Alex minden erejét összegyűjtve az ablakhoz szaladt. A bal tenyerét az üveghez nyomta, míg a jobb kezében továbbra is a fegyverét szorongatta. Remegtek a lábai. Gyengének érezte magát, a térdei majdnem összerogytak, de az ablakon túli látvány megérte az erőlködést. Peggy képe erősödni látszott, mintha közeledett volna, és mellette két férfi alak is feltűnt, Howard, és Jarvis. Alex elejtette a fegyvert és az ajtóhoz szaladt. Rángatta a kilincset, de semmi. Az ajtó zárva volt. A lány mintha összetört volna belül, ki akart menni, nem érdekelte a tiltás. Befeszítette az izmait, mély levegőt vett, és vállal neki futott az ajtónak. A zár eltört, az ajtó kicsapódott, Alex pedig a földön landolt. Az ütés még jobban legyengítette. Köhögni kezdett, majd az alkarjára támaszkodva megpróbált felállni.

- Alex? – A hang ismét felzengett, visszhangzott belé az egész erdő.

A lány felkapta a fejét, és meglátta a három fakó alakot. Azonnal elfelejtette minden fájdalmát, talpra állt és anyja karjaiba rohant volna, de Peggy távolodott. Alex megbotlott egy kicsit, de továbbra is követte anyja távolodó képét. Nem is gondolt bele, hogy egyre eltávolodik az ideiglenes otthonaként szolgáló házikótól, csak követte a szürke képet. Szlalomozott a fák között, és próbált nem elesni. Úgy szaladt, mint még soha. Minél távolabb került a háztól, Howard és Jarvis halványodni kezdtek. A két férfi egyhamar eltűnt, de Peggy reményteli, könnyes szeme még előtte állt, és bár egyre messzebb volt, csak követte a képet. Hirtelen Peggy eltűnt Alex elől, és csak akkor vette észre a helyén álló természetes kőfalat, amikor már túl késő volt. A lány nekiment a falnak és a földön landolt.

- Alex!

A lány ismét felnézett. A kép a háta mögött guggolt. Alex azonnal a nyakába akart ugrani, fel sem kelt, nem is bírt volna, csak a karját nyújtotta anyja vállának irányába, de a lány átesett a szellemen, és nagyot puffant a fűben. Peggy eltűnt, majd a kőszirt előtt tűnt fel újra.

- Nem tudsz megérinteni, kislányom. – Alex a szellem felé fordult, épp csak megbírta magát támasztani a háta mögött, a lábai gyengén nyúltak el a fűben.

- Anya? Tényleg te vagy az? Mit keresel itt.

- Különös hely ez az erdő. Megmutat dolgokat.

- Tehát csak képzelődök?

- Szó sincs róla.

- Akkor mi folyik itt?

- Néha jobb, ha nem tudunk a dolgokról. De miért is boncolgatnánk egy olyan kérdést, amire nem tudunk válaszolni. Inkább mondd el, kislányom, mi ez a tekintet?

- Milyen tekintet?

- Ez. Nem az néz vissza rám, aki egykor. Valami nincs rendben bened.

- Miért ne lenne rendben? Minden a legnagyobb... Rendben... - Még Alex sem hitte el magának, amit mondott. Miért is tette volna, hisz tudta, hogy hazugság. Akárcsak Peggy. – Nem tudom mi történt velem. Gyenge vagyok... Rettegek...

- Csak egyedül vagy.

- Nem... Ez valami más. Valami megváltozott. Nem tudom, hogy mi, de mintha már nem lennék önmagam. Már nem vagyok Alex Rogers.

- Mert kicsoda Alex Rogers?

- Ő... Erős, és nem fél semmitől. Bármit megtenne, hogy legyőzze az ellenségeit.

- Hát akkor rosszul tanítottam. Nem harcolhatunk valami ellen. Annak semmi értelme. Valamiért kell harcolnunk. De csak az nyerhet, aki tudja, miért harcol, és szilárdan hisz benne.

- És én most ugyan miért harcolhatnék? Lucas eltűnt. Steve szintén. Peter azt sem tudja, hogy élek e még. A családom... A családom nincs többé. Mégis kiért harcoljak?

- Most az egyszer, harcolj magadért.

- Tessék?

- Mindig másokért küzdöttél, de ideje hogy legyőzd a saját démonjaidat. Mondd kislányom. Mitől félsz?

- Mindentől. Mióta feladtam magam, minden megrémít. Megtörtek. Félek a hangoktól, a széltől. Megijeszt, ha hideg van, az is, ha meleg. Ha egyedül vagyok, ha van velem valaki. Akik biztonságot nyújthatnának, nem tudják, hol vagyok, vagy hogy egyáltalán élek e még. Mit tegyek anya?

- Légy bátor.

- Nem megy... Túlságosan félek.

- A bátorság nem az, ha nem félsz. Hanem ha csak te tudod, hogy félsz.

- Mit csináljak anya? Nem tudom, hol vagyok. Én csak... Én csak haza akarok menni. Abba akarom hagyni ezt az egészet. Nem akarok tovább harcolni. Elegem van az elvárásokból, a felelősségből, a küzdelemből. Nem akarok. Fel akarom adni. Fel akarom adni végre. Olyan sok minden van már mögöttem, és ennél már csak rosszabb lesz. Én nem akarom ezt. Sosem akartam katona lenni. Sosem akartam harcolni. Most pedig már mindegy. A lelkem acél volt, de megtörtek. Hogy állhatnék így az emberek elé? Hogy nézzek Peter szemébe, ha elegem van? Hogy nézzek Lucas szemébe, ha félek? Hogy nézzek Steve szemébe, ha gyenge vagyok? – Alexben még rengeteg mondanivaló volt, de anyja képe halványodni kezdett, és ez csendre késztette. – Anya?

- Kislányom... Tudnod kell hol a helyed. Tudnod kell mi a dolgod. Mások véleménye nem számít. Köss kompromisszumot, ahol tudsz, de ha nem tudsz, akkor a saját véleményed legyen a legfontosabb, és állj olyan erősen, biztosan és büszkén, mint egy fa. Azt fogom neked mondani, amit apádnak is mondtam egyszer. A világ megváltozott. Tudom, hogy vissza szeretnél jönni, de nem tudsz. Mindent meg kell tenned, amit tudsz. És néha a legtöbb, amit tenni tudsz, az hogy újra kezdesz mindent.

Peggy eltűnt. Alex hirtelen nem tudta mit gondoljon, csak próbálta a fejébe vésni anyja szavait.

- Alex...! – Alex egy újabb hangot hallott. Azt hitte Peggy tért vissza, felállt és megfordult, de anyja sehol sem volt. – Alex! – Szólalt fel a hang újra.

A hang tovább ismételgette Alex nevét, és előtte egy árny jelent meg. Emberi alakja volt, de arca nem volt. Az alaknak hamar társai is lettek, az árnyak sokaság körbe vette a lányt.

- Nem kellett volna kijönnöd Alex. Itt már nem véd meg semmi. A miénk vagy.

Alex a másik fegyveréért nyúlt, és ahogy az alakokra emelte, azok mind felé emelték a kezüket. Az árnyak közeledtek, Alex pedig elkezdett lőni. Beléjük eresztette az egész tárat, de nem esett bajuk. Alex feléjük dobta a fegyverét, és hátrálni kezdett, majd elesett. Egészen a falhoz kuporodott. Az alakok körbevették őt. A félelme elhatalmasodott rajta, a szíve hevesen vert. Érezte, ahogy lassan kihűl a vére. Mintha minden lelassult volna. Az ajkai remegni kezdtek, és nem mert pislogni. A látása elhomályosult, már csak képeket látott. A föld forgott vele, és egyszer csak összeesett. Még magánál volt, amikor megérezte, hogy a feje nehezedik, és érezte a zuhanás után a puha füvet a feje alatt, a hideg esőcseppeket a bőrén, mikor elkezdett esni, majd hirtelen, nem érzett semmit.

Egy ilyen viharos éjjel megviseli az embereket. A kisgyerekek gyakran megrémülnek a villámoktól. Dylan Jones elaludni sem mert. A kis francia lakás első emeletén Nick épp nyugtatni próbálta tesóját. Matthew, a legidősebb fiú épp egy barátjánál aludt, így rá maradt a legfiatalabb öcsi. Az anyukájuk úgy aludt, mint a bunda, nem akarták felébreszteni. Az áram elment egy villámtól, így zseblámpákkal a kézben sátrat csináltak a takarójukból, és azalatt olvastak képregényeket. Csak egy stócnyi képregényük volt, így hamar végeztek vele, utána már csak egymás társasága maradt. Hiányzott nekik Alex. Az ilyen estéken általában ő segítette végig a testvéreit. Az is hiányzott nekik hogy szuperhős volt. Persze még akkor is az volt, és nem mondhatták el senkinek, mégis olyan menő volt, hogy a nővérük szuperhős. Látták a híreket. Bár Anne megpróbálta minél inkább távoltartani őket a ténytől, hogy Alex mára valószínűleg halott, a fiúk így is úgy is megtudták volna. De aznap nem csak ők gondoltak Alexre. Dave, Tris és Beca fejében is a lány járt. Hol lehet most az ő egykori bajtársuk?

A reggel mindenkit megnyugvással ért. Vége lett az áramszünetnek, a sötétnek, a villámlásnak. És bár minden csupa sár és pocsolya volt, a nap vidáman ragyogott fel. Aznap reggel leszállt egy repülő Egyiptomban. Sok másikkal ellentétben, ezt az tette különlegessé, hogy rajta utazott nem csak egy, de két Rogers is. Steve és Lucas elmentek oda ahol Alexet fogva tartották, hátha találnak egy nyomot. Hosszú túra vezetett a piramishoz, és a látvány elborzasztotta őket. Az omladozó építményt fekete valamik vették körbe. Az ismeretlen tárgyból ezer és még több hevert a piramis lábánál. Csak akkor vették észre mik is voltak azok mikor közelebb mentek.

- Ezek csontvázak.

- Porig égett csontvázak.

- Ezt Raynolds tette. Az ő ereje pusztította el őket...