Peter Parker/A Pókember szemszöge:

Miután Mr.Stark lecseszett, hazafelé megtaláltam a rosszarcok egyik fegyverét, órák közben pedig elmentem a suli műhelyébe hogy megvizsgáljam kicsit. A darabokra tört fegyverben van egy világító valami, azt vettem célba. Nem komplikáltam túl, fogtam egy kalapácsot és elkezdtem ütögetni, amíg le nem esett a borítás.

-Helló! Kösz hogy megint leléptél!-Mondta a műhelybe belépő Ned, szarkasztikusan.

-Látod, közbejött valami.-Mondtam és rámutattam a fegyverre, hátha Ned is hozzá tud szólni.

-Hú... Mi ez?

-Nem tudom... Ezzel akartak szétlőni.-Mondtam, és tovább bontottam a világtó valamit magába záró fémalkatrészeket.

-Komolyan? Atom!-Egy pillanatra felnéztem Nedre, aki eléggé alábecsüli a tegnapi akciómat.

-Vagyis... Nem atom! Ch, mekkora szemétség! Ijesztő...

-Nézd, ez valami áram forrás.-Mutattam a lila valamire.

-Igen, de mikroprocesszorokkal van összekapcsolva. Nézd, ez egy induktív töltő, ilyennel töltöm a fogkefémet!

-Úgy tűnik a földi technológiát keverik az űr technológiával.-Elemeztük ki a cuccot.

-Ilyen gyönyörű mondatot még soha életemben nem hallottam! Szeretném megköszönni hogy részese lehetek ennek a csodálatos, fantasztikus...-Ned mondatát azzal szakítottam félbe hogy egy nagy csapással kiütöttem a világító valamit a helyéről. Tekintve hogy elég nagy zajt csapott, azonnal a felügyelő tanárra néztünk, aki teljesen nyugodtan oldotta tovább a keresztrejtvényét.

-Ujjakra vigyázni a pengék közelében!

-Ki kell derítenem hogy mi ez és hogy ki készíti.

-Figyelj akkor suli után megvizsgáljuk a laborban.

-Nagy vagy!-Mondtam, majd a szokásos kézfogásunk után elhúztunk.

Suli után indultunk volna a laborba, de a folyosón megláttam az egyik tegnapi csávót, így követtem őket. Lementek a műhelybe, és a világító izét keresték. Nem vettek észre, de én nyomkövetőt raktam rájuk. Ez után nem a laborba kell mennünk hanem haza, hogy követhessük őket...

Alex Williams/A Póklány szemszöge:

Suli után először Lizékhez mentünk, összeszedtük a cuccait, aztán mentünk az én lakásomra. Elvileg úgy volt hogy Michelle is jön, de őt végül nem engedték el. Egy tipikusnak nem mondható csajos estével mészültünk. Veszünk hozzávalókat és sütni fogunk pizzát, csokis kekszet és muffint. Ezután kidíszítjük a muffinokat, és jön a már tipikusnak mondható rész. Popcorn mellett filmet nézünk, kifestjük egymás körmét és kisminkeljük egymást, random ruhákat próbálgatunk mert vicces, az egész alatt kibeszéljük az ismerőseinket, sőt még fürdőbombát is vettem, úgyhogy az is listán van hogy bevisszük a tv-t a fürdőbe, és fürdőruhában ázunk Trónok Harcát nézve, és zabáljuk az akkorra már biztosan megsült pizzát. Én kicsit felkészültebb voltam Liznél, receptet is néztem és válogattam olyan díszítéseket amivel tuti megnyerem a muffin díszítő versenyt.

Suli után bevásároltunk, és lepakoltunk. Kicsit átrendeztük a nappalit. A kanapét egészen hátra toltuk a falhoz, a dohányzóasztalt pedig egészen a tv szekrényhez. Az így kapott helyre a jó puha padlószőnyegre már csak két hálózsák kellett és két párna, és már kész is volt az ágy...

-Baromi kényelmes a szőnyeged!-Mondta Liz.

-Tudom. Néha azt csinálom hogy ledobok egy párnát és egy takarót és azon alszok.

-Én mindig ezen aludnék!-Mondta Liz, és elterült a sötétkék szőnyegen.-Olyan menő hogy saját lakásod van!

-Néha azért elég unalmas egyedül!

-Pedig itt van neked Peter!

-Nehogy túlgondold ezt a mondatot!

Ez után nekiálltunk sütni. Úgy egyeztünk meg hogy én dagasztom a pizza tésztát és ő keveri a muffint és a sütit mert azt könnyebb. Egyébként azért lett mindkettő mert nem tudtunk dönteni. Én a csokis sütit szeretem jobban ő meg a muffint. Szóval tök normálisan beszélgettünk. Épp a gólyákról (magyarul a 9.esekről, nem a madárról) beszéltünk, amikor Liz random feltett egy kérdést...

-Szóval azt mondtad hogy amit én tudok rólad, és a múltadról, az nem igaz.

-Ez hogy jön ide?

-Mondtad hogy nem úgy telt az elmúlt 15 éved ahogy én tudom, de nem mesélted el.

-Tényleg tudni akarod?-Kérdeztem, mire Liz bólintott.-Hát... Igazából pontosan csak az elmúlt három évre emlékszem.

-Tessék?

-3 éve szereztem meg az erőmet. Az előtte lévő 12 év homályos.

-Hogy érted hogy homályos? Emlékszel rá, csak rosszul?

-Igazából... Mintha az egész csak egy álom lett volna. Egy jelenetre viszont tökéletesen emlékszek. Egy fém valamihez voltak erősítve a végtagjaim, de még a fejem is. Bezártak egy üveg kapszulába.-Meséltem, és közben becsuktam a szemem hogy jobban lássam magam előtt a történéseket.-Emlékszem magam körül a dokikra, és voltak katonák is. Néhány amerikai, és néhány olyan akiknek nem tudtam a származását. Emlékszem az előttem lévő hölgyre, aki kapálózott mert lefogták. Próbált kiszabadulni és ordibált nekem, de nem hallottam mit mondott. És... Emlékszem egy fiúra. Mellettem volt, biztos rajta is kísérleteztek. Szőke volt. Asszem 5... 5 valamivel idősebb volt nálam. Talán hónap vagy év... Erre már nem emlékszem.

-És aztán?

-Aztán elaludtam. Előtte beadtak valamit, biztos altató volt. Akkor úgy éreztem hogy az életem pereg le a szemem előtt, de most már sokkal inkább úgy emlékszem rá mint egy képzelgésre... Álomra. Amikor felébredtem már nem volt ott senki. Se a dokik, se a katonák, se a nő, se a fiú. Senki. Amikor kiléptem a kapszulából fáztam. Körülnéztem. Egy többszobás laborféleségben voltam. Volt egy rakás régi eszköz, és néhány kék üveg. Elzárva tartották, biztos valami fontos volt. A kapszulám mellett volt egy doboz, az volt ráírva hogy Alex. Ugyanez a kapszulára is fel volt írva. Ezért arra gondoltam hogy a nevem biztos Alex.-Ahogy visszaemlékeztem az eseményekre, könnybe lábadt a szemem. Végül is kit nem bátana hogy nem tudja ki ő...-Akkor hoztam el a deszkám is.

-És a doboz? Neked címezték, nem?

-Magammal vittem. Miután kikászálódtam a laborból beültem egy ott parkoló terepjáróba és elhúztam. A legközelebbi városban valami ügynökféleségek elvették a dobozt, hazavittek Angliába és beraktak egy árvaházba.

-Miért pont árvaházba?

-Megkérdezték honnan jöttem, kik a szüleim, és amit el tudtam mondani az csak az álom volt, mert akkor még azt hittem az az „eredettörténetem", ha érted.

-És az mi?

-Te veszélyesen sokat kérdezel!

-Légyszi!

-Az hogy a szüleim gyerekkoromban meghaltak, és azóta felváltva éltem az utcán és árvaházakba.

-És tényleg így volt?

-Szerinted ha emlékeznék akkor ezt most elmesélném?-Kérdeztem kicsit durvább hangon.

-És mi volt utána?

-Egy nő örökbefogadott és elvitt Franciaországba, aztán jött Stark és azt mondta idejöhetek.

-Kemény...

Az este további részében Liz nem kérdezősködött. A kész pizzából vittünk fel Peteréknek, és (igaz nem a fürdőben, de) Liz kedvéért néztem vele pár részt a trónok harcából, és egész korán elaludtunk. Másnap reggel gyorsan összekaptuk magunkat és Liz apja már vitt is minket a tanulmányi versenyre.

-Hey, Peter az!-Kiáltotta Abe, a busz előtt várakozva, és ki hitte volna, Parker tényleg feltűnt.

-Sziasztok!-Mondta.-Tudjátok reménykedtem hátha visszavesztek a csapatba!

-Ez nem így megy!-Rontott előre Flash.-Asszed csak besétálsz és mindenki azt mondja hogy jaj de jó hogy itt vagy?

-Jaj de jó hogy itt vagy Peter!-Kiáltotta a tanár úr, eszméletlen időzítéssel.-Flash, megint te leszel a tartalék!

-Mi?-Kérdezett vissza Flash.

-Ő kerül a helyedre!-Mondta Abe, és Flash „átadta" Peternek a Midtownos zakóját,

-Bocs, de indulhatnánk végre? Vacsora előtt elugranék egy lightos tűntetésre az egyik követséghez ha nem baj.-Mondta Michelle.

-Tűntetni mindig szabad. Na, szálljunk fel a buszra!-Mindenki úgy tett ahogy Mr.Harrington mondta, és út közben még gyakoroltunk egy kicsit...

Egy nap-két rész! jó ritmusban vagyok :-D
Sziasztok!
<3 #Jedigirl