Hello, hello🙋‍♀️

Kivételesen itt jelentkezek, mert kivételesen a rész végén kicsit értelmetlen lenne. Kezdjük azzal, ami nem a sztorira vonatkozik. Ez után publikálom új sztorim, ami legalább akkora szerelmem, mint ez volt, mikor írtam (most is szeretem, de tekintve, hogy legalább három éves néhol tudnék javítani azért rajta). Minden infót elmondok ott szóval, aki érdekel ott tali.

Most, hogy kimaxoltam az önpromó fogalmát... Időben van rész! És hű micsoda rész! Elgondolkodtam, hogy ezt egy az egyben kihagyom, de végül nem teszem, nem is írok bele, nem javítom csupán nyelvhelyességileg.

Húzom csak itt a szót, ahelyett, hogy hagynálak titeket olvasni, de meg kell jegyzem. A rész finom utalásokat tartalmaz, ha esetleg nem szereted az ilyet, a rész nem tartalmaz semmi sztorit előre lendítő történést, így nem maradsz le semmiről. ❤️

~~~~~~~~~~~~

Másnap reggel Max telefonján megszólaló ébresztő jelzi, hogy fel kéne kelnünk. Egy kis ideig várok, hogy a holland megmozdul-e, de mikor rájövök, hogy nem, én tornázom fel magam. Keresztül feküdve Maxon nyomom ki az ébresztőt. Ezzel nincs semmi baj, még a karjaim fel nem adják a kora reggeli erősítést és rám nem esek a Maxra.

- Mi a faszomat csinálsz? – mordul fel mikor ráesek.

- Kinyomtam az ébresztőt – motyogom miközben Max alattam átfordul a hátára.

- És ezért rám kell feküdni? Amúgy magától is abba hagyja – sóhajtja fáradtan. – Mintha neked nem ilyen telefonod lenne...

- De engem zavar, hogy szól – magyarázom. – És ha nem nyomom ki akkor pár perc múlva megint ébreszt.

- Aham – mordul fel. – És ha már ilyen ügyesen kinyomtad, nem akarsz leszállni rólam? Nincs bajom azzal, ha te vagy felül, de kis túlzással a gyomromban térdelsz...

- Oh, bocsi – szállok le róla, mire mint aki megmenekült a halál közeli élményből fellélegez. – Jó reggelt! – hajolok az arcához és egy gyors csókot adok neki.

- Neked is Rose – húz vissza magához. – Nem akarunk még aludni egy kicsit?

- Nem – kuncogok fel. – Neked dolgoznod kell. Én pedig jó barátnő lévén nem támogatlak az ilyenekben.

- És azt az ötletet támogatod, hogy este elmenjünk bulizni? – húzza fel a szemöldökét.

- Én nem vagyok bulizó típus – húzom el a szám.

- Jaj már Rose. Kicsit leeresztjük a gőzt. Még csak be se kell rúgnod. Kérlek – biggyeszti le az ajkait.

- Legyen, de nem iszunk sokat, legalábbis én nem és nem hagysz egyedül – forgatom meg a szemem. – És akkor most az egyszer elmehetünk.

- Téged egyedül hagyni? Tuti rád mászna valami pali, aztán verekednem kéne – rázza a fejét értetlenül.

- A lényeg, hogy elmegyek veled a többit ne is firtassuk - kuncogok és figyelem, ahogy megforgatja a szemét és újra megcsókol. Azt hiszem ez lesz életem legeseménydúsabb estéje.

Izgatottan figyelem, ahogy az autók a biztonsági autó mögött köröznek az eső miatt. A hetedik körben engedik el a mezőnyt, mivel valakinek sikerül nekicsapni az autóját a falnak.

Max szépen lassan lépdel előre, de egy kerékcserének hála újra visszaesik a mezőny végére. A holland szépen lassan jön felfelé, én pedig kezdem azt hinni, hogy túllendül a holtpontján. Neki is adna egy kis megnyugvást, ha ez a hétvége nem lenne teljesen katasztrófa. Szépen előz és minden adandó lehetőséget kihasznál és közben pedig megautózza a leggyorsabb köröket. Akaratlanul is mosoly csúszik az ajkaimra, hogy valóban magabiztosnak érzi magát az autóban.

Az idő szépen lassan javul, de én még azért magamon tartom Max kardigánját, miközben összeszorított fogakkal reménykedek Maxben, hogy meglátja a kockás zászlót Ez a remény egészen a harmincötödik körig tart, még meg nem látom a falnak csapódott Red Bullt. Leveszem a fejemről a fülhallgatót és körül nézek a szerelők között. Mindenhol eléggé lehangolt arcokat látok. Egyrészt, mert elrontották Daniel kerékcseréjét, most meg Max balszerencséje.

Max pár perc múlva jelenik meg, mire rögtön felpattanok és megölelem. Max lazán fonja a karjait körém. Érzem rajta azt a fajta csalódottságot, ami tegnap is feszültséget keltett köztünk.

- Odaadjam? – emelem meg a sötétkék kardigánt.

- Nem kell – nyúl a vállamhoz és megigazítja. – Meg ne fázz. Mindjárt jövök addig nézd nyugodtan.

A leintést követően indulok meg Max keresésére. Mikor meglát kicsit szomorkásan indul meg felém. Ugyan nem jött vissza, de pontosan tudom, hogy ilyenkor rengeteg dolga van.

- Bocsi – ölel magához. – Leragadtam.

- Nincs semmi baj – motyogom. – Még mindig akarsz menni bulizni?

- Viccelsz? – nevet fel. – Egyszer az életben mondtál igent. Még jó, hogy megyünk!

- Pedig reméltem már nincs kedved – nevetek fel. – De elmegyünk, ha már beígértem neked. És úgy szép, ha be is tartom.

- Szeretlek Rose – hajol az ajkaimhoz. – Most meg foglak csókolni és nem érdekel, ha felveszik a kamerák – suttogja és megcsókol. Rá kell jönnöm, hogy egyre szerelmesebb vagyok belé.

Már egy ideje kutakodom a bőröndömben maradt ruhák között, hogy mégis mit vegyek fel. Max vagy fél órája nézi, hogy mit össze nem szenvedek. Végül aztán hozzám lép és kikapja a neki szimpatikus darabokat.

- Tessék – nyomja a kezembe. – Ezt vedd fel.

- Biztos? – nézek a ruhákra kis döbbenettel az arcomon. – Nem lesz túl kihívó?

- Esetleg nekem – forgatja meg a szemét. – Na gyerünk öltözni – tessékel az ajtó fele.

Utolsó simításokként igazítom meg a hajam és még bele-bele javítok a sminkembe. Arcom szinte már rémisztően tökéletes. Ajkaimon éppen, hogy csak dereng valami, még szemeim enyhén füstösek. A legkisebb hibáimat is elfedi a festék.

- Hogy állsz? – kérdezi Max.

- Hát – indulok meg a hálószoba felé, ahol Max van. – Szerintem borzalmasan festek Max! Muszáj ezt?

Max csodálattal néz végig rajtam. Többször, egymás után. A gyomrom görcsbe rándul, mintha eddig soha nem nézett volna meg.

- Káprázatos vagy Rose – suttogja és közelebb lép. Szemében valami számomra eddig ismeretlen érzés csillog és nem tudok eltekinteni a levegő különleges izzásától.

Mintha megállna körülöttünk az idő. Max szeme a szemem és a szám között ugrál. Óvatosan hajol az ajkaimhoz és csókol meg. Csókunk először lassú és óvatos. Hagyom, hogy érzéki legyen és ne heves. Beletúrok a hajába, mire halkan felmordul és közelebb von magához. Ahogy hozzáérek, mintha eltörne bennünk valami. Elmélyíti a csókunkat és egyre hevesebben csókol, testem pedig különös bizsergés járja végig, miközben próbálunk minél közelebb kerülni a másikhoz. Kezeim a tarkóján pihennek és úgy húzom egyre magam felé.

Egy pillanatra szakítja meg csókunkat, még felkap. Lábaim a dereka köré fonom és úgy csókolózunk tovább. Lassú léptekkel indul meg az ágy felé és egy pillanatra sem válunk el. Óvatosan dönt végig és elhúzódik, hogy lekaphassa a pólóját, majd csillogó szemekkel néz újra végig rajtam. Gyorsan csap le az ajkaimra és egyre feljebb mászunk az ágyon. Ügyetlenül próbálok megszabadulni a felsőmtől, de nem igazán akar lejönni rólam. Max egy könnyed mozdulattal segíti le róla az anyagot, ami tompán puffan a szoba valamelyik szegletébe.

Kezei végig járják a testem és gond nélkül kezdi el leszedni rólam a nadrágom. Ajkai elválnak a számtól és lassan halad lefelé a nyakamon. Ahogy végig súrolja forró bőröm a szívem ki akar ugrani a helyéről. Remegve veszem a levegőt, miközben a hasam csókolgatja.

Kezeim a tarkójára teszem és felhúzom magamhoz. Amint a ívelt szája újra az enyémre tapad, ugyan félve de a nadrágjával kezdek el babrálni. Kis segítséggel, de végül az is valahol messze landol tőlünk. Mindkettőnkön már csak fehérnemű van.

Elfeledkezem az érzésbe, és hagyom, hogy átvegye a testem felett az irányítást. Nem törődünk a kinti város fényeivel, melyek megvilágítják a bőrünket. Elveszek a forró érintéseiben. A levegő körülöttünk csak úgy izzik. A melegség, ami végig áramlik a testemen, az adrenalin mely elfojtja az agyam, az egész egy teljesen új inger számomra. Gondolataim megszűnnek létezni, minden érzékszervem Max különböző helyeken lévő érintéseire koncentrál.

Eltemetkezem benne. Elbújok a karjai között, melyek körül ölelik a testem. Minden mozdulatából süt az óvatosság. Óvatos mégis érzéki. Tudja mikor hova kell tennie a kezét, ajkai pedig a legtökéletesebb helyeken csókolják végig érzékeny bőröm.

Elmerülök a csodálatban, amit iránta érzek. Az intimitásban. Testeink szinte egymásba olvadnak. Azt érzem ez az igazi szerelem. Egy pillanatig se gondolom, hogy a döntésem rossz lenne.

Mondanom sem kell. Nem jutunk el a buliba.