-Naómi én nagyon...

-Naómi haza értem! - lépett be a kis helyiségbe a Leoni néni. - Hopá, meg zavartam valamit? - kérdezte.

-Majd később elmondom. - fordítóta el Kai arcát felőlem.

-Kai herceg ő itt a nénikém Leoni. Leoni néni ő az országunk korona hercege Kai. - mutatam be őket.

-Milyen nosztalgikus. - mosolyodott el. - Kai herceg pont úgy néz ki mint édesapja Xander.

-Ön személyesen ismeri az apámmat? - kérdezte Kai.

-Persze. Xander, Calles, Margaret, Josephine és Én nagyon jó barátok voltunk. - mondta.

-Xander, Josephine? - nézet Kai az idősődő asszonyra. - Úgy érti az édesapám és az édesanyám?

-Igen, igen. - mondta. - Milyen nosztalgikus. - sóhajtott.-Már csak Calles és Margaret lányai hiányoznak, és minden olyan nosztalgikus lenne. - mondta.

-Nénikém,segítete Berdix királyság első kettő hercegnőjét. - mondtam.

-Ön segítete világra Delila és Diana hercegnőt? - kérdezte.

-Delilát igen, de a kicsi Diana hercegnőt nem. A fiatalbbik nővérét segítettem világra Na... Khmkhm-köhintet egy párat, mikor rá jött majd nem ki mondta a nevem- Maháliát. - ejtette ki a számomra le gyűlöltebb nevet.

-Mahália? Ő róla nem halodtam még soha. - mondta Kai.

-Elég beteges így nem szokta el hagyni a kastélyt. - mondta az ajtóba lépő nővérem.

-Delila! De szép lettél.-ölelte magához a nővéremmet Leoni néni. - Ugyan olyan szőke tincsei vannak mint apádnak, és ugyan olyan kék szemed mint apádnak. De legalább a mosolyod olyan mint szegény Margareté. - mondta. Nővérem egy pillanat alat rideg ült meg. Tekintete akár csak a hóvihar olyan lett. Szívem szorult össze anyámra emlékezve. - Sajnálom. - mondta nénikém.

-Semmi baj. - mondta a nővérem. - Menjünk a többiekhez beszélgetni. - mondta nővérem.

-Én is csatlakozhatok? - kérdezte Leoni néni.

-Természetesen igen! - mosolyogtam el. Halk kiabálás halodtam meg az üzlet felől, és dörömbölést.

-Elfelejteték,hogy zárva vagyunk? - kérdezte felém nézve Leoni néni.

-Úgy tűnik. - sóhajtotam. - Szólok nekik, hogy jöjjenek vissza holnap. Ti addig nyugodtan menjetek be. - mosolyogtam rájuk.

-Rendben. - mondta nővérem. Hátat fordítva nekik mentem az üzletbe. Ki nyitottam az ajtó.

-A mai nap a boltunk zárva tart kérem jöjjenek vissza hol... - Az ajtó előt számomra három ismerős arc bukkant fel. Gerixdi királyság leghíresebb lovagjai. Velem egyenesen szembe barna elégé őszödő kecske szakálas férfi Zaratros, aki az ország legerősebb harcosa. Jobbján a hosszú vörös hajú lány Elizabeth, országunk legfiatalabb és legerősebb női lovagja. És utoljára pillantottam meg őt. Vöröses barna tincsei kócosak mint mindig, zöld szemeiben pedig ismerős csillogást véltem fel fedezni,ő Artúr. Országunk legfiatalabb lovagja ként kapott hír nevét, aki apja után a legerősebb.Aki  minden erejével engem védelmezett mindig.Az egyetlen egyben legjobb barátom.

-... Naómi... - nézet rám agódva Elizabeth, és Artúr. Túl jól ismerem őket,pont úgy ahogy ők is engem. 

-Sajnálom Hercegnő!Ez az apja akarata. - mondta Zaratros, magához rántva. Számomat be fogta kezelevel. Elkezdtem rángatozni. Kezemet kötéllel kötötték be. Erősen harptam rá a férfi csupasz kezére aki fájdalmában elvette számtól.

-Kaaaaaiiiii! - üvöltötem téli torkomból.

-Nem akartam ezt használni! - mondta a férfi. Egy rongyót nyomot arcomhoz. Bele szipantotam egyet. Ez macska gyökér!A macska gyökérnek altató hatása van! Próbáltam nem levegőt venni, de nem sikerült. Utolsó amit láttam az Artúr és Elizabeth könnyes arca volt. Legszívesebben arcukhoz nyúltam volna le törölni könnyeiket,de nem tudtam.

...

/10 évvel korábban/

-Ma is remekül edzetetek! - mosolygott kedvesen Naómi a két be érkezőre.

-Hercegnő már megint az ablakból néztél minket? - kérdezte karba font kézzel a vörös hajú kis lány.

-Sajnálom, csak olyan izgalmasnak nézet ki. - mosolygott.

-Hercegnő nem szabad ki szállni az ágyból. Hisz ön beteg! - mondta aggódva a kis fiú.

-Ne aggódjatok nem szálltam ki. - mondta a lány.

-De akkor hogy látott minket? Hisz ez az első emelet? - kérdezte meglepődve a lány.

-Azzal ott. - mutatott a kis Naómi egy tüköre.-Ha meg félő szögbe állítom az ablakba az mutatja mit csinálnak oda lent, a másik tükör azt mutatja amit az a tükör, így fel sem kell kelnem,hogy tudjam mi történik ott.-mosolygott.

-Ez bonyolúlt...-kezdet el agyalni Elizabeth.

-Naómi!-jött be az ajtón egy nő.Hosszú hullámos barna haja ki engedve borult vállára,zöld szemei akárcsak a smaragd úgy csillogtak.Arcán mint mindig egy kedves mosoly ült.Elegáns bordó nagy szoknyába lépet be.

-Édesanyám!-mosolyodott el a kis Naómi.Édesanya oda sietet mellé és szorosan át ölelte szeretett lányát.

Elizabeth és Artúr meg hajoltak a királyné előtt,és utána nézték tovább a királynét és a lányát.Nem lehet tudni meddig beszélgettek,meddig nevetek,meddig játszótak,de egyszer csak a királynénak is el kellet mennie. Szórósan ölelte magához lányát búcsozóul,majd lányai ifjú testőreit is magához ölelte.

-Köszönöm,hogy véditek Naómit.Kérlek maradjatok mellette.-suttogta Margaret királyné.El távolódva a gyerekektől nézet arcukra,majd gyengéden símitota meg azt.-Napról,napra jobban hasonlítotok rá.-suttogta.Lassan hagyta el a szobát így magára hagyva a gyerekeket.Elizabeth és testvére lassan szomorodtak el.Arcukon egy-egy könycsep csordult le.

Édesapjuk még kis korába elvette őket édesanyuktól akit azóta sose láttak.Még az arcára sem emlékszenek.Főleg Artúr aki alig volt másfél éves amikor el választoták édesanyától.Nővére Elizabeth sem emlékezet sokra,csak a kedves mosolygós vörös hajú nőre,semmi másra.

-Mi baj?-nézett aggódva rájuk.A kis fiú keservesen szaladt oda a hercegnőhöz és sírva terült el annak ágyán.Nővére csendben tartóta vissza könnyeit.Erősnek kellet lennie szellemileg.Nem szabadott könnyeket hullajtania.Erősnek kellet lennie,ha női lovag akart lennie,aki védelmezi a népet.Nem szabadott gyengeséget mutatnia.

-Nekünk,nincs anyukánk-szipogta a lány lassan oda sétálva.

-Sose ismertem anyai szeretettet. De én akarom tudni ki volt ő.-sírt keservesen a fiú.

-Artúr ne sírj!-szólt erélyesen nővére.-Fiú vagy a fiúk nem sírnak!

-Néha a férfiak is sírhatnak.-mondta a mosolyogva a hercegnő-És az én anyukám a ti anyukátok is.

-De ő nem rokonunk.-motyogta a lány.

-Nem csak az a család tagotok akivel vér köt össze.-mondta az ifjú hercegnő.-Édesanyám nem rokonotok,nem köt össze titeket vér,de ugyan annyira szeret titeket mint a saját gyerekeit.-mondta.-Ha nincs anyukátok nem baj.Ami az enyém az a tietek is.Az én édesanyám tietek is.-mondta.-Elizabeth,és te is sírhatsz  néha.Tudom,hogy erős akarsz lenni,de attól,hogy nem mutatod az érzéseid,nem azt jelenti hogy erős vagy.Ha sírsz nem azt jelenti,hogy gyenge vagy,hanem erős vagy ki mutatni érzéseid.Csak az erős nem szégyelli gyengeségeit.-Elizabet ezt halván meg gyengült.Szeméből mint patak úgy csordultak a könnyek.Naómi halványan moslyogva rakta egyik kezét a kis fiúra,és a kis lányra.-Nekem minden érzésetek elmondhatjátok.-sutogta.

Könnyek zápora hull az égből
Ahogy a kalitkába zárt madarunk
Ismerős dallamra figyel fel
Szívét ezer meg ezer emlék sújtja el

Rövid leszek amiért késtem.Lusta voltam.Meg rajzoltam.

Ezt a kettőt csak úgy it hagyom. 😂😂. Uhh meg még egyet.

Inkább nem mondok semmit erről😂😂😂.Csak annyit,hogy szeretem,hogy barátnőim őszinték velem😂😂. Meg talán túl toltam mostanába a Haikyuu-t😂😂😂.