Fáradtan dőlök le az ágyamra és kezdem el a plafont bámulni. El sem lehet mondani mennyire boldog vagyok, hogy péntek van. Nem tudom megmondani meddig fekszem, de jól esik. Jó lenne, ha most itt lenne, de mégis szerettem volna elkerülni a veszekedést.

Lomha mozdulatokkal nyúlok a telefonomért és hívom a hollandot. Az elmúlt időben rengeteget beszéltünk. Szinte alig volt nap, hogy nem váltottunk pár szót. Újra úgy éreztem magam, mint az elején. Vártam, hogy keressen. Az üzenetei, a hívásait. Minden rezdülésre felkaptam a telefont és ránéztem. Akartam, hogy Ő írjon vagy hívjon.

Már jó párat kicsöngött. Kezdem úgy érezni, hogy pont rosszkor keresem. Bármennyire hihetetlen az időeltolódás és a munkája is megnehezítette a kapcsolattartás.

- Rose – szól bele. Nagyon kapkodva veszi a levegőt.

- Hello... - kuncogok. – Merre jártál?

- Elugrottam WC-re és a srácoknál hagytam a telefonom – légzése lassan kezd egyenletessé válni. – Ha tudom, hogy keresel magammal viszem.

- Jó... Max nem kell magyarázkodnod. Nem vagyok kíváncsi ilyen részletekre. Mizujs?

- Ó, ha tudnád... - vált sejtelmesre a hangja. – Ki a Red Bull két pilótája?

- Öhm... Daniil és Daniel? Nem tudom mire célozol Max – üllök fel az ágyamon.

- És most kik a Red Bull pilótái?

- Daniil és Daniel – vágom rá egy kicsit furán.

- Tévedsz – jelenti ki. – Valamelyik nem jó...

- Nem tudom Max. Nem foglalkozom ilyenekkel – sóhajtom.

- Pedig illene, mert a barátodról van szó – szinte látom magam előtt, ahogy bevágja a durcát.

- Ezt, hogy érted? – kérdezem hitetlenkedve.

- Úgy, ahogy mondom. Te most a Red Bull egyik pilótájával beszélsz...

- Mi? – kelek fel. – Mi lett... öhm.

- Daniil. Ő került a Toro Rossohoz, én pedig a Red Bullhoz.

- Komolyan? És ez most azt jelenti, hogy a Red Bullt vezeted?

- Igen. Spanyolországtól – hangja boldog, akárcsak az enyém. – És onnantól végig a szezonban.

- Te jó isten Max – nevetek fel. – Ez csodás!

- Az... Figyelj Rose... Nincs kedved valamikor meglátogatni?

- Meglátogatni? – kérdezek vissza.

- Aha... Mondjuk megpróbálhatnánk megint Monacot. Tudom, hogy nincsenek jó élményeid, de akkor is... Sokkal jobb lenne. Ott a nagydíj, de nem kell szállodában aludni, mert ott van a lakásom. Egy az, hogy könnyebb és kényelmes...

- Jó Max - szakítom félbe. – Elmegyek. Megbeszélem Anyával, hogy mi a véleménye, de ígérem, hogy ott leszek.

- Köszönöm – motyogta. – Nagyon hiányzol Rose.

- Te is Max – suttogom.

- Figyelj Rosie nekem most mennem kell. Majd beszélünk még, oké?

- Persze – felelem. – Szia!

- Hello! – nyom ki.

Mosolyogva dőlök vissza az ágyamra. Csodás érzés, hogy velem osztja meg a boldogságát. Én lettem az a személy, akire szakít időt és ez kölcsönös. Nekem is Max az, akivel megosztom életem fontos dolgait. Nem zavar, hogy több ezer kilométer is lehet közöttünk. Ő az, akit minden nap fel kell hívnom és meg kell osztanom vele a nap eseményeit. Kár lenne tagadni, hogy egyik pillanatról a másikra lett újra életem legfontosabb személye.

Az idő még nagyon kellemes, miközben Monacot vezetem ki a bokszból. A sárga herélt boldogan követ engem a friss levegőre.

- Tudod azt hittem megfeledkeztél rólunk, annyira elvette az eszed a holland – hirtelen fordulok Tim hangjának irányába.

- Úgy ismersz, mint, aki elfelejti a lovát? – rázom meg a fejem és újra Monacora figyelek. – Kivártam ezt a rengeteg időt és csak úgy hagynám elveszni? Ugyan már Tim!

- Hé! Mindketten tudjuk, hogy Max elvette az eszed. És te még nem akartál elmenni – hitetlenkedik. – Annyira bolond vagy te lány...

- De elmentem – húzom le a kengyeleket. - Kézben tartom a dolgaim!

- Persze – nevet fel. – Na nem tartalak fel. Jó lovaglást!

- Meglesz – szállok fel Monacora és elindulunk ki.

Monaco a nyakát nyújtogatva lépdelt a már-már hűlő tavaszi időben. Nem is próbáltam eltüntetni a mosolyt az arcomról. Még mindig Max előléptetésén jár az eszem. Kimondhatatlanul boldog vagyok, hogy ennyire összejött neki minden. Annak, hogy mindkettőnk élete kezd a célegyenesbe érni.

Látni a kockás zászlót, ahogy neked lengetik. Legyőzni a sötétséget és a fényben élni. Érezni a győzelem mámorító ízét. Akárcsak a csókjai. Magával ragad és nem ereszt. Ő a fény. A fény, mely új változásokat hozott az életembe. Amely megvilágítja az utam.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Tudom, tudom. Lassan egy hónapja volt rész. Sajnos a téli szünet nem volt a legjobb minden szempontból így okozott egy két nehéz pillanatot.

De most hoztam két részt is! Remélem még van, aki olvassa és szereti😔🙈