Egy hónap telt el mióta elhagytam hazámat Berdixt. Új életet kezdtem el a szomszéd országba Gerixdi királyságában. Leoni nénikém aki be fogadott egy csomó dolgot tanított meg nekem. Néha még külön feladatom is van egy két gyógyszert el vinni valakiknek. És imádom, hogy végre azt csinálhatom amit akarok. Egyetlen egy gond van a munkámban az pedig...

-Kérlek gyere el velem egy randevúra. - mondta a héten a negyvenedik férfi.

-Sajnálom nem lehet. - mondtam a héten negyvenedik alkalommal. És csak kedd délután van. Valamiért az összes férfi akinek nincs menyasszonya, vagy felesége ahányszor meg lát elhív egy randira. - Ha nem szeretne valamit vásárolni akkor kérem menjen el. - mondtam. Vannak olyanok is akik nem vesznek semmit csak ide jönnek, hogy engem nézzenek, ami egyre jobban zavar. A férfi sóhajtott egyet majd el hagyta az üzletet.

-Ez hányadik volt a héten? - kérdezte rám nézve Leoni néni.

-Azt hiszem a negyvenedik. - mondtam felé fordulva.

-Miért utasítod vissza mindegyiket?

-Nem szeretnék randevúra menni olyan férfival aki csak az arcomért szeret. - adtam neki választ.

-Kéne egy kis pihenő. - mondta rám nézve-Elvinél egy csomagot a palotába az egyik ismerősömnek?

-A palotába? Hát jól van. - válaszoltam.

-Rendben, tessék Naómi. Ezt a kosár gyógyszert kérlek ad oda Zakarias úrnak. - adta a kezembe a kosarat. - Tessék itt egy térkép. És a kapuba az őröknek mutasd meg ezt a lapot. - adott oda egy térképet és még egy papírt. Majd gyors elköszönve tőlem indított utamra.

A térképet nézve indultam el a palota felé. Nem nehéz meg találni igazából. A palota őrit meglátva indultam feléjük a papírral.

-Jó napot kívánok. Gyógyszereket hoztam Zakarias úrnak. - mondtam az őt felé nyújtva a lapot. Gyors el olvastam, majd kezembe vissza adta és engedett be.

Oda bent minden gyönyörű volt. Egy kicsit emlékeztet az otthonomra. A kapun vörös rózsák díszelegtek majd egy hosszú fa sor aminek árnyéka alatt kelesem szunyókált lehetne végre hajtani. Egyszerűen gyönyörű.

Lassan elindultam beljebb, hogy meg találjam Zakarias urat. Amikor véletlenül neki mentem valakinek. Egy barna hajú katona volt. Korban nem lehet tőlem sokkal több.

-Elnézést nagyom sajnálom uram. - kértem gyorsan bocsánatot.

-Semmi baj ifjú hölgy. De mégis hova mehet egy ilyen szép hölgy sietve? - kérdezte egy kedves mosollyal.

-A nénikém meg kért rá, hogy hozzak el egy csomagot Zakarias úrnak. - válaszoltam.

-Nekem?!-lepődőt meg

-Ön lenne Zakarias úr? - néztem rá.

-Igen én volnék. - válaszolta. - Mégis milyen csomagot?

-Gyógyszereket hoztam. - válaszoltam.

-Nagyon köszönöm a fáradságod. Hálám jeléül meg hívnám most egy bögre teára. - nézet rám.

-Ezer örömmel. - válaszoltam.

-Igaz is nem mutatkoztam még be hölgyem. Az én nevem Zakarias Dante. Hívj kérlek Dante-nak. - mondta

-Az én nevem Naómi. Leoni unokahúga. - mutatkoztam be,úgy mintha Leoni néni rokona lenék.

-Nem is tudtam, hogy ilyen szép unokahúga van Leoni asszonynak. - nézet rám

-Kérem ne bókoljon nekem ennyire. Nem vagyok én annyira szép. - néztem rá.

-De hogy nem. Szépsége a hercegnőével vetekszik.

-Ugyan már. Hisz a hercegnőnél sose lesz szebb ember a világon. - mondtam. Ahogy így beszélgetünk meg is érkeztünk a palota őrök pihenő szobájába. A szobába viszont egy férfi ült csendben mintha várna valakit. Amikor be léptünk a terembe ránk nézet. Platina szőke haja arca bal részét el takarta. Szemei jég kék színű és tekintete ismerősen hűvös. De ez teljesen más hűvösség mint amit én ismerek. A szemei hiába hűvösek, és arcvonásai sem a legkedvesebbnek tűnek,viszont más. Olyan kíváncsi, törődő, és aranyos.

-Dante,épp téged keresnek oda kint. - mondta. A hangja mély volt és férfias,de mégis olyan kedves.

-Mi?! Akkor elhalasztom egy kicsit a teázást. Kérem maradjon itt addig. - nézet rám.

-Rendben. - válaszoltam, majd Dante elment én meg helyet foglaltam a férfi mellet. A csend kötözünk lassan kínos lett. Szemem sarkából, rá néztem a férfira aki mellettem ült. Engem nézet. A tekintete olyan mint apámé,vagy nővéremé. Hüvös, rideg, ezt mondanám, de az ő tekintete tényleg más. Elsőre rögtön azt mondanám, de nem. Szemei inkább kíváncsiak, szelídek, és aranyosak. Arc vonásai kemények, de mégis lágyak,és olyan szeretni valóak.

-Öhm... Elnézést de ön... - nézet rám mire felé pillantatom.

-Igen? - lepődtem meg

-Ön, nem fél tőlem? - kérdezte. A hangjában egy kis szomorúságot véltem fel fedezni. A kérdés hallatán, egy nagy kő eset le a szívemről, és halkan kuncogni kezdtem. A pillantása, meglepet volt. -Min nevet?

-Oh,sajnálom. Csak, nem értem miért kell nekem félnem magától. - válaszoltam neki mosolyogva. A férfi össze vissza kapta a tekintetét nem tudta hova nézem. Kicsit zavarodott,de így nagyon aranyos. Majd a tekintetét le vezette a földre és egy fájdalmas arc ki fejezéssel mondta.

-Gyerekorom óta, senki nem szerette a tekintetem a családomon kívül. Nehezen barátkozok, és mindenki elítél, mert morcos az arcom. - válaszolta.

-Ez nem igaz. - keltem fel a székből. - Önnek nincsen morcos arca. Erős és mégis lágyak az arc vonásai. A tekintete lehet, hogy hűvös, de nem baj. A szemei másról árulkodnak. Kíváncsiak, szelídek, és roppant aranyo--kaptam a szám elé a kezem. Lehet kicsit sok volt. Meglepődve nézet rám. Majd nevetésbe tört ki. Arcom színe most olyan lehet mint egy érett paradicsom.

-Ön nagyon különleges, hogy ilyet tud mondani.-nézet rám,egy kicsit kuncogva.

-Sajnálom-ültem vissza a székbe- Sose szeretem ha valakit csak az arca miatt ítélnek el. - mondtam.-Engem is mindig az arcom miatt ítélnek meg az emberek.

-Miért?

-Azt hiszik, hogy egy kedves szó, egy lágy mosoly és meg vetek kilóra. - válaszoltam. - Alig egy hónapja jöttem a városba, és csak a héten legalább negyven ember kérte meg, hogy töltsek velük egy éjszakát, vagy házasodjak össze vele, vagy menjek el egy randevúra vele.

-Csak a héten negyven?! Egy hónap alatt többen kérték meg a kezét mint a hercegnőnek?!-nézet csodálkozva. Mire bólogattam.

-Ez nagyon idegesít mindenki csak az arcomat nézi,nem azt ami igazán számít.-mondtam neki.

-Hát ebben elégé hasonlítunk. - mondta. Majd eszembe jutott.

-Elnézést. Olyan faragatlan vagyok. Elfelejtetem be mutatkozni. - mondta gyors bocsánat kérően hajolgatva. - A nevem Naómi. A nénikém gyógyszer boltjában tanulok a Magic Healing-ba. - néztem rá.

-Én is bocsánatost kérek, hogy nem mutatkoztam be. - kelt fől a székből, majd egy kicsit meg hajolt előttem. - Gerixdi von Kai Nimród.

-A koronaherceg?!-lepődtem meg.

Kalitkába zárt madár
Magányos úton jár.
,,Hol van ki velem tart?"
-Kérdezi magát
Csöndben szál
Társra vár.