2. fejezet
-Ébresztő álomszuszék!-ordított az ébresztőórám.
Lecsaptam a vekkert, majd indultam a fürdőszobába elintézni a dolgaimat. Letusoltam, megtörölköztem, aztán felvettem a ruhámat. A lépcsőn rohanni kezdtem, nehogy elkéssem. Magam után becsapva az ajtót, sprinteltem el a suli épületéig. Az épület lépcsőjén nekimentem valakinek, akinek azonnal elnézést kértem, de ez a valaki Mr. Jeon volt.
-Elnézést tanár úr!-újból bocsánatot kértem.
-Nem történt semmi!-legyintett.
Dehogyisnem.. Tanár úrnak mentem, ez történt.
-Mit tehetnék, hogy tanár úr ne haragudjon rám?-sütöttem le a szemeimet, mintha félnék tőle.
-Mondtam már! Nem történt semmi!-mosolygott.
-Dehogyisnem..-tiltakoztam.-Tanár úrnak mentem.
Észre se vettem, hogy közben a táskámból kihullottak a rajzaim, amit egy pályázathoz készítettem. Szemeivel a betont vizslatta, majd lehajolt értük és felvette.
-Nagyon szép ez a rajz!-dícsérte meg.-Te készítetted?-érdeklődött.
-Köszönöm, igen.. Én készítettem egy rajzpályázatra, amit a szüleim hírdettek meg a beteg gyerekek számára. Gondoltam egyet,miért is ne rajzolnék, így belekezdtem, de nekem nem tetszik..
-Butaság! Ez eszméletlen jó.. Tudod mit? Szeretnélek megkérni, hogy mától kezdve együtt tervezzük meg az iskolánk új zászlaját!-közölte.
Most ezzel mit akar mondani? Á, már vágom.. Nem, nem és nem...
-Mit szólna hozzá?-kérdezte egy széles mosollyal kísérve.
Mondjak nemet, mondjak nemet!
-Jó ötlet!-mosolyogtam.
Ááááááááá...
-Akkor ma a könyvtárban?-kérdezte a folyosón lévő ajtóra mutatva.
Bólogattam, de miért? Istenem, én annyira hülye vagyok.
Közben csengettek, amitől rohantam fel a tanterembe, ahol már mindenki megjelent, csak én voltam a hiányzó.
Besétáltam, majd leültem a helyemre és betipegett az osztályfőnökünk.
-Gyerekek! Egy jó és egy rossz hírem van számotokra. Melyikkel kezdjem?
-A rosszal!-harsogtuk egyszerre.
-A rossz hír az, hogy elmarad az utolsó óra. A jó hírem az, hogy haza lehet menni!-jelentette be.
Mindenki sikongatni kezdett. Kitipegett a helyiségből, majd bejött Mr. Jeon, aki közölte velem, hogy ma mindenképpen maradjak a könyvtárba. Értettem először is..
-Mióta vagy jóba vele?-kérdőre vont Soyou.
-Nem tudom..
-Tetszik neked?
-Nem, hülye vagy?
-Nem vagyok hülye..
-Pedig az vagy!
-Nem vagyok.. Mégis bólogattál, mikor mondta, hogy a könyvtárban kell maradnod és 4 óráig ott fogtok ülni, majd megpuszilja az arcodat..-vállon ütöttem a lányt.
-Bolond!-jegyeztem meg.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro