Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

47.fejezet

-igen. Ismerek, de nem beszélhetek róluk...
-kár...-ezután csöndben kivártuk a sorunkat és gyorsan megebédeltünk. A borítékot meg elraktam biztos helyre a táskámba. Már csak két óránk volt amit végig ültünk és nem volt semmi érdek feszítő dolog.

Haza érve, az ebédem és egy levél várt az asztalon.
Levél:

Nikó!
Elmendtem a S.H.I.E.L.D.-hez, mert akadt egy kis dolgom. Igyekszem haza. Ebéd az asztalon, ha napokig el lennék ne ilyedj meg, kaja még van a hűtőben.
Puszil: apa❤️

Hazudnék ha azt mondanám hogy, nem szomorodtam el ezen. Remélem egészben haza jön majd... Leültem enni a finom ebédem. Ezután a szobámba mentem, felraktam a fejhallgatóm és hallgattam a zenét, miközben rendet raktam a szobámban. Mikorra befelyeztem már sötét volt kinn, úgy hogy elkezdtem keresni a holnapi ruhám. Választásom egy fekete nadrág és öulcsi pérosra esett, és kivételesen egy fehér pólót veszek fel. Oda raktam a ruha darabokat a székemre és átvedlettem a pizsamámba. Bebújtam az ágyamba és hamar elnyomott az álom.
Álom:
Otthon voltam. Épp a szobámban rajzolgattam, mikor hallottam valami zajt lentről. Lementem a lépcsőn megnlzni ki az.
-anya te vagy?-semmi válasz. Benézek az előszobába, de nincs ott senki. Konyhába is bekukkantok, itt sincs senki. Mikor kijövök onnan, látok egy árnyékot elsuhanni az elő szobában. Elveszek egy kést a konyhából, oda megyek a bejárati ajtóhoz. Lassan kinyitom. Nincs itt senki. Óvatosan szétnézek az udvaron, de nem találok senkit. Kicsit megnyugodva vissza megyek a házba. Bezárom az ajtót, biztos ami biztos. Vissza rakom a konyhába a kést, és vissza megyek a szobámba. Azért elő veszem az egyik zsebkésem és elrakom. Kimegyrk a fürdőbe arcot mosni, reményledve abban, hogy így múlik a parám. Bevizezem az arcom és felnézek a tükörbe. Látom mintha mögöttem állna egy sötét alak, mire meg fordulok, de nincs ott...
-halucinálnék?!-kérdem magamtól. Megtörlöm az arcom és kimegyrk a fürdőből a szobámba. Mire hirtelen valaki letámad hátulról.

Felriadok az ágyamban zihálva véve a levegőt. Mikor kicsit lenyugodtam megnéztem az időt. 5 óra volt... Kivételesen többet aludtam mint szoktam. Elmentem és kb öt perc alatt letusoltam. Jól esett a kis felfrissülés. Felöltöztem a tegnap kikészített ruháimba. Felvettem az iskola táskám és ki mentem a konyhába. Össze doptam egy tál gabona pelyhet, amit az asztalhoz ülve elkezdtem elfogyasztani. Lassan meg ettem és a tányérom a kagylóba raktam.
-most nincs kedvem elszórakozni veled!-mondom a tányérnak, majd ott hagyom. Így lett a társasági tányérból egyszeri "munka" után magányos farkasos koszos tányér...

Viccet félre téve, felvettem a táskám és a cipőm majd a házat bezárva indultam az iskolába. Beérve a terembe, a mellettem lévő helyen.
-Szióóó!-köszönt nekem Zack.
-Hola chiko (helló fiú)-köszönök neki
-ez mit jelent?
-fordísd le.
-írd le egy lapra.
-annak mi érteme?
-hogy le tudjam fordítani... Ahhoz kell...
-aha... Biztos... Nem írom le.
-amúgy... Ma délutánra szerveztünk egy pikniket. Nem jössz el?
-kik lesznek ott?
-Alex, Cloe, Márkó és én.
-jó, ha nem fogja Márkó az agyamat húzni...
-külön viszek ehhez kötelet hogy húzzam...-jön oda az emlegetett személy.
-jaj már csak te hiányoztál...
-tényleg? Na látod! Megéreztem hogy hiányolsz cica! És ide jöttem...-vette elő a cuki mosolyát ami nálam nem válik be.
-akárhogy is próbálkozol nem fog menni...
-majd meglátjuk!-kacsintott pont végszóra, ugyanis ebben a secundumban csöngettek be. Így hát Márkó vissza ült a helyére, és az óra elkezdődött.

Óra végi kicsöngőnél Zackkel fogtuk magunkat és elmentünk a tesi öltözőkhöz. Ő a fiú, én a lány öltözőbe mentem átöltözni. Tesin sem volt túl sok minden. Kinn voltunk a kinti pályán és erősítőztünk közben váltó versenyeztünk. Természetesen Márkóval rakott párba a tesi tanár úr... "Nagyon örültem neki!" Remélem érződik az irónia...

Tesi utána még klt unalmas órát végig ültünk és utána végre valahára ebéd szünet. Szokásosan leültünk öten az asztalunkhoz.
-ki tanult a biosz dogára?-kérdi Alex.
-lesz biosz doga?!-kezd pánikolni Cloe.
-nyugi. Könnyű. Pár perc és megtanulod.-bíztatja Alex. És a maradék ebéd szünetet a biosz dogában várható kérdések átbeszélésével töltöttük, és jött a biológia óra... Persze én is megírtam a dolgozatot, de melyik katonának vagy ehhez hasonló kiképzést elváró ember nem tudja hogy milyen vitamin mire jó és mit okoz ha nincs elég... Ez szerintem alap dolog. Utolsó óra elteltével haza ugrottam, éppen csak ledobtam a táskám és indultam is a piknikre...

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro