Aznap az egész világ Alex arcát nézte. Akkor örült annak, hogy a világ végén volt. Senki sem kereste volna a kis farmon. Nyilván Steve is ezért kért menedéket régi barátjától pár napra. Alex és Steve az egész délutánt azzal töltötték, hogy különböző háztáji feladatokat végeztek és közben beszélgettek. Vágtak tűzifát, megjavítottak egy elromlott szekrényt és asztalt, és lefestették a csűr két elnyűtt oldalát. Közben persze folyamatosan Alex beszélt. Egy egész élet történeteit kellett elmesélnie. Beszélt az osztagról, a bevetésekről, az ügynökökről, a könyvekről, amit olvastak Mrs.Parkerrel, de még Anne-ről, és az öcséiről, és a Midtownról is. De a legtöbbet Lucasról és Peggyről mesélt. Az elképesztő bátyjáról, aki mindent megtett volna a húgáért, és a fantasztikus anyjáról, akitől próbálta a legtöbbet tanulni. És persze Peterről is szó volt, és amint Alex kijelentette a száján, hogy „járunk", Steveben felébredtek az apai ösztönök és kérdezősködni kezdett.
Hamar eljött az este. Laura a Lila szobájában lévő díványon ágyazott meg Alexnek, a lányok mégis a nappaliban, a tv előtt trécseltek. Lilát leginkább Peter érdekelte, de ott is volt szó mindenről. Épp egy vicces sztorin nevettek, amikor Steve csatlakozott a társasághoz.

- Sziasztok! – Mondta, és leült Alex mellé. – Mi újság?

- Semmi különös. Beszélgetünk.

- Alex épp egy londoni bevetéséről mesélt, amikor találkozott a királynővel.

- A királynővel? – Csodálkozott Steve.

- Bözsi nem volt mindig ilyen öreg ám!

- Tudom én! Most már feküdjetek le lassan. Holnap korán kelünk.

- Miért? – Kérdezte Lila.

- Mert te mész ki a piacra anyukáddal, te elindulsz szépen haza, mert azért iskola az még van, mi pedig megyünk tovább.

- Hova mentek? – Kérdezte Alex.

- El innen. Itt veszélyt jelentünk Clint családjára, és amíg itt vagy rád is, és ezt nem vállalom be.

- Hadd menjek veletek! Végre megtaláltalak, nem akarok többé egyedül lenni.

- Én sem akarom, de muszáj.

- Miért? Hála Howard maximalizmusának, 1958-ban érettségit tettem, és 70 éves vagyok, tehát gyakorlatilag nem vagyok tanköteles.

- Alex, a te helyed New Yorkban van. És tudod, hogy én nem mehetek oda vissza.

- Nem, az én helyem a családom mellett van, Steve. És nekem te vagy a családom.

- Menj vissza. Találd meg a testvéred. Nem hagyhatod őt cserben.

- Nem terveztem. De akkor is, miért kell ott maradnom? Veletek akarok menni. Harcolni. Én erre születtem, nem arra, hogy egy iskolapadban rohadjak.

- Alexandra Rogers, holnap felszállsz arra a rohadt motorra és hazamész! Otthon aláírod az egyezményt, ha kérik, de befejezed a gimnáziumot, egyetemre mész és normális életed lesz! – Steve hangosan és ellentmondást nem tűrő hangon beszélt, amire Alex egy kicsit megszeppent, de egész nyugodtan folytatta. – Nem akarom, hogy neked is ilyen elcseszett életed legyen. Ne akard ezt.

- De én erre...

- Igen, te erre születtél. És egész eddigi életedben erre képeztek. De a világ megváltozott. És nincs már szüksége Árnyék Kapitányra. Én pedig nem akarom, hogy bajod essen.

- Ezt nem te döntöd el.

- De igen. Ha kell háziőrizetbe vetetlek. Csak kérlek, kérlek, ne akarj olyan életet, mint ami nekem van.

- Szóval... Nem akarod, hogy az életed része legyek. – Alex a padlóra szegezte a tekintetét.

- Ez nem igaz!

- Megértem. Végül is a semmiből feltűnik egy idegen lány... Nem akarod, hogy a lányod legyek. Én... Azt hittem, hogy végre lesz saját családom, de... Tévedtem.

- Alex, ez nem igaz! – Alex felállt és felszaladt a lépcsőn, Lila pedig követte. Steve szíve ott helyben összetört. – Hogy gondolhatja ezt? – Kérdezte Steve Natashától.

- Össze van zavarodva. Megérthetnéd. Sok dolgon ment keresztül, és egész életében egy dolgot akart. – Steve kérdő arccal nézett Natashára. – Az apját, te barom! Családot. Csak meg akar felelni az elvárásoknak.

- De hát nincsenek elvárások! Nagyszerű lány. Bátor, talpraesett. Minden egyes szavában Peggyt hallom. Ha nem lenne, ki kéne találni. Nem is kívánhatnék többet.

- Ő ezt nem tudja.

- Csak meg akarom védeni. Veszélyben lesz velünk.

- Meg fog vele birkózni. Adj neki egy esélyt.

- Először találja meg a testvérét. Úgy segítenék neki, de... Én nem mehetek oda vissza.

- Jól döntöttünk. De őt ne zárd ki. Hasznunkra lehet, és önkét vállalkozik erre az életmódra. Úgysem tudod majd visszatartani.

Este se Steve, se Alex nem tudtak aludni. Alex úgy érezte csalódást okozott. Pontosan ettől félt, ezért nem akart ilyen hamar találkozni az apjával. Steve azonban azon gondolkodott hogyan engesztelhetné ki a lányt. A reggel némán köszönt a Barton farmra. Alexet a nap első sugarai az udvaron érték. Nézte, ahogy a felkelő csillag fénye elnyújtott árnyékokat vet a talajra, és ahogy ezek a formátlan foltok szabályos alakokká formálódnak. Hallgatta a madarak reggeli dalát, a szél susogását. Egész életében a tegnapi napra várt. Mégis csalódást okozott az apjának. A ház népe ekkor a reggeliasztalnál ült és mély szagmintákat véve a levegőből, várták, hogy elkészüljön a méretes adag szalonnás tojásrántotta, amihez a friss zöldség áradat már a tányérokon figyelt. Steve egész estés gondolkodása kihatott a reggelére. Sötét karikákkal ébredt a szeme alatt a 2-3 óra után, amit alvással tudott tölteni, de egy kávé után máris energiával telinek érezte magát. Kereste a szemével Alexet, várta, hogy mikor jön le a lépcsőn, hogy valahogy bocsánatot kérhessen a félreértésért, de a lány nem jött. Lila segítségével jött rá hogy ő már rég elhagyta a szobáját. Steve azonnal otthagyta a gőzölgő reggelit és kiment megkeresni a lányát. Alex egy fa alatt állt, a lombjában több madár is üldögélt, de a hűvös szél is fütyült ahogy átsuhant az ágak között. Lehetett érezni a tél közeledtét. Alex a kölcsönpizsama levétele után lezuhanyozott. A vizes bőrét szinte megfagyasztotta a szellő ott, ahol nem fedte a fekete egyenruha. Howard mindenre gondolt, csak erre nem. Hogy mi lesz egy esetleges esti vagy téli bevetés során. Libabőrös volt a karja és a lábai is. A szája lassan cserepesedésnek indult, a szemét könnyek homályosították el és mély, remegő levegőket vett. Az őszi napsugár nem sokat melegített. Alex elé leesett egy, a megsárgult levelek közül. Gyönyörű tölgylevél volt. Az alakja tökéletes, a játszottak rajta sárga és bordó színek is. Alex már az ajtó kinyitásakor tudta: közeledik egy nem kívánt beszélgetés. Steve lassan és csöndesen próbálta megközelíteni a lányt, de a lába alatt susogott az avar. Amikor elérte végre Alexet, a lány hátrafordult.

- Kapitány!

Alex el akarta kezdeni a monológot, amit a fejében ismételget már órák óta. Amit egy éjszakája csiszolgat, mégsem jött ki egy hang sem a torkán. De nem is kellett. Amikor Alex kinyitotta a száját, Steve azonnal átölelte a lányt. Mindkettejük szeméből ekkor könnyek törtek elő.

- Szeretlek Alex. Tegnap hirtelen jött a hír, és nem tudtam, hogy kéne lereagálnom, de csak féltem, hogy nem lennék jó apa. Most is félek. De része akarok lenni az életednek. Az apád akarok lenni. – Steve egy percre sem nézett Alex szemébe. Végig szorította magához.

Alex nem szólt, ami Steve-et kicsit összezavarta, de tudta, hogy megbocsájtott, amikor a lány átölelte apját. Alex is össze volt zavarodva. De ez a kölcsönös zavartság vezetett ahhoz, hogy két emberből, akiket biológiai kapcsolat köt össze, család legyen.

Apa és lánya könnyes búcsút vettek egymástól, és ezután a Titkos Bosszúállók, azaz Natasha, San és Steve elhagyták a farmot. Már Alex is indulásra készült. Megköszönte a vendéglátást és felült a motorra, de Clint meg egy utolsó beszélgetés erejéig egállította.

- Örülök, hogy újra láthattalak.

- Én is. Én... Még meg sem köszöntem, amit anno értem tett. Ha maga nincs, megfagyok Szokóviában.

- Kevesebbet tettem, mint amit akartam. Lila biztos örült volna egy nővérnek, és akkor talán Steve is hamarabb tudomást szerez rólad.

- Talán így kellett lennie.

- Nem hiszem, hogy akkor jó döntést hoztam, de most azt fogok. – Clint egy barna hátizsákot adott Alexnek.

- A táskám? Emlékszem rá, ezt vette el tőlem amikor megtalált.

- Benne van minden. És több is. Egy nyomkövetős rádió. Ha megvan Lucas, és meg akarod találni apádat, ezzel eléred Natashát.

- Köszönöm.

Clint és Alex is elbúcsúzott egymástól, és a lány megkezdte hosszú útját New Yorkba.

- A Póklány lelepleződött! A SHIELD, és a Bosszúállók szóvivője is megerősítette, hogy a Póklány és Alex Williams DNS-e és előélete egyezik Alex Peggy Rogersével. Egy nemzet kérdezi: hol van most Árnyék Kapitány?

Egész Amerika a Hírharsona bejelentését nézte. Az emberek a wikipédián, a nagyszüleiktől vagy a frissen leporolt történelemkönyvekből próbáltak többet megtudni Alexről és Lucasról. A híradót Kanadában is leadták. Lucas és az egész kollégium a tv-t nézte.

- De vajon hol van a lány titokzatosan eltűnt testvére? Talán az egész világ Lucas Rogerst keresi most.

Alex többórás vezetés után Ohio államban állt meg pihenni. Nagyjából félúton járhatott mikor betért egy panzióba. Fáradt volt és éhes, és a kis hotel pont megfelelő volt. Kért egy szobát, kifizette és már el is nyúlt az ágyon. Csak pár óra pihenés után döntött úgy hogy ideje lemenni vacsorázni. A hotel éttermének bő választékában elmerülve nem is vette észre hogy a tv ismét leadta Jamieson beszámolóját. Rendelt egy nagy tányér tésztát és a telefonját pörgetve várta, hogy kihozzák az ételt. Viszont nem tudta nem észrevenni hogy egy kislány állt előtte. Nem nézett ki többnek 9 évesnél, tátott szájjal nézte a kockuló Alexet.

- Te vagy az! – A kislány hangja csöndet varázsolt a morajban. – A lány a tv-ből.

- Összekeversz valakivel. Lámpalázas vagyok, nem szerepelek sehol.

- De igen! Amerika Kapitány lánya vagy!

Alexet hirtelen ezer szem kezdte fürkészni, várták a reakciót. A lány felállt az asztaltól és felszaladt a szobájába. A telefont majdnem összetörte a kezében. Félt, ideges volt és dühös. Olyan hirtelen lett titkos katonából világszenzáció, hogy nem tudta felfogni mi is történt vele. Az ágyra roskadt és könnyes szemmel próbálta hívni Petert, de hangpostára kapcsolt. Alex dühében a falhoz vágta a telefont, ami apró darabokra tört, de még a falban is hagyott egy mélyedést. A lány kis lépésekkel ment az összetört telefonért, de nem összeszedni kezdte, hanem zokogni. Térdre rogyott és csak sírt. Hogy miért, azt nem tudta, de a bál óta folyamatosan kerülgeti a sírógörcs.

- Most már érted miről beszéltem? – A hang sápadásig rémisztette Alexet. Megfordult, és guggolva célozta a combtokjában lévő pisztolyt a háta mögött álló vendég homlokára. – Nem ilyen üdvözlésre számítottam. – Nick Fury állt Alex mögött. A lány leeresztette a fegyvert, és a feszült támadópozícióból lazán a térdére engedte magát.

- Lassan hozzászokhatnék a random látogatásaihoz. Honnan tudta, hogy itt vagyok?

- Egy percre sem tévesztettelek szem elől. Azt hiszed, hagyom, hogy eltűnj? Nem, ennél fontosabbnak tartom az anyádnak tett ígéretem.

- És most van valami különösebb oka annak, hogy jött?

- Úgy tudom, végre felfedted magad az apád előtt. Hogy ment?

- Rázósan. De ugyanott vagyok ahol eddig. Steve elment, Lucas eltűnt, úgyhogy még mindig egyedül vagyok. De most Lucas az első, Steve legalább már tud rólam.

- Várjunk csak egy pillanatot, hogy érted, hogy elment? Hova ment? – Fury hangjában némi idegesség rezgett, és a hirtelen feszültségtől nem tudta tartani higgadt, monoton beszédstílusát.

- Elment. És nem tudom hova. Azt mondta, nem akarja, hogy ilyen elcseszett éltem legyen, mint az övé. De meg fogom keresni.

- Ez egy közös vonásotok. Makacsság, önfejűség, arrogancia. Apád néha önfejűbb nálad. És ez nagy szó, gondolom te is rájöttél már. – Alex elmosolyodott, de próbálta visszatartani a kikívánkozó nevetést.

- Igen. Rájöttem.

- Szóval... Mit fogsz most csinálni, Alex?

- Kérdezzen könnyebbet. Meg kell találnom Lucast. Egy régi barátomtól kaptam egy tippet, és megígérte, hogy segít. Bízok benne, szóval nem sokára már tudni fogom, hol van. Aztán... Odamegyek, és próbálom úgy meggyőzni, hogy ne nézzen őrültnek.

- Hát... Ha segítségre van szükséged, engem ne keress. Úgyis mindig egy lépéssel előtted járok, és nem szeretek spoilerezni.

- Tényleg? Akkor akár már el is mondhatná, hogy hol van Lucas.

- Egy ilyen dologba nem szólhatok bele, neked kell rájönnöd. Na meg úgy fele olyan érdekes sem lenne, egy ideje nem kell szappanoperákat néznem, ez tök izgalmas. Persze az is benne van a pakliban hogy nem tudom pontosan. Nekem nem célom megtalálni.

- Pedig maga hagyta el őt 2013-ban. Az egész világ Árnyék Parancsnokot keresi, a maga hibájából. Pedig nem olyan nehéz megfigyelés alatt tartani egy gyereket. Ezt mar csak tudja, az elmúlt 3 évben folyamatosan figyeltetett.

- Gondolod, hogy hagytam volna eltűnni, ha nagy bajnak tartottam volna? Én mindenről tudok, amiről tudni akarok.

- Szóval a bátyám nem számít? Átcsúszott a rostán, mi? Rá nincs szüksége, nem tud belőle hasznot húzni, ezért nem is tartotta fontosnak. A testvéremről van szó! Ha ő nem számít... Én miért?

- Félreértesz. A bátyádnak nem volt szüksége megfigyelésre, ez elég hamar bebizonyosodott.

- Nekem meg igen?

- Gondolj már bele, hogy miket csináltál az elmúlt 3 évben. Problémákat okoztál, amiket nekem kellett megoldani, ezért kaptál nagyobb figyelmet. Lucas ennél ezerszer nyugodtabb és egyszerűbb életre vágyott.

- Én is vágytam rá, de nem hagyták hogy olyan életet éljek.

- Választhattál volna. Lucas nem fedte fel a képességeit és nem kavart médiaport.

- Ez még nem magyarázza meg hogy miért hagyta elveszni.

- Nézd, van aki véletlenül kallódik el, de van aki szimplán csak el akar veszni. Lucas az utóbbi volt, elég hamar világossá vált. Ezzel szemben te képzett Shield ügynököket aláztál porba 12 évesen, és hírhedt bűnözőkkel harcoltál pár évvel később. Te így döntöttél, Lucas pedig úgy. Úgy beszélsz mintha fogságba esett volna, vagy rabszolgának hurcolták volna el, pedig csak cserediák. Ő nem akart figyelmet.

- Én sem akartam.

- Ezt nem fogod tudni megérteni, mert nem ismered az akkori tényezőket és befolyásoló elemeket, és nem is tartozom neked magyarázattal.

- Pedig nem ártana... - Alex elfordult a férfitól és kimeredt a több méter távolságra lévő ablakon. – Mit tegyek, Mr.Fury?

- Hallgass a megérzéseidre. Amerika két kiemelkedő emberének, és páratlan katonájának keveréke vagy. Tedd, amit az ösztöneid súgnak, mert ha hallgatsz rájuk, képes lennél a világot is megváltani.

A fejezet elkészüléséhez hozzájárult (és ismét camozott egyet ezúttal Nick Fury szerepében), nagy tapsot: KonyaZelda  - nak!!!! <3

<3 #Jedigirl