Ha valaki előre szólt volna, hogy Nicholas Collins az én étkezőasztalomnál fog reggelizni, akkor biztosan azt mondtam volna, hogy "te hülye vagy! A híres filmcsillag, Nicholas Collins soha nem fog az én asztalomnál reggelizni." Ma reggel viszont, leült velem szembe és csillogó szemekkel fürkészte az ételeket, amiket az asztalra helyeztem. A jelenlétében küszködve nyeltem le a reggelit, hiszen mosás után a fehér ing még nem száradt meg rendesen, ezért szépen rátapadt a mellkasa feszes és domború formájára. A látványa egyenesen földbe döngölt és felkeltette az eltitkolt vágyaimat. Vágytam arra, hogy hozzám érjen, hogy végig tapogathassam a testét. Az átható, perverz tekintete szinte letépte rólam a ruhákat. Zavarban voltam, aprókat haraptam a kenyérbe és próbáltam szépen enni. Mivel Liam utálja a paradicsomot, hirtelen Nicholas felé pillantottam, aki a sonka és a szalámi között gondolkozott. - Khm! Liam nem szereti a paradicsomot, de ha esetleg szeretne enni akkor... - be sem tudtam fejezni, mert Nicholas hirtelen feltette a kezét és Liamre pillantott, aki elvett egy darab kocka sajtot.

- Én sem szeretem! Szóval...jó étvágyat - pillantott ránk, miközben elvett egy szelet sonkát és a barna magos kenyérre helyezte. Valóban nehéz volt enni és lélegezni a jelenlétében. Nicholas külseje és a pillantása izgató volt. Bármennyire is féltem beismerni magamnak, a szívem mélyén vágytam egy ilyen pasira. Egy pasira aki jól néz ki, aki gyönyörű, vicces, néha beképzelt, de emelett nagyon jó ember és intelligens. A baj az, hogy pont ezek a pasik a legnagyobb nőcsábászok közé tartoznak, ezért sem akartam közelebb engedni magamhoz Nicholast és a tökéletes, tengerpartra illő testét. - Milyen a suli, Liam? - emelte ajkához a kávés csészéjét. Mikor Liam kérte, hogy maradjon reggelire, szívem szerint tiltakoztam volna, de a fiam jól érzi magát vele. A furcsa az, hogy Liam nehezebben barátkozik, de Nicholas társaságában mindig jól érzi magát és sokkal bátrabban viselkedik. Nem akartam csalódást okozni a fiamnak, ezért beengedtem az oroszlánt a barlangomba.

- Igazából nagyon jó - pillantott fel. - A tanulás miatt néha álmos vagyok, ezért mindig hét órakor megyek aludni - miközben mesélte, Nicholas felvont szemöldökkel, példamutatóan bólintott.

- Helyes! Fogadj szót anyunak - pillantott felém, miközben nagy szemekkel magyarázatot vártam tőle. Tény, hogy Nicholas színesítette a reggelt, viszont egy furcsa dolog elrabolta a figyelmemet. Azt hittem, hogy rosszul látok. Nicholas és Liam egyforma mozdulatokkal és ízléssel választották ki a reggelijüket. Egyszerre nyúltak a sajthoz, azt félbe hajtották, majd sonkát helyeztek rá és egy darab paprikát.

- Anya! Nicholas bácsi maradhat az esti sütögetésre? - a kérdése annyira meglepett, hogy félre nyeltem a kávét, és torkomat köszörülve próbáltam nem kiköpni a tányéromba. Elpirulva néztem a fiam, majd Nicholas szemébe. A válaszom az lenne, hogy természetesen nem, hiszen nem szeretnék Nicholas közelében egy estét eltölteni, ezért óvatosan válaszoltam.

- Biztos vagyok abban, hogy Nicholas bácsinak rengeteg dolga van estére!

- Igazából nincsen programom! - ekkor Liam magasba emelte a kezét.

- Ezaz! Akkor megmutatom magának az autós játékokat!

- Csak nem videojáték? - Nicholas az asztalra helyezte a csészéjét, majd sóhajtva közelebb hajolt Liamhez. - Az édesapámmal videójátékoztam utoljára - ekkor lesütöttem a szemem, körmömmel a csésze szélét piszkáltam, hogy eltereljem a gondolataimat. - Ezért nagyon örülnék neki! - miután befejezte az arcát fürkésztem. Nicholas nem vette észre, hogy figyelem, ezért kihasználtam a pillanatot, hogy alaposan megfigyeljem az arcát és a vonásait. Ilyenkor mondják azt, hogy "apja fia". Nicholas Collins nemcsak hasonlít, de ugyanúgy néz ki, mint az édesapja, amikor fiatal volt. Az erős borostája és a szigorú arcvonásai olyan mint az édesapjáé. Nicholas Collins büszke lehet arra, hogy ennyire hasonlít az édesapjára. Viszont láttam rajta, hogy szomorú lett, mert torkát köszörülve az ajka előtt összefonta a kezét és rátámasztotta az állát. Feszült csend telepedett a társaságunkra, csak azt hallottuk, hogy Lulu is reggelizik. Valószínűleg magokat ropogtatott. Nem akartam közelebb engedni magamhoz Nicholast, mert tudtam, hogy ő csak a szexre használja a nőket, de tehetetlenül vonzódni kezdtem hozzá. - Akkor jó lesz a mai nap, igaz? - pillantott felém, miközben Liam is a szemembe nézett. Én csak a fiam arcát fürkésztem. Láttam a tekintetében a reményt és a bizakodást. Nicholas az első ember, akit közel enged magához. Egyszerűen csak nem akartam elrontani ezt. Nem akartam elrontani Liam boldogságát és a reményt arra, hogy most talán barátra lelt.

- Nagyon jó lesz! Már nagyon várom! - nyomtam egy puszit Liam arcára, majd felálltam és Nicholas tekintetét álltam, aki összehúzott szemekkel fürkészte az arcomat.

Ebéd előtt egy kicsit rendet tettem a nappaliban és elmosogattam a konyhában. Fél szemmel mindig a fiamat figyeltem, aki a kanapén ült és videójátékozott Nicholassal, aki mindig úgy csinálta, hogy Liam nyerjen. Ez kifejezetten kedves és vonzó gesztus volt tőle. Érdekes, hogy ez a pasi hogy keveredett az életembe, majd a kanapémra, de valamiért hálát adtam az Istennek, hogy megismertem őt. Nicholas Collinst sokan ismerik. Mint mindent színészt és filmcsillagot, őt is nagyon sokan utálják és féltékenyek rá. Utálják, mert gazdag és tehetséges, mert neki nem számít a pénz, mindig van belőle elég. Aztán irigyek, mert nincsenek problémái a hajával, hogy mit vegyen fel, vagy nem szenved túlsúly miatt. A híres emberek más életet élnek, mint mi hétköznapi emberek. Más és különlegesebb életmódhoz vannak hozzászokva. Nincsen rajtuk bőrhiba, mert vagyonokat költenek a különböző kozmetikai krémekre. Én nem voltam híres ember, viszont azt el tudom mondani, hogy nagyon nehéz annak lenni. Olyan mint amikor, muszáj megfelelni és példát mutatni, mert bárhová mész, bármit eszel, az percek múlva képek formájában vissza köszönt az interneten. Ostoba cikkek a Facebookon, és képek az újságokban. Bolhából elefántot csinálnak, és próbálnak egy képből olyan pletykát csinálni, aminek már nincsen valóságalapja, viszont csattanósnak kell lennie, hogy legyen téma. Tegnap olvastam egy új cikket Nicholas Collinsról. A cikkben megvádolták őt azzal, hogy már nem hordja a saját márkás óráit, napszemüvegeket és öveket. Ezt az ostoba cikket egy róla készült képpel "bizonyították". A képen Nicholas egy járdán sétált, és piros karikával jelölték a csuklóját, amin nem egy saját márkás Ncoll óra volt, hanem egy másik márkás arany karóra. A képről egyáltalán nem derül ki az, hogy már nem hordja az Ncoll termékeket, inkább csak az, hogy az outfittjéhez más órát viselt. Ezért sajnálom a híres embereket. Az újságírók és a riporterek egy gyorsan készült kép alapján hazugságokat és hülyeségeket találnak ki az adott személyről, hogy ő legyen a téma. Emiatt Nicholast is sajnáltam, hiszen akaratlanul is eszembe jutott az időszak, amikor az édesapja meghalt. Én kicsi kislány voltam, de a szüleimnek köszönhetően többet és többet tudtam meg a színészről. A mai napig terjengenek róla cikkek az interneten, hogy "ez nem is így történt", vagy, hogy "felmerült bennünk egy kérdés Nathaniel Collins halálesetével kapcsolatban". Undorítónak tartom az újságírókat, hogy minden alkalmat megragadnak arra, hogy hazugságokat találjanak ki.

Késő este leültem a teraszon található kicsi hintaágyra és mosolyogva fürkésztem, hogy Nicholas tüzet rakott. Hangulatos volt a sárga tűz és a parázs ami játékosan szertefoszlott a levegőnek. A fénye megvilágította Nicholas arcát, aki egy hosszú bottal belökte az egyik szenet a többi közé. - Nem gondoltam volna, hogy tud tüzet rakni! - természetesen bántásnak vette, ezért vigyorogva megállt előttem.

- Miért is? - mosolyogva oldalra biccentettem a fejem, talán egy kicsit a fejembe szállt a fél pohár pezsgő, mert idiótán kezdtem viselkedni: jól éreztem magam.

- Az a baj, hogy maga túlságosan jó pasi! - kuncogtam jókedvűen. - Magas, barna hajú...és intelligens! - tettem fel a mutatóujjam, jelezve, hogy még nincsen vége. - De maga minden nőt csak a szexre használja!

- Lehet! De az kölcsönös - pillantott oldalra. - A szex nem csak az egyik félnek jó - ült le mellém, miközben az arcomat fürkészte. - Viszont szerintem ne igyon többet - kivette a kezemből a poharat, miközben Liam kihozta a sajtos grill virsliket és a felcsíkozott szalonnákat. A kicsi asztalra helyezte, miközben Nicholas segített neki.

- Én is segítek - lehúztam a maradék alkoholt, majd az asztalhoz léptem és a fém rácsra helyeztem a szalonnát, majd mellé csúsztattam a virslit is. - Van burgonya is! Idehozom! - a bejárati ajtó felé sétáltam, miközben fél füllel hallottam, hogy Nicholas azt mondja Liamnak, hogy üljön le a hintára. Hunyorogva sétáltam a kicsi lámpákkal megvilágított konyha felé, majd kinyitottam az egyik szekrényt és kivettem belőle egy zsák burgonyát. Amikor megfordultam, annyira meglepődtem, hogy a kezemből kiesett a burgonya. Nicholas Collins állt előttem, aki kicsiket pislogva az arcomat nézte. A lámpa halvány fénye megvilágította az arcát és a csillogó tekintetét, amivel a szememet és az ajkamat nézte. Váratlanul ért a közeledése, amikor hüvelyk ujjával megérintette az alsó ajkamat és végig simította. Nem! Ez nagyon rossz! Tudtam, hogy nem engedhetem magamhoz közel, de nem tudtam őt leállítani. Vagy azért mert nem tudtam, vagy mert kívántam az érintését. A szemébe néztem, abba a tekintetébe ami erotikus gondolatokról árulkodott.

- Szívesen megkóstolnám a pezsgőt az ajkairól - közelebb hajolt hozzám, ajka csak pár centire volt tőlem. Nyelvemmel óvatosan megnyaltam a szám szélét, miközben farkasszemet néztem vele. Nicholas gyorsabban vette a levegőjét, a köztünk kialakuló intim közelség miatt a testem libabőrös lett, a levegőt szaporán vettem. - Vajon milyen íze lehet? - puha nyelvével megnyalta az ajka szélét, mintha felkészített volna arra, hogy most kurva jót fogunk csókolózni. Tudtam, hogy kint van a fiam, hogy bármelyik percben bejöhet, ezért erőt kellett vennem magamon. Bármennyire is akartam, bármennyire is vágytam az ajkára és a nyelvére...nem tehettem. Nem akarok olyan lenni mint a többi nő. - Tudta, hogy pezsgő után jobban ízlik a csók? Édesebb? Puhább? Nem csak sima csók! - ekkor hajolt közelebb hozzám, az ajka alig érezhetően súrolta a számat, de mielőtt teljesen hozzám ért volna, a mellkasára helyeztem a kezem és vörös arccal eltoltam magamtól. Csak egy apró érintés, egy pici kóstoló...mi jöhet még ezután?! Egymás szemébe néztünk, nem tudtuk, hogy mit mondjunk egymásnak. Ezért csak a kezébe nyomtam a krumplit, és libabőrrel így válaszoltam:

- Inkább csókolja a krumplit - kikerültem és a hajamat a fülem mögé tűrve Liamhez sétáltam.