Mikor úgy éreztem letelt a három perc fogmosási idő, kivettem a fogkefét a számból és kiköptem a kagylóba a habot a számból. Lemostam az eszközöm. Vizet vettem a számba és gargarizáltam vele, majd kiköptem. Ezt kb háromszor négyszer megcsináltam. Utána elraktam mindent. Kijövök a fürdőből és bevetem az ágyat. Ezután bejön valaki. Oda fordulok, csak Caulson az...

-szia Nikó! Jót aludtál?-kérdi.

-elég jól, köszönöm a kérdést. Milyen nap van?

-péntek.-Ne! Lekésem a lovardás találkozást Zsófival!

-hány óra?

-délután 4 van.

-4 ÓRA?!-üvöltöm el magam meglepettségemben! Lekéstem a lovaglást! Ezt ki kell majd magyaráznom!

-baj van hogy kiakadtál?

-csak lett volna egy találkozóm Zsófival... De most már mindegy! Majd máskor!

-akkor a témára térek!

-rendben.

-Jaket letartóztattuk árulásért. Egyedül nem lehetsz a házban. Kell egy felügyelő melléd...-nem fejezhette be mert közbe vágtam.

-oda költözhet Zsófi? Ő tud róla... És a legjobb barátnőm! Kérlek!-reménykedve nézek rá.

-oda költözhet...-megint közbe vágok.

-EZ AZ!!!-ordítom el magam megint, csak most örömömben.

-de! Előtte el kell végeznie egy tanfolyam szerűséget és alá kell írnia a titoktartási szerződést!

-az nem baj!-mosolygok.

-jó látni, hogy boldog lehetsz így is...-utal a karomra.

-ha jó emberek vesznek körül elfelejtem és olyan mintha nem is lenne...

- de attól legyél óvatos!

-az leszek Caulson!

-ha nem több esélyt nem kapsz, csak egy szobát, ami hasonlít ehhez...

-értettem! Felhívhatom?

-sajnálom de nem...-elszomorodok egy kicsit-Ezt nekem kell intéznem, de ha minden jól megy pár nap múlva láthatod.

-rendben...

-éhes vagy?

-igen.

-mindjárt hozok akkor neked valami ételt.

-köszönöm.-ezzel kiment. Leültem az ágyamra. Ezek szerint még pár napig itt fogok lenni... Keresnem kell valami elfoglaltságot!

-----------------pár nap múlva------------------

Épp fogat mosok megint... Kedd reggel van. Az előző pát napom többnyire unatkozásból állt. A mai nap se kezdődött másképp. Nem tudom mikor láthatom Zsófit. Elvileg már a "tanfolyamot" végzi. Nem beszéltem Caulsonon kívül senkivel. Ő hozza nekem a kaját a ruhát, és ő beszél velem minden nap egy kicsit... Más nem jöhet be, a biztonságom érdekében... Már nagyon unom. Nem csinálok semmit egész nap. Kiveszem a fogkefét a számból és kiköpöm a habot a számból. Kiöblítem párszor a szám. Ekkor hallom hogy benyit valaki... Biztos Caulson, lehet hozott valamit. Bár nem szokott ruhán és ennivalón kívül mást hozni. Még könyvet sem! Elteszem a fogkefét és fogkrémet. Kijövök a fürdőből és annyira meglepődtem, hogy bekönnyeztem, ugyanis Caulson nem egyedül jött! Ott állt mellette Zsófi is! Pár öröm könny végig folyik az arcomon. Zsófi amint meglát oda rohan hozzám és szorosan átölel. Annyira hiányzott! Így állunk, Caulson mosolyogva néz minket, amit alig látok a sok öröm könnytől. Mikor elengedjük egymást letörlöm a könnyeim.

-annyira hiányoztál nekem!-mondja miután ő is letörli öröm könnyeit, közben nagy mosoly virít mindkettőnk arcán.

-te is nekem!-újra átöleljük egymást. Becsukom a szemem. Bárcsak megállna itt az idő! Gondtalan másodperc az egész, de olyan boldog... Már csak Panni és Anya hiányzik... Ebben a pár secunbumban elfelejtettem minden problémám... A fém karom, a Hydrát még a S.H.I.E.L.D.-et is kicsit... Olyan jó volt! Kár hogy vége... Ugyanis megint elengedjük egymást és egyet hátrébb lép Zsófi.

-még ma átköltözik hozzád a házba.-Szólal meg Caulson.

-már össze pakoltam.-mondja Zsófi.

-akkor induljunk!

-a kocsi lenn vár. felpakoltuk a csomagjaid Zsófi.

-köszönöm-mosolyodik el Zsófi még jobban. Lehet még ennél is jobban mosolyogni?  Nem tudom! Most nem ez érdekel!

-én is köszönöm Caulson!-oda megyek és megölelem, amitől kicsit meglepődik, de kicsit vissza ölel. Hamar elengedem és Zsófi kezét elkapva a jobb kezemmel leindultunk. Rohantunk! Szinte már repültünk! Szerintem mindenki minket nézett... De most ez sem érdekelt! Régóta most először érzek újra így! Úgy érzem szabad vagyok! Úgy mosolyogtam, mint még soha szerintem... Hamar leértünk az autóhoz. Szinte beugrottunk a kocsiba. Teljesen kifulladtunk a futástól de nevettünk. Boldogak voltunk, és a kifulladás szélén álltunk. Pár perc múlva abba hagytuk a nevetést és csak lihegtünk. Közben elindultunk. Mikor abba hagytuk a levegő utáni kapkodást. Elkezdtünk beszélgetni. Elmeséltem neki MINDENT, igen MINDENT ELMONDTAM NEKI! Jó érzés, hogy nem kell többet titkolózzak előtte... Mesélésem közben sokat nevettünk. Kiparodizáltunk pár részletet... Mire befejeztem a regélésem már fájt a hasam a sok nevetéstől. Utánam Zsófi kezdett mesélni. Ezen is sokat röhögtünk. Szinte csak a röhögéstől majdnem kifulladtunk! Olyan jó volt újra őszintén beszélni vele! Nem sokára megérkeztünk. Kiszálltunk és a házkulcsommal kinyitottam az ajtót. Bementünk, körbe vezettem őt. Neki is nagyon tetszett a ház. A mellettem lévő szobába költözött be. Együtt csináltunk vacsit, ugyanis mire ide értünk eléggé eltelt az idő... Főzés közben is sokat nevettünk. Többek közt az én bénázásomon, de most ez sem érdekelt!