Adrien Agreste/ Fekete Macska

Az órák végén az osztályfőnök magához hívatott engem, az ikreket és Marinette-t.

- Azért kértelek titeket, hogy maradjatok itt, mert valahol el kellene szállásolnunk az ikreket. Adrien, beszéltünk édesapáddal, aki beleegyezett, hogy az ikrek nálatok lakjanak.

Erre Adam felszisszent. Ez a sziszegés inkább hangzott rémültnek, mint boldognak. Mikor fiamra néztem, ő is rám nézett. Tekintetében határtalan rémület látszódott. Mintha félne a nagyapjától, de vajon miért?

- Marinette, a te szüleiddel is beszéltem, és beleegyeztek, hogy te is Adrienéknél lakj, amíg az ikrek itt vannak. Csak minden második nap ugorj haza hozzájuk. Ezt Mr Agrestével is megbeszéltem.

- É-értem, tanárnő!

- Most mennyetek át Marinette- ékhez, és szedjen össze mindent, ami csak kell neki. Remélem máskor nem késtek el.

- Persze, tanárnő! Nem fog még egyszer előfordulni.

- Remélem is! Még valami: mutassátok be az ikreknek a várost! Tudom, hogy ismerik, hisz itt nőttek fel, de lehet, hogy sok minden változott.

- Rendben!

- Ennyi lenne! Holnap találkozunk!

- Köszönjük, és viszlát!

Mindannyian kiléptünk az épületből. De ahogy megláttam apámat Gorillával és Nathalie-val megtorpantam, ahogy Adam is. Bár ő inkább a félelemtől, én pedig a döbbenettől. Ha apám eljött az iskolához akkor nagyon nagy baj van. Mind a négyen elindultunk a fogadóbizottság felé. Apám is elindult felénk, így fél úton találkoztunk. Először hozzám lép.

- Adrien, örülők, hogy jól vagy! És, hogy végre megismerhetem a tehetséges divattervező-palánta osztálytársadat. Marinette, igaz?

- Igen, uram.

Végül az ikrek felé fordult. De amikor ránézett Adamre elkerekedtek a szemei. Végül nyugodtan megszólalt.

- Akkor te vagy Fekete Macskáék legidősebb fia, igaz?

- Igen, az vagyok. Baj?

Marinette Dupain-Cheng/Katica

Elhűlve néztem rá a fiamra. Nem értettem, hogy miért olyan ellenséges Mr Agrestével. Kedves volt velünk. Ahogy láttam Adrien sem értette, mert teljesen értettlenül állt mellettem. Közben Adrien édesapja válaszolt.

- Semmi baj sincs azzal, hogy Katicáék gyermeke vagy. Nem úgy értettem. Csak nagyon kíváncsi vagyok a szüleidre. Remélem mesélsz majd róluk.

- Higgye el Mr Agreste. Még sok mindent megfog tudni a szüleimről. Készüljön fel arra a napra, mikor legyőzzük Halálfejet. Mert akkor Halálfej mindent elveszít, még a fia határtalan szeretetét is - mosolygott rá a divattervezőre gonoszan.

Láttam, ahogy Adrien apjának rémülten kikerekedtek a szemei. Vajon mitől fél?

- Értem. Mit gondolsz Halálfejről?

- Hogy mit? Egy gonosz és velejéig romlott senkiházi. Csak a feleségét akarja visszakapni, mégis mindent elveszít, ami csak egy kicsit is fontos számára. Rossz dolog ha valaki a múltban ragad, és nem él a jelennek és a jövőnek. A dolgok rendje, hogy múlnia kell. A múltat nem lehet és nem is szabad megváltoztatni. Aki a múltban ragad az nem is él igazi életet.

- Értem. Ez egy kicsit sok egyszerre.

- Megértem önt, Mr Agreste! De ezt veheti akár egy jóslatnak is, mert minden amit én most elmondtam az valóra fog válni. Kíváncsi leszek Halálfej arcára, mikor rájön, hogy mindent elvesztett, és már semmit sem kaphat vissza. Se az életét, sem a fiát. De még a feleségét sem.

- Én nem értek belőle semmit. Elmagyaráznád, hogy miről beszélsz, Adam?

- Persze, Adrien. Halálfej a feleségét akarja visszahozni a halálból. Nem érdekli, hogy a fia bizalma és szeretete fog ebben tönkre menni. Ennyi volt.