Valamit beadtak amitől jobban lettem, ezután vért vettek és azt vitték a laborba ki vizsgálni. Ekkor már bejöhetett Zack, és ezt is tette. Az ágyam melletti széken helyet foglalt.
-már jobban vagy?-kérdi.
-igen.
-mi volt ez?
-még nem tudom... De nem sokára kiderül.
-remélem nincs komoly bajod.
-a fém kar nem komoly baj?-viccelődök mire mind a ketten felnevetünk kicsit. Még beszélgettünk így kb egy órán át mikor bejött az orvos.
-kiderült hogy mi okozta?-kérdem.
-igen. Úgy tűnik allergiás vagy a rovar csípésekre... Emiatt volt a szédülés a csípés feldagadása és kipirosodása is.
-mire kell figyeljen?-Kérdi Zack.
-ne csípje meg semmi. Csak erre kell figyeljen. Illetve ha mégis meg csíp valami, akkor itt van ez a három be fecskendezhető gyógyszer ami segít.
-rendben.-át vettem ar orvostól.
-mehetsz is haza ha már teljesen jól vagy. A csípés még pár napig feldagadva fog maradni, de hamar elmúlik ahogy a pirospdás is.
-köszönöm.-kimentünk Zackkel az épület elé.
-haza kísérhetlek?-kérdi a fiú.
-igen.
-már tuti jól vagy?-aggódik
-igen! Bem kell ennyire aggódnod miattam!
-bocsi...
-semmi baj. Gyere. Erre megyünk.-indulunk haza. Az utat végig beszélgettük, amit élveztem.

-nah... Akkor remélem több bajod nem lesz ma már...-kezdi a búcsút az ajtó elé érve a srác.
-ezt én is remélem.
-akkor holnap.
-holnap.
-szia-ölel meg, ami nem tagadom, meglepett! De vissza öleltem.
-szia -mondom mikor elenged, majd intünk egyrt egymásnak és ő elsétál én meg az ajtót kinyitva megyek be a házba. Magam után vissza is zárom. Belépek a szobámba, átvedlek pizsibe és bedőlök az ágyba, nem sokkal utána eluralkodik fölöttem az álom világ. Ma úgymond "vissza estem" az egyik régebbi küldetésembe, ahol betörtem a parlamentbe. Mielőtt fejbe lőttem volna az ártetlan embert aki utoljára maradt a tárgyalóban, felriadtam. Hajnali három óra van. Kikelek az ágyból miután éenyugodtam kicsit. Szokásomhoz híven elmegyek tusolni, amire most több időt is szánok. Kiszállva a tusoló fülkéből, egy törölközőt tekertem magam köré. Kerestem egy rongyot amivel, és egy zsír oldóval, elkezdtem az ágyamra ülve lepucolni a fém karom. Szépen letakarítottam a sok redvától és ki is fényeztem. A rongyot a mosógépbe dobptam.

Felvettem egy fekete ruha szetett. Most ehhez van kedvem. Megérzésből, elraktam a kedvenc zsebkésem is. Kivételesen jó kedvem volt. Legalább is jobb mint ilyenkor reggel szokott lenni. Kimentem a konyhába reggelizni, a tegnapi magánxos farkasos koszos tányér, ma már nem szomorkodhat annyira, ugyanis kapott egy társat. Biztos jól el dumálnak majd a nap folyamán...

Vissza mentem a fürdőbe megnézni, hogx a tegnapi méh csípéssel mi van. Ma is piros volt, fel is volt dagadva még, de nem annyira mint tegnap. Ennek is örülök. Bekentem egy ilyen aloe verás krémmel. Hűsit és segítí az elmúlásban. Minden sérülésemet ezzel kenem be, már egészen kis korom óta. Most jut eszembe... Mennyire is hiányzik Panni... És anya... Kicsordul pár könny cseppem, de közben mosolygok. Tudom, hogy el vannak és jól vannak. Biztos én is hiányzok nekik... Kár hogy nem lehetnek itt velem... Majd el jön ennek is az ideje. Még nem biztonságos nekik velem. Míg kellet a Hydrának addig nem. Nekem meg ki kell tartanom! Ki kell tartanom értük! Nem tudom hogy, vagy mikor, de a programot is ki fogják szedni belőlem! Ha erre ötven évet is kell várni. Én kivárom. Panniért! És Anyáért! Meg Apáért! Egyre több sós csepp folyik le az arcomon, de a szám továbbra is felfelé görbül. Buckyval küzdeni fogunk! És a Barnesok leszármazottjai illetve a Barnes család nem arról híres, hogy könnyű rávenni bármire is! Makacsok vagyunk! De nagyon! És kitartunk a családunkért! Megérdemlik! Anyáért! Panniért! Apáért! Buckyért! Mindent!
-anya! Büszke lehetsz majd rám! Hiányzol, de kitartok. Küzdök, hogy újra biztonságban veled lehessek!-mondom a tükörképemnek. Mintha anya hallaná, egy hang válaszol a fejemben:
-már most büszke vagyok rád kis harcosom!-letörlöm a könnyeim, kifújom azorrom és felveszem a cipőm. Felkapom a táskám és megállok elgondolkozni, hogy nem-e hagytam itt valamit...
Házkulcs? pipa
Cipő? pipa
Tatyó? pipa
Teló? Megvan a kakukk tojás!

Vissza mentem a szobába a telefonomért, majd kinyitottam az ajtót, és kilépve bezárom magam mögött. Egy mélyet szippantok a késő őszi levegőbe és szétnézek az utcán. A színes falevelek szőnyegténk borulnak az aszfalrta és a fák tövére. Nyusigan elindulok a suliba.

Őszintén? Érzem hogy lesz valami különös a mai napomban...