-Ez álltat volt!-Mondta.

-Azért inkább gyakorolnék a Bosszúállók tornyában.-Mondtam, és a srác letett a biztos talajra.

-Apropó, menjünk vissza?-Kérdezte, és közben a szürkületbe nézett.

-Hát...Maradhatunk még kint. Végül is New Yorkban éjszaka él a bűnözés leginkább, nem?

-Hát úgy hogy nem tudsz hálón utazni...Lehet kockázatos lenne.-Kezdte el a srác, de aligha tudtam rá figyelni, mivel a távolból egy zajt hallottam...Kibiztosítottak egy fegyvert.-És még nem vagy úgy ráhangolódva a New York-i banditákhoz mint én.-Mondta Pókember kicsit nagyképűen nekidőlve a hirdetőtábla tartó oszlopának.

-Biztos? És ezt észrevetted?-Mondtam, majd leugrottam a kisbolt tetejéről amin álltunk, és berontottam a közértbe, ahol három fegyveres rabló állt a kezét a magasban tartó eladóval szemben.-Ejnye, nem adtok borravalót?-Mondtam, majd mind a három pisztoly rám szegeződött.

Egy alsó rúgással kigáncsoltam a bal szélsőt, majd egy cigánykerékkel kitértem pár golyó elöl. Kirúgtam a jobb szélső kezéből a fegyvert, majd a másik csávó markából is kihúztam azt a hálóvető segítségével. Ökölharcba kezdtem a két rablóval, majd az egyiket fejbe rúgtam és összeesett, ekkor azonban az elgáncsolt egyén is felállt, és vállon lőtt. Egy szaltóval kikerültem a következő golyó útját, és kirúgtam a kezéből a fegyvert. Kitértem az egyik pali ütése elöl, ami így a társát találta el, majd felkaptam az egyikük pisztolyát és feléjük tartottam.

-Megállni!-Mondtam, mire a két bandita rémültem tartotta a kezét a magasba, majd a harmadik is felállt, én pedig a bal vállamon vérző sebemre tettem kezem.

-Hey, Hey, Hey, ne!-Mondta a boltba rohanó Pókember.

-Mi? Nem akarom őket lelőni!

-Akkor meg mit művelsz?

-Feltartom őket. Vártam a profi hálószövőre.-Mondtam, mire szinte látszott a srácon a megkönnyebbülés. Pókember egy mozdulattal körbe fonta hálóval a három bűnözőt, és felfüggesztette őket a plafonra.-Na ki nincs formában?-Mondtam, majd a három pisztolyt szintén fellógattam a plafonra, a símaszkos rablóktól a lehető legmesszebb.

-Úgy néz ki én...-Nevetett.

-Ki vagy te?-Nézett rám elképedve az eladó.

-Sombre...(ejtsd: Szomvu'...)-Egy pillanatra ismét Franciaországban éreztem magam, ám visszatértem a valóságba.-A Póklány.

-Nos Póklány, had hívjalak meg téged, meg a társadat egy fagyira ebben a nagy melegben, köszönet képpen.-Mondta az öreg pénztáros.

-Nem, nem lehet. Nem fizetségért csinálom. És a Pókember sem.-Válaszoltam.

-De, kérlek fogadjátok el!-Az árus nagypapásan mosolygott, aligha tudtam volna neki nemet mondani, így a Pók-arcra néztem.

-Fogadd el.

-Hát...Rendben. Te milyet kérsz?-Kérdeztem.

-Lepj meg!-Mondta.

Peter Parker/A Pókember szemszöge

A lány a hűtőhöz ment, és válogatni kezdett a jégkrémek között. Én nem tudtam mozdulni. Lefagytam. Igen meglepődtem az előző kis mutatványán...

-Ő a tesód?-Kérdezte egy kb 16 éves srác, aki ugyan olyan ámultam nézte a lányt mint én.

-Nem.

-Jártok?

-Nem.

-Nagy kár öregem. Jó csaj.

-Az...

-Akkor barátod?

-Nem. Csak ma ismertem meg. Társak leszünk.

-Mázlista.

Miután a lány választott, gyorsan le kellett lépnünk, mert közeledtek a zsaruk. Felmentünk egy nagy bowling terem tetejére, azzal a technikával amivel indultunk, és enni kezdtük a fagyit.

-Az enyém epres, és tessék, neked extra csokisat hoztam.-Mondta a csaj, és a kezembe nyomott egy tölcséres csoki fagyit.

-Hey, nem volt valami diétás, vigyáznom kell az alakomra!-Mondtam nevetve.

-Azért nincs miért panaszkodnod!-Mondta a csaj, és beleboxolt a hasamba, és azért tegyük hozzá hogy nem kis erővel, majd felhúztuk a maszkokat hogy a szánk szabad legyen, és enni kezdtünk.-Egyébként neked honnan van az erőd?

-Megcsípett egy pók.

-Egy pók? De ugye nem lesz nyolc lábad?-Viccelődött a lány.

-Neeeem...Egy radioaktív pók volt.

-Mikor?

-Közel egy éve. Kiránduláson voltunk egy laborba, és egy sugárkezelt pók elszökött és megcsípett.

-És mik is a képességeid?

-Tudok a falon mászni, emellett emberfeletti erőre és akrobatikus képességekre tettem szert. És veled mi a helyzet?

-Hát az én sztorim egy kicsit bonyolultabb.

-Sok időnk van.

-Hát...12 évesen megszöktem az árvaházból és...

-Állj!-Szakítottam félbe.-Árvaház?

-Aha.-A lány teljesen természetesen válaszolt, mintha csak azt mondta volna hogy az ég kék.

-A teljes sztorit kérem.

-Hát...Jó...Végül is Mr.Stark megengedte...Négy éves voltam amikor a szüleimmel autó balesetet szenvedtem, és meghaltak...

-Sajnálom...

-Ne! Szóval be akartak tuszkolni egy árvaházba, de én inkább elszöktem. Két évig éltem az utcán és menekültem a zsaruk elöl, akik égen-földön engem kerestek...Szóval hat éves voltam amikor sikerült berakniuk egy árvaházba. 12 évesen meguntam ezt az egészet, felkaptam a hátizsákom, és ismét elszöktem... London egy sötét részébe menekültem, de elraboltak. Nem tudom pontosan hova vittek, de még csak kb sem. Annyira emlékszem hogy hideg volt, és hogy oroszul beszéltek. Egy tudós, valami sugarat akart kipróbálni rajtam. Azt várták hogy vagy valami Hulk féleséggé változom. Végül persze nem úgy sikerült ahogy tervezték. Túléltem a tesztet. Aznap este elszöktem, mielőtt még egyszer kipróbálhatták volna, de először tönkre tettem a gépet, és eljöttem. Az ottani rendőrség nem vett komolyan. Egy parkolóban éjszakáztam és kb -20 fok volt. Kezdtem szétfagyni. Elájultam. Ezután az árvaház előtt ébredtem. Nem emlékeztem mi történt. Még azon az éven adoptált egy nő, aki kivitt Franciaországba. Ennyi a sztori...

-És neked mik a képességeid?

-Szintén akrobatika és emberfeletti erő, de én nem tudok falon mászni. Ennyiről tudok.-Mondta nevetve.

-És honnan van a deszka?

-Amikor széttörtem a gépet körülnéztem a tudós asztalán, megláttam, és úgy éreztem el kell hoznom.

-Értem...-Nem is tudtam mit mondani. Lesokkolt hogy min ment keresztül ez a lány...-Kezd késő lenni, ne menjünk vissza?

-De, jó ötlet.-Mondta, és felállt.-Merre is kell menni?

-Inkább had segítsek. A sebeddel nem a legszerencsésebb most ugrándozni. A toronyban meggyógyítanak, holnap már nem is fog fájni.-Szinte dadogva beszéltem, nem tudom mi ütött belém.

-Hát...Legyen...-Mondta. Akárcsak az indulásunkkor, átkarolta a nyakam, én pedig a derekához tettem a kezem.

Gyorsan a toronyhoz értünk, mégis mintha végtelen lett volna az a pár perc. A szívem úgy dobogott mintha ki akart volna ugrani...De nem tudom miért... A tornyon belül felkísértem az orvosi szobába, ahol az orvosok azonnal leültették egy ágyra, és elküldtek azzal az indokkal, hogy le kell vennie a pókruhát.

-Még egy pillanat, csak egy kérdés.-Fordultam vissza az ajtóból.

-Mond csak.-Válaszolt a lány.

-Te Póklány, elég nyomi hogy Póklánynak hívlak, te meg engem Pókembernek...Nem?

-De az eredeti nevünket nem mondhatjuk el.

-Akkor...Mit szólnál ha kitalálnánk valami király becenevet?

-Jó ötlet. Majd megálmodod, de légyszi most tényleg lépj le, mert attól hogy ilyen jól viselem, eléggé fáj a sebem.-Mondta nevetve.

-Persze! Akkor holnap reggel! Szia!-Mondtam és kiviharoztam az orvosiból.

Egyenesen a saját szobámba mentem, ahol a pók-szerkót átvettem egy laza pizsamára.

-Milyen volt a kis kirándulás?-Kérdezte a szobába lépő férfi.

-Mr.Stark! Mit keres maga itt?

-Ez az én tornyom, rémlik?

-Úgy értem...Miben segíthetek?

-A 911-et hívtam, fiam? Azt kérdeztem mit szólsz hozzá?

-Jaaaa...A lányhoz?

-Nem basszus, Happy új nyakkendőjére gondoltam. NANÁ HOGY HOZZÁ!-Mondta először szarkasztikusan, majd kicsit dühösen Mr.Stark. Úgy néz ki felhúztam...

-Hát...Jó fej és vicces. Ügyes. De leginkább erős. Nem csak testileg, mert majdnem betörte az orromat, szóval tudom, de lelkileg is...Tudja maga mi mindenen ment keresztül?

-Nem is hinnéd mennyire...

-Amikor egyedül szembeállt a rablókkal az...Az valami fantasztikus volt! Lenyűgöző!

-Nahát, az ici-pici pók beleszeretett a lányba?

-Mi? Én? Nem! Dehogy!

-Naná...-Mondta szarkasztikusan.

-Egy másik lány tetszik!

-Ki?

-Egy végzős.

-Hogy hívják?

-Mi köze hozzá? Azaz én titkom.-Mr.Stark felállt és az ajtó felé lépett.

-Hát kár...Azért ez a csaj sem semmi ugye?-Mondta Mr.Stark, hátra fordult a ajtóból és kacsintva egyet elment.

Bevallom, egész este a csajra gondoltam...Hogy vajon milyen lesz együtt dolgozni vele...És hogy milyen nevet találjak ki neki...Gondoltam mindenre, de egyik sem elég jó...