Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Harmadik-"Csak egy icipici titok"

Hanji szemszög

Éppen bezártam a rendelőmet és indultam haza mikor valaki hátulról rám támadt. Előrántottam a rúgós bicskám magam felé tartva a támadóm vállába mélyesztettem. Mikor hátrált már a fegyverem fogtam felé és elnevettem magam.

- Solt te mindig is szerettél veszélyesen élni, de ez már túlzás nem?

- Meddig akarsz még paraszt maradni a sakktábláján Hanji?

- Ameddig Ő ül trónon addig és utána is.

- Elfogom venni tőle, többé nem habozok.

Elrohant a sikátorban én meg a kocsimba ülve elindultam az Ackerman birtokra. Mikor megérkeztem meglepetten láttam meg Erwint. Mi hárman régen sokat voltunk együtt, egészen a tragédiáig. Rivaille aggódva nézett ami jól esett hisz csak a "Királyom". Felküldött Christa-hoz, mivel gyengélkedik. Hihetetlen, hogy nem találkoztunk csak havi egyszer mikor az injekciót vette fel. Beléptem a nagy zafír textíliás hálóba. Már ott hallottam, hogy Christa a fürdőben szenved.

"-Miért hányok olyat amit nem is ettem? A picsába"

Az ajtóban állva láttam hogy a vécé előtt görnyedve kínlódik. Oda mentem hozzá és a szőke haját összefogtam miközben a hát simogattam. Egy kicsit még hányt.

- Szervusz Királynőm! Rég láttuk egymást.

Mosolyogtam rá Ő pedig erőtlenül, de viszonozta.

- Szia Hanji. Látom neked se volt jobb estéd mint nekem. Nem is bántam, hogy feljöhettem úgy émelygek. Pedig nem csesztem el a gyomrom.

- Christa harmadik hónapja, hogy nem vetted fel az injekciót. Közben azért volt szerelmi életed nem?

Elpirult a gondolat menetet követve amit mondtam.

- De hát mi csak alig egy napja voltunk együtt. Lehetetlen.

- Nem. Ez pont elég, de menjünk biztosra.

A táskámba kotorásztam és kitúrtam egy terhességi tesztet.

- Kimegyek addig.

- Nem kell, maradj csak. Meséld inkább el mi történt. Elég sok rajtad a vér. Nem árt ha te is rendbe rakod magad, mielőtt Rivaille kiakad.

Kuncogott halkan, közben pedig rájöttem hogy a fecsegése hozta meg az ihletét. Elkezdtem lemosakodni, persze elmeséltem neki mi történt amin sóhajtozott. Ő is elmesélt mindent ami kicsit kiakasztott. Mikor felé kaptam a fejem láttam, hogy az állát támasztva nézi a tesztet. A mutatóujjat az ajkai elé helyezte és felém mutatta. Széles mosoly vagy inkább vigyor száguldott el az arcomon.

- Gratulálok Királynőm! Úton is van már az első kis örökösünk. Gyere mondjuk el.

A fejét rázta majd rám nézett. Az a tekintett...Hallottam én is miért volt köztük mosoly szünet. Mikasa és a fiúk is elmesélték, de most én is értem. Ő tényleg igazi Arbatov. Milyen érdekes mikor két nagy ház egymásra talál.

- Nem akarom, hogy jobban aggódjon. Amíg ez le nem megy elakarom hívni Ivant, hogy legyen mellettem. Ha ennek a Solt-os mizériának vége, akkor szeretném elmondani neki. Rivaille nekem élve kell. Nem hiányzik, hogy valami érje mert "miattunk" aggódik.

A miattunk résznél Christa a hasát simogatta. Elmosolyodtam hiszen Őt tényleg a mi Királyunknak szánták.

- Rendben, majd mindig jövök hozzád ellenőrzésre. Viszont majd bent is meg kell vizsgáljalak. Mi lesz az egyetemmel?

- A lányok segítsége nem marad el, nem lesz baj. Viszont félek mi lesz ha Rivaille még sem örül majd, hogy...

- Nyugi Christa. Ismerem Őt, mindig is sok gyereket akart.

- Akkor jó, megnyugodtam.

Megölelt amit viszonoztam is. Christa beállt a tus alá. Én pedig lementem a "régi" triónkhoz.

- Ne kell aggódj miatta csak egy kis stressz, nem több.

Tettem Rivaill vállára a kezemet, akiből a feszültség el is szállt majd egy csúnya pillantást kaptam. Persze egyből röhögtem.

- Semmit sem változol Hanji. Pont olyan kelekótya vagy mint régen.

Mosolygott Erwin kedvesen. A szívem kicsit kihagyott. Hiszen elég közel álltunk egymáshoz addig a napig.

- Köszönöm. Bár te sem.

Vonogattam a szemöldököm amin nevetett. Rivaille felállt mosollyal majd elkomolyodott.

- Most várunk, aztán meglátjuk. Vigyázzon mindenki magára. Most pedig pihenjünk le.

Kifele menet Erwin megfogta a vállam.

- Hazaviszlek.

- Itt van a kocsim szóval.

-A kocsid Pápaszem?

Vágta rá Rivaille, én meg bevörösödtem.

- Jó az enyém roncs, de te adtad oda nekem.

- Kölcsön adtam, de most már itt marad. Jobb is ha Erwin haza visz.

A kulcsot elvéve intett és becsukta az ajtót. Mi pedig elindultunk.

Rivaille szemszög

Becsuktam az ajtót és felmentem a hálóba. A feleségem a fekete selyem köntösömben állt az ablaknál. Éppen oroszul beszélgetett amin kicsit összeráncoltam a szemöldököm. Egy kis szemforgatás után elköszönt a másik felet megnevezve. Ivan. Kisimult az arcom tehát a testvérével beszélt. A fürdőbe mentem, elmerültem kicsit a kádba. Elakartam merülni a gondolataimba, persze nem hagytak.

Christa jött be és leült a kád mellé. Nem beszéltünk, adott egy gyöngéd csókot és a habfürdős szivaccsal elkezdte mosni a testem. A hátam, a karjaim, a mellkasom. A vérem iszonyatosan forrt. Megfogtam a kezét és megcsókoltam a gyűrűt. A kádból kimásztam és magam után húztam az ágyhoz amire lelöktem. Már keményen álltam. Felé másztam, szemügyre véve az arcát. Nem félt, nem kételkedett bennem. A tekintette csillogott a vágytól. Széthúzta a köntösét. Nagyot nyelve csodáltam, nem számít hányszor látom mindig elégedettséggel tölt el, hogy mind ez az enyém. Az ajkaira borultam, a kezem pedig a puncijára simult már nedves volt, forró. Elmerültem benne. Elváltam tőle, lefogva a kezeit, csak az arcát figyeltem végig. Ahogy az ajkai a nevem formálják betűnként, egyiket a másik után. Elengedtem, az ajkait falva öleltük egymást. A gyönyört átlépve egymással szembe fekve néztük a másikat.

- Rivaille te fiút vagy lányt szeretnél majd?

- Honnan jött ez ilyen hirtelen?

- Egyszer azt mondtad, hogy én vagyok aki megszüli a gyerekeidet. Viszont nem mondtad mit szeretnél.

Magamhoz öleltem a hajába puszilva.

- Nem számít, csak legyen sok gyerekünk. Fiúk, lányok akik mindig sivalkodnak, hogy "apa" "anya". Az számít egyedül, hogy mi egymás mellett legyünk.

A mosolya olyan gyönyörű volt. A ragyogó tekintette. A kisugárzása ami megőrjít.

- Missis Ackerman ez célzás, hogy min kellene dolgoznom?

Vontam fel a szemöldököm, mire kacér mosolyt ejtett.

- Mára azt hiszem már tettünk az ügyért, de ha gondolod.

Megcsókoltuk egymást és így összebújva aludtunk.

Zsizsikéim egy hét egy rész 😉 Jó szórakozást. Véleményeket írni szabad. Puszi 😘

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro