Amint kilépek a házból megcsap a kellemes nyárias idő. Ben már a ház előtt áll és vár, mikor pedig meglát elmosolyodik. Boldogan lépek oda hozzá és megölelem. Mindkettőnknek sikerül áthidalni azt pontot, amely készült tönkre tenni a barátságunkat. Mióta mindketten a párkapcsolatban lévők táborát erősítjük az ilyen dolgok jelentéktelené válnak. Tudom, hogy Ben szereti a barátnőjét és semmi pénzért nem dobná el, ahogy én se tudnám elengedni Maxot.

- Lisa nem jön? - kérdezem. Elég sok időt töltenek együtt, amivel nekem semmi bajom nincs. Igazán kedves lány, így hamar jóban lettünk.

- Nem. Mondtam neki, hogy ne jöjjön. Tudod neki még van egy éve - nos én is szívesen lennék fiatalabb, jegyzem meg magamban.

- Ja tudom. Mázlista a barátnőd - nevetek erőltetetten és elindulunk a suli felé.

- Miért Max nem az? - bök bele az oldalamba nevetve.

- De az csak az ő esete más - mondom kicsit gondolkodva. - Neki még igazából még van egy éve... Bár nem tudom mikor akarja befejezni a sulit, vagy hogy egyáltalán be akarja-e.

- Majd, ha úgy látja - vonja meg a vállát Ben. - És mi a terved a jövőre nézve?

- Semmi - sóhajtom. Nem tudom, hogy fognak sikerülni a dolgaim és, hogy mivel számoljak. - Fogalmam sincs mit fogok magammal kezdeni. Talán Európába megyek, vagy igazából az se rossz ötlet, hogy maradjak. Veled mi a helyzet?

- Én maradok. Lisa miatt is, meg amúgy sem vonz, hogy most lelépjek - ezen igazából még nem is gondolkoztam. Elszeretnék menni vagy inkább itt akarok maradni?

Nem sok időm van ezen gondolkozni, mert pár perc múlva meg is érkezünk az iskolához. Idegesen ülök le a helyemre és próbálok mindent felidézni, amit tanultam. A tanulással kapcsolatos emlékeimhez viszont Max is kötődik. Fel sem tűnik és egy idő után már a közös dolgainkra gondolok. A nevetésére, a csókjaira, az érintésére. Minden együtt töltött pillanatunkat csodás lenne újra élni.

Az elmélkedésemet a tanár hangja zavarja meg. Egy pillanat alatt térek vissza az álomvilágomból. Minden idegszálammal az elém kerülő lapra kezdek el fókuszálni. Hirtelen minden megszűnik körülöttem, csak a kérdések és az azokra való válaszok zúgnak össze-vissza a fejemben.

- Hogy sikerült? - kérdezi Ben, mikor végzünk és kiérünk a suli elé.

- Kifejezetten jól - könnyebbülök meg kicsit. Persze még egy csomó van, de legalább egyet letudtam. - Neked milyen lett?

- Jó, mint mindig - nevet fel. - Beülünk egy kávéra és átbeszéljük?

- Ja, miért is ne? - vonom meg a vállam. Bízok benne, hogy addig se agyalok a holnapin.

A vizsgáról beszélgetve sétálunk végig az utcákon. A város, mint mindig, most is nyüzsög. Mire belépünk a kávézóba, már az egész tesztet ki tárgyaltuk.

- És Max, hogy van? - kérdezi Ben. Kérdése rettentően meglep. - Rég láttam.

- Jól... - mondom furán, mikor nálunk járt ők nem találkoztak, hiszen nem nagyon szívlelik a másikat. - Nagyban dolgozik. Pár hete volt itt, előtte meg ugye Monacoban voltunk.

- Ő mit szeretne? Mert, hogy te nem tudod az megvan. De ő? Nincs valami ötlete? - fura, hogy még Ben is Max mellett képzeli el a jövőmet.

- Biztos van... - húzom el a szám. Igazából sokszor megemlíti, hogy menjek Európába, de teljesen nem mondja ki. Nem tudom, hogy pontosan ezzel mit is szeretne. Mert oké, biztos megyünk valahova nyaralni együtt. De azon kívül? Fogalmam sincs.

Max nem igazán híres arról, hogy elmondja mit is akar. Jóval könnyebb dolgom lenne, ha mindig megmondaná mi is bántja. Így csak vakon tapogatózok. Vagy még azt se, mert félek, hogy rossz irányba indulok el. Egy rossz döntés és talán megint romba dől az életem. Egy apró hiba és megint miden megváltozik. De én nem szeretném, ha megváltozna. Azt akarom, hogy minden maradjon így. Már, ami a Max és az én kapcsolatomat érinti.

Nehéz lenne úgy dönteni, hogy nem tudom ő mit szeretne. Lehet, hogy nem is igazán akarja komolyabb szintre emelni ezt az egészet. Talán maradni akar ennél a laza, sok szabadságot adó kapcsolatnál. És én mit akarok? Valamilyen szinten biztos jobb lenne közelebb kerülni hozzá. Az ő élete Európában van, az enyém meg Amerikában. Ami talán legjobban megnehezíti a kapcsolatunkat az az időeltolódás. Na meg persze a távolság. Valamit kezdeni kell az egyszer biztos.

- Majd kitaláljátok - mosolyodik el Ben, majd elmondja a pincérnek a rendeléseinket. - Fel se tűnik és már tudni fogod mi lesz veled.

A hét többi napja gyorsan eltelik. A vizsgáim nagy része számításaim szerint jól sikerült. Minden tőlem telhetőt megtettem, hogy jó legyen. Most nincs más dolgom csak várni az eredményekre. Na meg persze a jövőmön agyalni.

Annyiszor vettem magam rá a héten, hogy már pedig most felhívom és beszélünk. Egy nap akár többször is eljutottam ide. Csak egy a probléma. Végül nem tettem meg. Annyira féltem, hogy rosszkor hívom vagy épp pihenne és felébresztem. Mindent kitaláltam csak, hogy ne kelljen ezzel szembe néznem.

A legegyszerűbb az lenne, hogy személyesen beszéljük meg. Akkor nem tudnék kibújni a téma alól, és végre pontot tehetnénk az egész végére.

Boldogan sétálok haza az utolsó napon. Vagy egy kilóval könnyebbnek érzem magam most, hogy megírtam az utolsó vizsgám is. Ha nem lenne szél akkor teljes mértékben nyárias lenne az idő. De nem bánom, mintha ez is a szabadságot jelentené.

- Megjöttem - szólalok meg, mikor becsukom magam mögött az ajtót. - Szerintem ez is tök jól sikerült. Persze ez majd kiderül, de én határozottan jónak érzem... Anya, itt vagy? - indulok meg befelé, mikor nem válaszol. Anyát az étkezőben az asztalnál ülve találom meg. - Minden oké?

- Persze - néz rám kedvesen mosolyogva. - Sőt. Nagyon jó minden, csak beszélnünk kell.

- Miről? - kérdezem aggódva és egy pillanat alatt elszáll a vizsgák vége miatt keletkezett boldogságom. - Mi történt anya? - esek egyre jobban pánikba.

- Gyere. Ülj le egy kicsit. Beszélgetnünk kell... valamiről - fogalmaz kicsit sejtelmesen, én pedig felkészülök a legrosszabbra.

- Oké - mondom és leülök vele szembe. Feszülten figyelem minden mozdulatát, mintha ki tudnék olvasni valamit belőle.

- Nagy lány vagy már Rosie... és elég sok mindent tudsz. Tudod, hogy milyen. amikor két ember szereti egymást... - kezdi, de én félbeszakítom.

- Ha fel akarsz világosítani, akkor arról kicsit lecsúsztál... - harapom be az ajkam. Anya is tudja, hogy ezen már rég túlvagyunk.

- Nem... nem erről lenne szó - néz el mögöttem. Nem tudom, hogy örüljek, hogy nem erről akar beszélni, vagy féljek a többi dologtól. - Tudod én és Eric nagyon szeretjük egymást. Be kell vallanom, hogy terveztük, hogy ez lesz...

- Mit nem terveztetek? - érzem, hogy a szívem egyre hevesebben ver. Fogalmam sincs mire akar Anya kilyukadni.

- Terhes vagyok Rosie. Kistestvéred lesz - mondta boldogan. Egy pillanat alatt dermedtem meg. Kistestvér? - Nem örülsz?

- Én... - kezdem, de a torkomon akad a szó. - Én... most felmegyek...

- Rosie - meg akarja simítani a kezem, de én elhúzódom.

- Utána meg elmegyek levegőzni egyet... nekem ez most sok... - indulok meg felfelé.

Pár perc alatt dobálom be a ruháim egy táskába. El akarok innen menni. Minél messzebb Anyától és Erictől. Könnyes szemekkel rohanok le a lépcsőn és húzom fel a cipőm.

- Rosie? - szólal meg Anya aggódva. Nem törődőm vele.

- Majd jövök - kiáltom mielőtt még becsukódna az ajtó.

Úgy érzem Anya túllépett rajtunk. Apán is, a lányain is, mindenen, ami a múltban történt. Ez a gyerek számomra Anya új életét szimbolizálja, amiben úgy érzem nincs helyem. Neki már nincs szüksége rám. Új családja van, új boldogsága, minden lecserélődött.

A könnyeim már patakokban folynak, mikor futva végig rohanok az utcákon. Fogalmam sincs miért érintett meg ennyire, de összetört bennem valamit. Újra. Újra földhöz vágott akárcsak a válásuk. Egyetlen különbséggel. Most nem tudok Maxhez menekülni.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Boldog Karácsonyt!🎄❤️

Három rész, kicsit kevés Maxszel, de annál nagyobb dolgokkal. Azt kell mondanom, hogy ez a rész a sztori egyik nagy fordulópontja.

Ugyan nem ez az idei utolsó rész, remélhetőleg a két ünnep közt tudok még feltenni, de itt szeretném ezt megejteni.

Elképesztően sokan olvassátok, ami egyszerűen hihetetlen. Nem tudok elmenni amellett, hogy az első részen, már több, mint 50.000 olvasás van. Az egészet nehéz elhinni.

Csodásak vagytok!❤️❤️

Kellemes Ünnepeket Mindenkinek!