Rivaille szemszög

Olyan sokáig voltam, egyedül. Olyan sokáig hittem, hogy mindent megkaphatok azért mert az egész olasz alvilág az enyém. Az örökségem. Az Ackerman család előjoga. Mindent és mindenkit megakartam venni. Az emberek igazán egyszerű ösztönlények. Könnyen engednek a kísértésnek. Ha tudod mire vágynak, tudod mit kell tenned és markodban lesz. Ha tudod, hogyan szólj hozzá az ujjad köré csavarod. Ennyi, legalább is így hittem amíg szembe nem kerültünk. 

Christa? Mond, emlékszel? Tudod mikor a Cselédben nem ismertél fel? Emlékszel milyen szörnyeteg voltam? 

Soha nem vágytam még úgy senkire mint rád. Soha nem akartam senkit annyira magam mellett tudni mint téged.

Soha nem szerettem senkit sem előtted.

Soha nem értékeltem senki őszinteségét úgy mint a tiedet. 

Az örökös dac, ahogy mindig is szemben álltál az szavammal, az akaratommal.

Mindig az őrületbe kergettél vele, de titkon sokszor tudtam. Igazad volt. 

Mikor a világ végére kellett elmennem érted. Mikor semmiben sem hittem. Mikor mindent kétségbe vontam. Mikor a szerelmünkben sem bíztam. Mikor akaratod ellenére akartalak a magamévá tenni. Tehetetlen vádaskodtam. 

Elhagytál, aminek oroszlánrészét magamnak köszönhettem. Párizs és a bordélyok sem voltak képesek visszarázni abba az életbe amit előtted éltem, mert nem akartam újra ott lenni. Haza jöttem, de meghalni. Elegem volt, olyan könnyű lett volna felvágni az ereim. 

Ott voltál. Megmentettél. Sírtál, értem sírtál. Még mindig hittél a szerelmünkben. Új esélyt adtunk magunknak. Tisztalappal. Elfogadva minden független cselekedeteinket.

Újra meg kellett harcolnunk a jövőnkért. 

Királynő vagy! Egy csodálatos égi tünemény, ki gyermekekkel ajándékoztál meg. Csodás szerelmünk édes gyümölcseivel. 

Köszönöm Christa.

Általad nyert értelmet a világ.    

https://youtu.be/zVmVAmtKpbo

Kedves, drága Zsizsikéim! Mindenkinek aki az elejétől kezdve olvasta a történetet és velem volt végig. Támogatott, biztatott, kommentelt, voitolt. Köszönöm szépen nektek! Igazán hálás munka volt írni, hiszen nagyon sok kedves kommentet és üzenetet kaptam tőletek. Remélem végig képes voltam biztosítani számotokra az olvasás örömét. Igyekeztem a legtöbbet kihozni magamból, de erről már több bőrt nem lehet lehúzni. Zsizsikéim egy szó mint száz itt a vége fuss el véle, de ne aggódjatok vannak még írásaim és remélem találkozunk a többinél is. XO XO XO XO