- Nem értem milyért monta Slendy hogy ne jöjünk ki sötétedés után?- tevödöt fel a kérdés
- ÁLLJ!!- kiáltoták a hátam mögül
- Áh a rendőrőrség- csetintetem egyet és felnyársalták öket az árnyékaik- Ch, nyámnyilák
- Neked semmi se elég kíhivás?
- Óh, Elly Vens vagy is killer rose, de rég is volt mikor tálálkoztunk útoljára, mig az árvaházban 1000 éve?- kérdeztem
- Igen- válaszolt
- Mit tudsz a többiekről?
- Az ember részéból mindenki meg halt, a többiek, kíváncsian várták hogy mi lett veled meg Kaname bátyoval
- Még életben van, de ennél többet én se tudok- ágak recsenése - jobb ha megyünk
- Jövő héten úgyan itt?
- Igen- két különböző irányba elkeztünk futni, hirtelen mágált minden- mit akarsz Bill?!
- Nem úgy negy az Luna...
- Nem kötök veled újra egyeséget, kár is volt egysze és mindörökre hogy be engetelek az elmémbe
- De kellet a segitség, nem? Ha nem segítetem volna akor nem fedezed fel hogy milyen nagy, nem is, hatalmas erő lakozik bened- nem válaszoltam tutam hogy igaza van, de nem is mertem beismerni- majd máskor találkozunk- miért nem talál mást helyetem
- LUNA- már megint ki az, megfordulok és Liu az
- Mit akasz varot arcu?
- Slenderman küldöt hogy vissza vigyelek- mondta, kamú az egész érzem
- Bűzlik nekem az egész-válaszóltam
- Hm, ezt hogy érted?- kérdezi
- Mért nem jött ide maga Slendy vagy mért nem a proxykat küldte utánam- vetetem elé a kérdést, megfordultam és futni keztem, nem érdekelt mit mond, egy tisztásra értem, megint zörgöt az avar
- MIT AKARSZ MÁR MEGINT LIU?!
- Luna?- kérdezte valaki, oda fordultam
- Kaname bátyo- léptem egy előrébb, újra megcsörentek a levelek, fegyver dörenés, fájdalom érzete a testembe, az utólsó emlékem hogy a földre esem és valaki üvölt. De az a legszomorúbb hogy tudom nincs végem...

Killer Rose:

Bill:

Kaname: