Meg állsz ugyan abban a busz megállóban, ahol legutóbb. Mikor meg jön a busz fel szállsz. Leülsz egy üres székbe, mikor hirtelen valaki meg szólít.
-Nikó?-felnézel.-Igen Nikó!-látod hogy közeledik feléd Liza.
-Szia.-Liza meg ölel.
-Hova lettél? Minden...
-Tudom Zsófival már beszéltem és elmondta és tudom nagyon aggódtatok értem be nem szeretnék most erről beszélni...
-Oké... Olyan furi vagy!
-Ha te lennél a helyemben akkor te is fura lennél.
-Mert mi történt? Hol jártál?
-Most nem szeretnék erről beszélni...
-Értem, bocsi.
-Semmi baj, csak ne faggas erről. Így is nehéz lessz találkozni anyáékkal...
-Értem mondanám hogy segítek, de ha nem engeded... Ha bármi van én itt vagyok!
-Rendi. Köszi Lizi.
-Szivi.
-Én leszállok majd talizunk... Szia!
-Szia!
Leszállsz és elkezdesz haza sétálni. Meg érkeztél és kicsit habozol, de becsöngetsz. Anyukád nyit ajtót.
-Jó na...-be sem felyezi csak megölel jó szorosan.
-Szia, Anya azért levegő is kell!-elenged és meg fogja az arcod meg végig néz.
-Hol voltál? Annyit aggódtam érted! És mi ez a szerkó?
-Anya! Tudom 3 hónapig eltűntem, de most itt vagyok.
-Látom és nem akarok hinni a szememnek!-bekönnyezett és újra meg ölelt.-gyere be. Panni még nincs itthon, be nem sokára haza ér.
-Oké, én fölviszem ezt a szobámba és ki cuccolok.
-És mikor mondod meg hogy hol voltál?
-Anya! Kérlek ezzel hagyjál. Így is nehéz.
-Oké, csak tudni akartam hol volt a lányom 3 hónapig!
-Ezt nehéz el magyarázni ezért majd máskor elmondom.
-Rendben.
Fel mentél a szobádba ami közvetlen Pannié mellett volt. Le tetted a táskád és elnyúltál az ágyadon. Kicsit később fel ültél és ki pakoltad a cuccaid. A mappát az asztalodra tetted, ruhákat a szekrénybe kivéve a balesetes ruhákat. Azokat egy külön szatyorba amit egy dobozba és úgy fel a szekerény legtetejére. Mikor kicuccoltál újra leültél az ágyadra és körül néztél a szobádban. Minden ugyan olyan volt. A képek a falon meg a szekrényen, a poszterek, még az asztalodon lévő kupi is.
-Tényleg itt vagy!-az ajtó felé fordulsz ahol Panni áll. Fel állsz és megölelitek egymást.-Nem akartam hinni anyunak, hogy tényleg haza jöttél!-ő is elkezdett könnyezni, de a te szemeid is megteltek könnyekkel.
-Hiányoztál!
-Te is kis hugi!-újra meg ölelitek egymást.
-Mégis hol jártál?
-Figyelj Panni ezt nehéz elmondani... Először vissza akarok térni a rutinokhoz aztán a kérdések. Jó?
-Persze hogy jó! De ha megint csak úgy egy karambolban eltűnsz!
-Nem fogok!
-Ígérd meg!
-Meg ígérem!
-Amúgy miért van rajtad kesztyű? Itthon vagy.
-Hosszú történet, majd meg tudod...
-Oké.
-Lemegyek beszélek anyuval.
-Menj csak. Zoli is haza ért.
-Oké. Köszi.
-szívesen
Lemész és szét nézel. Zoli jön veled szembe.
-Szia Nikó! Hol voltál?
-Hosszú, anya hol van?
-Hát jó... A konyhában, nem akar hinni a szemének.
-Köszi-ezzel tovább is mentél, egyenesen a konyhába.
-Anya, holnap mehetek suliba?
-Persze kincsem. Még lovagolni is mehetsz. Majd beszélj az eddzővel és a röpi csapat eddzővel.
-Fogok is.
-Jól teszed de nehogy megint eltűnj nekem!
-Nem fogok! Ígérem!
-Rendben.
Fel mentél a szobádba és összekészítetted a sulis cuccod holnapra, aztán tárcsáztad a lovas oktatód.
-Szia Nikó te vagy az?
-Igen én vagyok.
-De jó hogy meg kerültél! Mi volt veled?
-Ez egy hosszú történet, de eggyenlőre annyit szeretnék hogy holnap van-e hely haldó osztályosban.
-Persze hogy van! Neked mindíg!
-Köszönöm! Szia Kata!
-Szívesen. Szia Nikó!-le tetted a telefont. Most megint tárcsázol, de most a röpi eddzőt, Ágit.
-haló? Nikó? Te vagy az?
-Igen.
-De jó! Olyan rég hallottam a hangod! Hova mentél? Mi volt veled? Ugye vissza jössz röpizni?
-Igen, mikor van eddzés?
-Minden Kedd, Csütörtök és Szombat kedden és szerdán délután 5-től 7-ig és szombaton reggel 10-től délután 4-ig ebéd szünettel
-Oké akkor holnap után és kérem ne jelentse be a csapatnak. Meg szeretném lepni őket.
-Rendben. Várlak.
-Akkor viszhall és köszönöm.
-Akkor kedden és örülök hogy jössz. Szia.
-Szia.
Letetted a telefont és leültél az ágyadra. -Kész vagy?-hallod Pannit.
-Te mióta támasztod az ajtó félfámat?
-Kb fél perce.
-És miért jöttél?-leült melléd miután becsukta az ajtót.
-Csak dumálni.
-Mégis miről?
-Hogy hol voltál!
-Ne már Panni! Légyszi ne!
-Ez nem normális hogy egyszer egy karambolban eltűnsz aztán 3 hónap múlva elő kerülsz! És még beszélni sem akarsz róla!
-Légyszi Panni ne ma!
-Jó nem ma, be holnap elmondod ok?
-Ok...-forgatod a szemeid.
Kiment a szobádból Panni, úgyhogy újra egyedül maradtál.