Kai nem jött ma a rétre a szokásos időbe, egyedül ültem kint a természetbe, és vártam rá, de nem jött. Unalmamban tíz virág koronát fontam, a legszebb virágokból. Több órát vártam, majd haza mentem. Leoni néni háta rendbe jött, így úgy döntött a mai nap ki élvezi a fiatalságát,és miután haza tértem elment lovagolni Nárciszon. Én pedig eljöttem, a palotába a tegnapi tea meghívás miatt. A virág koszorúkat is elhoztam, hogy majd oda adom a két király kis hercegnőnek.

-Naómi kisasszony! - kiáltotta valaki velem szembe rohanva felém.

-Szép napot Nathan herceg! - pukedliztem.

-Önnek is. - hajolt meg. - Épp jókor jött épp a többi herceggel, és hercegnővel teázunk csatlakozik hozzánk? - kérdezte.

-Ezer örömmel. - mosolyogtam. Szép lassan sétáltunk a virágos kertbe. Rózsák, nárciszok, napraforgó és még sok sok szebbnél szebb virág nyílott kint az udvaron. Megálltam, és bele szagolta az egyik rózsába. Olyan kellemes, és üdítő az illata.

-Szereti a rózsákat?-kérdezte Nathan herceg.

-Nem csak a rózsákat. A legtöbb növényt nagyon szeretem. - néztem rá.

-Ugyan annyira mint Kai herceget?

-Dehogy is. Kai-t jobban szeretem mint a növényeket. - kuncogtam egy picit. - Várjunk ezt hangosan mondtam ki? - kérdeztem mire arcomon éreztem, hogy a vörös rózsa színével vetekedhet.

-Hahaha. - röhögött ki Nathan herceg.

-Ha lehet ezt nem mondja el senkinek. - mondtam.

-Nyugi nem volt szándékomban elmondani senkinek. - mondta. - De azt szeretném tudni, hogy nem csak azért vagy vele mert ő a herceg?

-Ez meg milyen hülyeség Nathan herceg? - kérdeztem. - Soha nem játszadoznék Kai érzéseivel. Hisz Kai-t mindenki félre ért mert kicsit ijesztő, pedig nagyon kedves és aranyos. Ő egy jó ember amit mostanság nem lehet el mondani. És Kai...

-Oké megértetem. - állított meg. - Az érzéseid őszinték.

-Az érzéseim lehet őszinték. - mondtam, le hajtva a fejem. - De Kai és én soha nem lehetnék többek mint barátok.

-Miért? - kérdezte Nathan.

-Ő a herceg. A trón örökös. Én pedig csak egy lány aki gyógynövényeket gyűjt, gyógyszereket és egyéb dolgokat készít. Soha nem lehet barátságnál több köztünk. - mondtam. És ez így van. Én többé nem vagyok hercegnő,én egy egyszerű gyógynövényes vagyok. Ha ki is derülne, hogy hercegnő vagyok azonnal haza rángatnának, és többé az eget se láthatnám. Azt még elviselném, de Kai-t itt hagyni már nem tudnám.

-Sajnálom,hogy rá kérdeztem. - mondta Nathan- Ez egy olyan dolog amit én nem fogok megérteni, így sajnálom, hogy fel hoztam. De fél a fejjel. - mondta. - Gyere menjünk teázni.

-Rendben. - mosolyogtam el, majd Nathan után mentem egészen a kert közepéig ahol ott volt egy pavilon. A pavilonok belül, ép teáztak és beszélgetek.

-Sziasztok meg jöttünk. - köszöntötte a társaságot. - Útközben összefutottam Naómi kisasszonnyal így ő is velem jött.

-Szép napot felségek.-pukedliztem.

-Szép nyapot Naómi!- mosolygott rám a húgom.

-Diana, Naómi kisasszony!Nem simán Naómi,hanem Naómi kisasszony!-szólt rá Delila.

-Naómi!-mondta mosolyogva- Naómi!Naómi!Naómi!Naómi!Naómi!Naómi! -ismételgette a nevem-Ő Naómi!-kiáltotta

-Rendben,csak ne kiabálj!-mondta nyugodtan nővérem.

-Foglalj helyett közöttünk Naómi kisasszony.-mondta egy aranybőrű fekete hajú lány,a mellette lévő székre mutatva.A kisasszony felé mentem és foglaltam közte és Diana helyett.-III.Elif Hafiz vagyok Mustafa nővére.-mosolygott kedvesen.-Te pedig Naómi vagy jól tudom?

-Igen.Naómi vagyok.-mosolyogtam rá-Örvendek Elif hercegnő.

-Enyém a megtiszteltetés. - mosolygott rám.

...

A nap már lassan le menő be volt amikor a többieket vezetem körbe a városba. Mustafa herceg szerette volna látni a környéket, így azt mondtam nekik, hogy álruhában elvegyülve a tömegben szép tempóban meg mutathatóm,a várost. A két kis hercegnő a palotába maradtak inkább játszani.

-Naómi kis asszony ön merre lakik? - kérdezte a nővérem.

-Igaz is megnézhetnénk hol él. - mondta Elif hercegnő.

-Hát ha a fenségeknek látni akarják. - mondtam, majd elindultam otthonom felé. Egy kisebb séta után értük a otthonomhoz.

-Igazán bájos ház! - nézet rám Elif hercegnő.

-Fáradjanak beljebb. - mondtam ki nyitva nekik az ajtót. Szépen be mentünk egy szobácskába ahol mindnyájan elfértünk. Mikor mindenki helyet foglalt ki mentem, egy kis teáért, és süteményért.

-Mond Naómi! - halottam meg egy hangot. Hátra pillantottam ahol szeretett nővérem ált ott. - Most...boldog vagy? Szereted a mostani életed? - kérdezte. Mosolyogva fordultam felé, és bele néztem ragyogó kék szemébe amik ugyan úgy csillogtak akár az enyém.

-Boldog vagyok! - mondtam. - Rendkívül boldog vagyok! - egy halvány mosolyt eresztett el.

-Örülök, hogy boldog vagy. - ölelt át engem. Lassan én is magamhoz szorítottam testvéremet. Percekig így álltunk, majd elváltunk egymástól - Kai herceg...szereted őt? - kérdezte. Arcomat el lepte a pír nővérem kérdésétől

-I-igen. - mondtam.

-Örülök. - simított végig arcomon. - Édes kis húgocskám, örülök, hogy boldog életet élsz.

-Nélküled sose lehetett volna boldog életem. - ölelte magamhoz. - Köszönöm. - suttogtam. Eltávolodtunk egymástól. Lépteket halódtam meg. Az ajtóba épp Kai lépett be enyhén ki pirulát arccal a földet pásztázta.

-Na-Naómi beszélhetek veled egy kicsit.- kérdezte.

-Akkor én majd be viszem ezeket. - kapta fel nővérem a teás tálcát, és el indult ki felé. Egy pillanatra megállt Kai herceg mellett és mintha mondott volna neki valamit, és elment. Kai arca vörösebb lett miután nővérem elment mellette. Beljebb jött a konyhába és közvetlen előttem ált meg.

Túl közel van. - gondoltam magamba, érezve, hogy fejem szintén olyan vörös lesz mint a velem szembe állónak.

-Naómi én...-alig halhatóan motyog ott nem is értetem mit. De érdekelt mit szeretne mondani nekem.

-Tessék-kérdeztem.

-Naómi én nagyon...

Kék eget szállja át a nagy madár
Ismerős szárny csapás hal
Oda repül kedveséhez
Hogy együtt szállják át a kék eget

Csak velem szokott elő fordulni, hogy nyáron egybe folynak a napok. Mert én esküszöm, hogy azt hittem tegnap, hogy szerda van! Csak akkor jutott eszembe hogy csütörtök, van amikor ma reggel nem közölték velem, hogy péntek van. Eskü csak emiatt késtem.