össze a pergament és tettem bele a borítékba. Belemártva a tollam a tintába felcímkéztem és később már a bagolyházban kötöttem egy iskola bagoly lábára és engedtem útjára az állatot. Visszafelé haladva Ginnyvel és Harryvel futottam össze, akik valamiről elmélyülten beszélgettek.

- Á, szia Nira! – köszöntött mosolyogva Ginny és lelassított.

- Sziasztok – biccentettem.

- Jössz ma a kviddics válogatásra? – kérdezte nem törődve azzal, hogy felgyorsítottam és kielőztem őket, bár amikor meghallottam a 'válogatás' szót megtorpantam. Itt egy esély, hogy közelebb férkőzzek Potterhez és ráadásul úgy csinálhatom, hogy én is jól jöjjek ki.

- Nem is tudtam róla, hogy ma van – álltam meg és vártam be őket.

- De hát már egy hete kivan akasztva a kandalló fölé – ráncolta a homlokát Harry.

- Ó, nem figyeltem – mondtam őszintén, majd Ginny felé fordultam.

- Nem hiszem, hogy Harry szívesen látna a csapatban, de kedves, hogy érdeklődsz felőlem – válaszoltam kimérten, majd ismét felgyorsítottam a lépteimet. A hátam mögül hallottam ahogy Harry fájdalmasan felnyög Ginny könyökétől, ami a bordájába ütődött.

- Ha megfelelő játékosnak tartalak felveszlek a csapatba – mondta Harry. Ravaszul elmosolyodva megfordultam és ártatlan képet vágtam felé.

- Hajlandó vagy félretenni az aggályaidat irántam? – kérdeztem összefonva a karom.

- Igen – nyögte végül, miközben oldalát simogatta.

- Ezesetben én is és egyben bocsánatot is kérek a pofonért – mondtam nyugodtan. Harry meglepődve pislogott párat, majd bólintott. Ezután már kicsit kevésbé visszahúzódóan viselkedett.

- Minek szeretnél jelentkezni? – kérdezte.

- Fred és George bizonyára büszkék lennének rám, ha jelentkeznék terelőnek – feleltem kissé elmosolyodva.

- Még nem is láttalak játszani – mondta Ginny meglepődve a válaszomon.

- Dracoval néha játszottam iskolán kívül, itt pedig Fred és George is ellátott tippekkel és tanácsokkal – vontam meg a vállam.

- Akkor a pályán – biccentett felém Harry bemenve a klubhelyiség bejáratán, majd Ginny is intett felém.

***

A hálószobába felvettem pár melegebb ruhát és talár nélkül ballagtam le seprűvel a kezembe a pályára, ahol már jó páran sorakoztak, így én is beálltam közéjük. A hosszú talárom nélkül kissé meztelennek éreztem magam, de tudtam, hogy csak akadályozna a játékban. Kviddics talárom nem volt pár emberrel ellentétben, bár úgy gondoltam, hogy nemsokára kapok. Unottan hallgattam végig Harry beszédét majd, amikor két csapatra osztott minket érdeklődve figyeltem ahogy ő is elrugaszkodik a földtől, de ezúttal nem a cikeszt fogja figyelni, hanem minket. Sok Griffendélest nem ismertem, de nem is nagyon foglalkoztam velük csakis az ütőmmel és a gurkókkal, amik a levegőben kezdtek cikázni. Azonnal ellendültem az egyik felé és mihelyst elindult a játék tiszta erőmből elütöttem az ellenség csapata felé és az egyik hajtónak jelentkező fiút majdnem el is találtam az utolsó pillanatban hajolt el előle, majd az ő terelőjük felénk ütötte, de ezután viszont a társam Jimmy Peakes ütötte el. Többnyire összehangban játszottam vele, bár úgy gondoltam, hogy a másik csapat egyik terelője egy fokkal jobb volt nála. Annyira rég ültem már seprűn, hogy szinte felszabadultam ahogy a levegőben lógattam a lábam. 

- Rendben, figyeltelek titeket és úgy gondolom, hogy jól döntöttem. Akiknek a nevét mondom, azok idén bekerültek a Griffendél csapatába – mondta és mindenki néma csendben izgulva hallgatta Harry szavait. Kissé még én is idegesen tördeltem az ujjam. – Hajtóknak úgy gondolom, hogy megfelelő lesz Katie, Ginny és Demelza – halk taps követte a kijelentést az említett személyek pedig boldogan vigyorogtak Harryre. – Őrzőnek Ront választottam – mindenki elégedetten tapsolt, Ron pedig látszólag megkönnyebbült és egy gúnyos mosolyt villantott Cormac McLaggen felé, aki durcásan fordult meg és se szó se beszéd elviharzott a pályáról. – Terelőnek pedig Ritchie-t és Nirát választottam – fejezte be a beszédét. Ritchie elégedetten a levegőbe boxolt én pedig eleresztettem egy halvány mosolyt. Jó pár társam furcsán méregetett engem, bár senki sem mert szólt. – Köszöntöm az újakat a régi játékosakat pedig ismét! – mondta, majd intve egyet elindult Ron mellett a kilátóról leballagó Hermione felé. Vacillálva, de végül utánuk futottam én is.

- Hé, Harry! – intettem felé, mire ő és Ron megtorpant és ezzel egy időben leért Hermione is melléjük. – Csak megszerettem volna köszönni, hogy engem választottál – mondtam.

- Ó, nos...nincs mit – vonta meg a vállát, Ron pedig furcsán pillantott rám. Visszavonulót fújva elbúcsúztam tőlük és vacsora előtt még lezuhanyoztam és átöltöztem.

***

- Psszt!

- Hmm, he? – tértem magamhoz a klubhelyiség kanapéján.

- Mi vagyunk azok! – párat pislogtam, majd észrevettem Fred és George fejét a kandallóban. Melegen rájuk mosolyogva letérdepeltem a zöld tűz elé.

- Sziasztok, fiúk – köszöntem.

- Rég láttunk, Malfoy lány – kacsintott parázs szemével George.

- Miféle híred van számunkra, amit nem tudtál leírni levélben? – kérdezte Fred és testvérét utánozva ő is kacsintott. Felsóhajtva szét néztem a szobában, majd közelebb hajolva a tűzhöz válaszoltam.

- Csatlakoztam közéjük – mondtam szomorúan. Tűzön keresztül is láttam ahogy lehervad a mosoly az ikrek szájáról.

- Merlin gatyájára! – mondta ledöbbenve Fred.

- Mondj el mindent! – tette hozzá George, Fred felszólalásához. Így hát elmondtam. Elmondtam, hogy Pitonnal mentem a gyűlésre (unokatestvéremet kihagyva a sztoriból a tervével együtt) és hogy megkaptam a sötét jegyet, majd arra lettem hivatott, hogy közelebb férkőzzek Harryhez. Aztán azt is elmondtam, hogy Dumbledore bevett a Főnix rendjébe és hogy hivatalosan is kettőském lettem.

- Azt a mindenit', Nira! – ámult Fred. – Akkor lényegében...a jó oldalon maradtál – próbált feldobni.

- Mit sem érek azzal, hogyha az életemmel játszadozik mindkét személy, akiknek kémkedek – mondtam felhorkantva. Pár másodperc néma csend után ismét megszólaltam. – Kérlek Harrynek erről ne szóljatok...muszáj teljesítenem a feladatomat és nem kell őt féltenetek, mielőtt jelentek a Sötét Nagyúrnak előtte Pitonnal vagy Dumbledore-ral beszélem meg – mondtam és vigyorogva figyeltem ahogy elhúzzák a száját.

- Még mindig nem bízok Pitonban – mondta George.

- Jó kém, megkell hagyni.

***

Pontosan egy hónap múlva váratlan érzés tört rám a klubhelyiség egyik asztalánál ülve. Felszisszentem a fájdalomtól és elkerekedett szemekkel realizáltam, hogy mim is fáj. A taláromon keresztül és éreztem a lüktető Sötétjegyet a bal alkaromon, így gyorsan szét néztem a klubhelyiségben, hogy nem-e tűnt fel másnak is és megkönnyebbülten pattantam fel a székemből, amikor láttam, hogy mindenki a saját dolgával foglalkozik. Nem is törődtem az asztalon felejtett házi feladatommal. A pálcám a talárom zsebében volt és úgy gondoltam, hogy másra nincs is szükségem, így kirohantam a klubhelyiségből, ahol majdnem fellöktem a befelé sétáló Hermionét.

- Hé, hová sietsz? – szólt utánam.

- Lent hagytam a pálcámat a bűbájtanteremben! – kiáltottam vissza az első hazugságot, ami az eszembe ötlött, majd siettem is tovább lefelé a lépcsőkön. Tudtam, hogy Pitonhoz kell mennem hisz, ha nekem is felizzott akkor neki is. Valamiért az agyam félre söpörte azt a gondolatot, hogy Draco is ugyanezt érezheti és a következő pillanatban már az ismerős sötét alakba futottam bele, aki éppen a folyosón kanyarodott be. Erősen a mellkasához ütközve majdnem elestem én is és ő is, de utolsó pillanatban megtartotta az egyensúlyát és a mellkasához szorított, hogy én se essek el. Kissé lihegve pillantottam fel rá és akkor realizáltam, hogy mennyire is közel vagyok hozzá. Hisz a mellkasához szorítva tart! Lenéz rám a sötét szemeivel és nem szól semmit, csak lassan elenged. Elpirulva köhintek egyet és messzebb lépek tőle. Furcsa érzés kerített hatalmába, egy percre még azt is elfelejtettem, hogy miért is sietek. – Felizzott a Sötétjegy – suttogtam a szemeibe nézve, ami pár másodperccel ezelőtt még teljesen megigézett.

- Tudom. Már szóltam Dumbledore-nak, hogy ma távol leszünk, ő pedig szól Mcgalagonynak, hogy te is – mondta.

- Draco? – kérdeztem.

- Őt előre küldtem, érted jöttem – ragadta meg erősen a karom és megfordítva a tengelyem körül az újabb lépcső irányába tolt. Felgyorsítva a lépteimet szorosan mellette hallattam, majd pár perccel később már az iskola kapuit léptük át.

- Mire számítsak? – kérdeztem, miközben figyeltem ahogy felhajtja a talárja ujját és előhúzza a pálcáját.

- Semmi jóra – mondta a kemény igazságot, majd nyeltem egyet és én is felhúztam a taláromat, majd a pálcámat előhúzva hozzáérintettem a Sötétjegyhez. A jól ismert rántást érezve a köldökömnél pár másodperccel később vízszintesen találtam magamat a Malfoy kúria előtti földön.